Az egyházfő arra kért mindenkit, nyissák ki a kapukat, „próbáljunk mi is – szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi tettekkel – olyanok lenni, mint Jézus: nyitott kapuk, olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be, olyan kapuk, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét”, tudósít az Index.hu.
Engedjük be szívünkbe az élet Urát, az ő igéjét, aki vigasztal és gyógyít, utána pedig lépjünk ki és váljunk mi magunk is nyitott kapukká a társadalomban. Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni – hangsúlyozta Ferenc pápa a laikus testvéreknek, a katekétáknak, a lelkipásztori munkatársaknak, a politikai és társadalmi felelősséget viselőknek és azoknak is, akik egyszerűen csak élik, néha nehézségek árán a mindennapi életüket, „legyetek nyitott kapuk”.
Szeretném kifejezni hálámat püspöktestvéreim, a lelkipásztorok, a szerzetesek és szerzetesnők és az egész szeretett magyar nép felé azért a fogadtatásért és szeretetért, amelyet ezekben a napokban megtapasztaltam. És kifejezem hálámat azoknak, akik messziről jöttek ide, és azoknak, akik oly sokat dolgoztak ezért a látogatásért. Mindannyiótoknak mondom: köszönöm, Isten fizesse meg!
Ferenc pápa külön megemlékezett a betegekről, az idősekről, azokról, akik nem tudtak ott lenni, akik egyedül érzik magukat, és azokról, akik elvesztették Istenbe vetett hitüket, valamint az életbe vetett reményüket, „közel vagyok hozzátok, imádkozom értettek és megáldalak benneteket”. Az egyházfő köszöntötte a diplomatákat és a más keresztény felekezetekhez tartozó testvéreket.
Köszönetet mondok jelenlétetekért és azért, hogy ebben az országban a különböző felekezetek és vallások kapcsolatban vannak egymással és kölcsönösen támogatják egymást. Erdő bíboros úr azt mondta, hogy „a nyugati kereszténység keleti határán élünk ezer éve”. Olyan szép, hogy a határok nem elválasztó vonalakat jelentenek, hanem kapcsolódási pontokat; és hogy a Krisztusban hívők azt a szeretetet helyezik előtérbe, ami egymással összeköt és nem a történelmi, kulturális és vallási különbségeket, amelyek egymástól elválasztanak.
„Az evangélium egyesít bennünket, és azáltal, hogy visszatérünk a forráshoz, a keresztények útja Jézus, a Jó Pásztor akarata szerint folytatódik, akinek az a szándéka, hogy egy nyájban egyesüljünk. Forduljunk most a Szűzanyához” – folytatta a Ferenc pápa.
Őrá bízok minden magyart, a Magyarok Nagyasszonyára, akit királynőként és patrónaként hívtok segítségül. És innen, e nagyszerű városból és e nemes országból az ő szívére szeretném bízni az európai kontinens hitét és jövőjét, amelyre e napokban sokat gondoltam, különösképpen a béke ügyét. Szent Szűz, tekints a különösen sokat szenvedő népekre. Tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre. Te, aki a béke királynője vagy, öntsd az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot.
„Reád tekintünk, Istennek Szent Anyja: Jézus feltámadása után te kísérted a keresztény közösség első lépéseit, az imádságban egységessé és állhatatossá téve őket. Így tartottad össze a hívőket, engedelmes és segítő példáddal őrizve az egységet. Hozzád imádkozunk az Egyházért Európában, hogy újra megtalálja az imádság erejét, hogy újra felfedezze a te alázatodat és engedelmességedet, a tanúságtétel lelkesedését és az igehirdetés szépségét. Reád bízzuk ezt az Egyházat és ezt az Országot. Te, aki Fiad feltámadásának örvendeztél, töltsd el szívünket az ő örömével” – fogalmazott Ferenc pápa.
Az egyházfő azzal zárta szavait, „kedves testvéreim, azt kívánom nektek, hogy Krisztus örömét terjesszétek: Isten éltessen titeket! Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem. Isten áldd meg a magyart!” – Ferenc pápa az utolsó mondatot magyarul mondta. A téren elénekelték a Himnuszt is.
