Az életfunkcióikat fenntartó gépekről lekapcsolt végstádiumos páciensek haldoklóknál megfigyelt magas frekvenciájú agyhullámok magyarázatot adnak a legtipikusabbnak gondolt halálközeli élményre – állítja az Amerikai Tudományos Akadémia PNAS folyóiratában hétfőn, május 1-én megjelent tanulmány, írja a Qubit.

A University of Michigan kutatói azokat az eseteket elemezték tüzetesen, amikor az intenzív terápia ellenére a betegeket nem sikerült megmenteni, de az agyi aktivitást detektáló elektroenkefalográfos (EEG) megfigyelést aztán is folytatták a kezelő orvosok, hogy a páciens létfunkcióinak gépi fenntartása befejeződött. A New Scientist ismertetője szerint a kutatók négy esetből kétszer meglepő aktivitás-emelkedést tapasztaltak a gamma hullámtartományban, ráadásul mindkét esetben több percig tartott a szokatlan esemény.

A neurológia jelenleg állása alapján a gamma agyhullámok a tudatosság, a magasabb szintű gondolkodási folyamatok és az emlékezet előhívásának egyértelmű jelei, kiváltképp, ha az EEG az agy mindkét féltekéjének neurális csomópontjaiban kimutatja ezt az aktivitást.

Bár a tanulmány szerzői felvetik, hogy az esemény intenzitása felveti az epilepsziás roham gyanúját, a páciensek kórtörténetében nem szerepelt hasonló. A kutatók azt valószínűsítik, hogy a gammahullám-aktivitás azért növekszik a haldoklóknál, mert a keringés összeomlásával drasztikusan csökkenő oxigénszint következtében sérülnek a természetes gátló mechanizmusok. Ez okozza, hogy olyan pályák is aktivizálódnak, amelyek a halálközeli látomások képeit generálják.