A nemzetközi sajtó az elmúlt napokban Zelenszkij ukrán elnök olaszországi, vatikáni, németországi, franciaországi és nagy-britanniai látogatásáról cikkezett, de arról is, hogy a gyermekek számos országban küszködnek olvasási nehézségekkel. A legnagyobb izgalmat azonban a törökországi parlamenti és elnökválasztás okozott, amelynek első fordulójában 36 párt indult 64 millió szavazó kegyeiért, és ahol a jelenlegi elnök 49,5, ellenfele pedig 44,9 százalékot kapott. – Átlapoztuk a világsajtót Londontól Madridig és Varsótól Isztambulig.

Erdoğan vagy Kılıçdaroğlu?

Az isztambuli Cumhuriyet című ellenzéki napilap a török elnökválasztás első fordulójának eredményhirdetése előtt így látta a helyzetet:

„Az Anadolu állami hírügynökség hatalmas kísérleteket tett a manipulációra. Ez világossá teszi, mennyire fontos, hogy minden média szabad legyen. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha ezt a kormányt leváltják. Most azonban még nehéz megmondani, hogy Kılıçdaroğlu nyert-e. Minden egy második fordulóra utal. De a választók akarata az egyszemélyes hatalom leállítása felé mutat. Ez lenne a választás legfontosabb eredménye.”

A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap a hat török ellenzéki párt lehetséges szövetségét vizsgálja:

„A hat párt ideológiailag ugyan különbözik egymástól, a közös nevezőjük azonban az Erdoğannal való szembenállás. Győzelem esetére ez a szövetség már előkészítette és tisztázta a felelősségeket. De ahhoz, hogy az együttműködés továbbra is működjön, be kell tartani a szolidaritást. És nem ez az egyetlen cél: a kurdbarát HDP [Halklarin Demokratik Partisi, azaz Demokratikus Néppárt] nem tagja a szövetségnek, a legtöbb párt pedig anomáliaként kezeli a HDP-t és így a szavazóit is. Meg kell azonban találni az ezzel a párttal való bánásmód méltó módját. Ez eddig sem a kormánynak, sem pedig az ellenzéknek nem sikerült.”

A londoni The Guardian című független napilapnak ez a véleménye a törökországi választásokról:

„A közvélemény-kutatások az ellenzék jelöltjét, Kılıçdaroğlut látták előnyben. Kılıçdaroğlunak az volt a célja, hogy győzelmét »egyértelművé tegye már a választás első fordulójában«, és megszerezze a szavazatok több mint 50 százalékát. Ez az optimizmus, mint ahogy most kiderült, nem volt helyénvaló. Végül a hivatalban lévő Erdoğan volt az, aki kis híján győzött már az első fordulóban a szavazatok 49 százalékával, míg Kılıçdaroğlunak 45 százalék jutott. Az elnök AKP pártja [Adalet ve Kalkinma Partisi, azaz a szélsőjobboldali Igazság és Fejlődés Pártja] meglepetésre megnyerte a parlamenti választásokat is. Ez az eredmény aláássa az ellenzék azon próbálkozásait, hogy helyreállítsa a parlamentáris demokráciát Törökországban, függetlenül az elnökválasztás második fordulójának eredményétől.”

A kormányközeli isztambuli Takvim című napi​​lap így ír az elnökről:

„Még, ha rá is kényszerült a második fordulóra, Erdoğant jól fogadják a választók. Az AKP azonban sok szavazatot veszített. Ha ez üzenet a kormánypárt számára, akkor ezt helyesen kell elemezni. Ez az elemzés a nyugalomról, a békéről, a jólétről és az igazságosságról szól. A kihívó Kılıçdaroğlu nem tudott többet nyújtani   híveinek. CHP pártjának fel kellene tennie a kérdést, hogy miért nem tudta megszerezni mintegy ötmillió fiatal szavazó támogatását. Kılıçdaroğlunak ezért vissza kellene vonulnia a politikából még a második forduló előtt.”

A madridi El País című közép-baloldali napilap úgy véli, hogy a verseny az elnöki posztért még mindig nyitott, és Kılıçdaroğlu megnyerheti a második fordulót, ellentétben az ellenkező előrejelzésekkel:

„A Recep Tayyip Erdoğan török ​​elnök által 20 éve irányított tekintélyelvű projektum most komoly visszaesést szenvedett a parlamenti és elnökválasztásokon. A május 28-i második fordulóban a balközép jelölttel, Kemal Kılıçdaroğluval fog összecsapni. A szavazatok 49,5 százalékával Erdoğan mindössze néhány tizedre van attól az 50 százaléktól, amellyel az első fordulóban megnyerhette volna a választást. Az állam minden erőforrása és a média nagy része Erdoğan rendelkezésére áll. Ezenkívül annak, aki a második fordulóban nyerni szeretne, meg kell szereznie azokat a szavazatokat is, amelyeket az ultranacionalista jelölt, Sinan Ogan kapott, öt százalékot érő idegengyűlölő platformjával. A választások első fordulójának eredménye a társadalom csaknem felének mozgósítását jelzi a politikai változások mellett. A török ​​társadalom most történelmi lehetőség előtt áll, hogy feladja jelenlegi illiberális irányvonalát. Az ellenzék Kılıçdaroğlu köré gyűlt, akinek reális esélye van a győzelemre, és képes véget vetni Erdoğan nemzeti populizmusának.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap azonban úgy látja, hogy Erdoğan egyértelmű favorit:

„Egyes előrejelzések helyesek voltak és Kılıçdaroğlu jóval a várakozások alatt maradt. Erdoğan viszont jobban teljesített, mint azt sok megfigyelő jósolta. Az államfő rengeteg támogatót veszített ugyan 2018-hoz képest, amikor a szavazatok 52 százalékával már az első fordulóban megnyerte a választást. De most is egyértelmű favoritként indul a második fordulóban, habár tekintettel a Törökországot érintő súlyos gazdasági válságra, ez elképesztő. Hiszen az ország a legmagasabb inflációval küzd, amióta Erdoğan Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) húsz évvel ezelőtt hatalomra került.”

