Támogatásra nem javasolt

Összesen másfél millió dinárra pályázhattak a tartományi művelődési és tájékoztatási titkárságnál azok a vajdasági magyar nyelvű médiumok, amelyek kiadója civil szervezetként szerepel a Gazdasági Nyilvántartási Ügynökségben. A Magyar Nemzeti Tanács tizenhét tagból álló tájékoztatási bizottsága (elnök: Kozma Lívia, alelnök: Molnár Lajkó Anett) úgy döntött, hogy a Családi Kör pályázatát nem javasolja támogatásra. Hogy milyen indokkal, azt nem tudni, mert a bizottság döntéseit nem teszik közzé a honlapon. Nem hivatalos információk szerint az indoklás úgy szólt, hogy kevés pénzt osztanak szét a magyar médiumok között, s a tartománynak továbbított javaslat így az lett, hogy azt a keveset inkább úgy osszák szét, hogy a Családi Kör abból ne részesüljön. Nehogy azt gondolja bárki is, hogy ennek a döntésnek köze lenne a szakmai szempontokhoz, hiszen a végleges javaslat már az ülés előtt megszületett a Vajdasági Magyar Szövetség székházában, a tagok ezt csak egy kézfelemeléssel megerősítették.

A tartományi titkárság ennek ellenére dönthetett volna úgy, hogy támogatja a Családi Kör pályázatát, amely az Állítsuk meg az erőszak! címet viselte, és a családon belüli erőszakkal foglalkozott (volna). De nem így tett, hanem meghallgatta az MNT tájékoztatási bizottságának javaslatát. Az indoklás rém egyszerűre sikeredett: a projekttevékenység nem olyan mértékű, hogy megfeleljen a közérdekű tájékoztatásnak, vagyis nem közérdekű témáról beszélünk… A másfél millió dinárt végül úgy osztották szét, hogy abból félmilliót kapott a Pannónia Alapítvány (Pannon Televízió, Szabadkai Magyar Rádió, Pannon Rádió), míg a maradék egymillió dináron a bácsfeketehegyi Fecske, a szenttamási Gion Nándor Kulturális Központ, a Kisoroszi Hírmondó, a Csernyei Újság, a Pacséri TV, a Törökkanizsai Hírmondó és a Muzslyai Újság osztozott (a Családi Kör mellett a kishegyesi Szó-Beszéd volt a másik pályázó, amely neve mellé nulla dinár került).

Más bizonyára elszomorodna, csalódott lenne, de bennünket az ilyen döntések megerősítenek abban, hogy jó úton járunk, és abban is bízunk, hogy egy nap véget ér ez a kifordított értékrendszerű világ, és akkor talán a bizottságban levő kollégák értékrendje is megfordul, és a hatalom felé tanúsított megfelelési kényszert nem sorolják majd a szakmai szempontok elé.