Zelenszkij Nyugat-Európában

A varsói Gazeta Wyborcza című legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap figyelmének középpontjában Volodimir Zelenszkij ukrán elnök berlini látogatása áll:

„Alig egy évvel ezelőtt a német–ukrán kapcsolatok rosszak voltak. Ennek oka a német ellenállás volt Ukrajna felfegyverzésével szemben. A kormányzó szociáldemokraták erről hallani sem akartak – tekintettel a veleszületett német pacifizmusra és arra a naiv meggyőződésre, hogy a konfliktusokat diplomáciai úton lehet megoldani, nem pedig a harctéren. Ennek az irritációnak most már nyoma sincs: Németország gyorsan Ukrajna egyik legfontosabb adományozójává vált – mind pénzben, mind pedig katonai felszerelésben. Steinmeier szövetségi elnökkel való találkozása után Zelenszkij újabb tabut döntött meg az ukrajnai fegyverszállítással kapcsolatban – Scholz szövetségi kancellárral most a modern harci repülőgépek szállításáról tárgyalt.”

Az ukrán elnök most látogatott először Németországba a háború kezdete óta. A német szövetségi kancellár nem fogadta üres kézzel barátját, „Volodimirt” – és Zelenszkij ezért hálás neki, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Olaf Scholz kancellár szinte mellékesen jegyezte meg vasárnap délelőtt Berlinben, Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján, hogy »később együtt utaznak« Aachenbe. Zelenszkij jelenleg talán a legsebezhetőbb ember a világon. Biztonsági okokból a végsőkig tisztázatlan maradt, hogy elutazik-e egyáltalán a köztársaság nyugati részére, hogy személyesen vegye át a Nagy Károly-díjat. A szociáldemokrata kancellár és Zelenszkij hosszú ideig bonyolult viszonyban állt egymással. A két államférfi azonban a közös nyugati repülőúttal demonstratívan bemutatta, hogy az végleg a múlté. Miután Berlin történelmi, több milliárd dolláros fegyverkezési egyezménnyel támasztotta alá a német–ukrán szövetséget, Zelenszkij és Scholz ezzel erős Európa-politikai jelzést akarnak adni egymásnak Aachenben.”

A stockholmi Svenska Dagbladet című független liberális-konzervatív napilap erről van meggyőződve:

„Megérte, hogy Zelenszkij európai diplomáciai körútra ment. Berlini látogatása és Scholz kancellárral való találkozója a korábban fagyos kapcsolatok jelentős javulását hozta. Zelenszkij köszönő szavai a kancellár vendégkönyvében emberi melegséget sugároznak, amit akkor érezhetett, amikor Németország végre teljes mértékben kiállt Ukrajna mellett. Az Ukrajnának szánt új segélycsomag csaknem megduplázza a korábbi német támogatást. Az orosz eszkalációval kapcsolatos kétségek és félelmek elszállni látszanak. Most már nem 5000 sisak leszállításáról van szó, hanem tankokról, légelhárító rendszerekről és drónokról olyan méretekben, amelyek Németországot a nagylelkűségi liga élére katapultálják Európában. Zelenszkij rá akarja venni a többi nagy európai hatalmat, hogy ugyanerre az elszántságra álljanak át.”

Sok fiatal nem tud rendesen olvasni

Ahogy a stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap írja:

„Minden ötödik svéd negyedik osztályos tanuló nem tud elég jól olvasni. Ebben a szociálisan hátrányos helyzetű és nem svéd anyanyelvű gyermekek egyértelműen felülreprezentáltak. De mit tehetünk ez ellen? Svédország tudja biztosítani, hogy a nehézségekkel küzdő tanulók ugyanazokat a lehetőségeket kapják, mint jobb helyzetben élő társaik. Nem szabad folytatni azt, hogy a legjobb oktatásra szoruló tanulók továbbra is a legrosszabb iskolákba járjanak, ahol hiányzik a fegyelem, kevés a tankönyv és a segítség is legkevésbé érhető el. Ez az állapot most még megfordítható.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap hasonló megfontolásokat fogalmaz meg:

„Az adatok ismét azt mutatják, hogy Ausztria azon uniós országok közé tartozik, ahol a szülők iskolai végzettsége és munkája van legnagyobb hatással gyermekeik olvasási készségére. Ha ezt nem kezelik, akkor még sokkal drasztikusabb hatása lesz, mint a bezártság alatti házioktatásnak. Különösen az emelkedő árak idején van szükségük az anyagilag hátrányos helyzetű családok gyermekeinek ingyenes korrepetálásra. Az egésznapos iskolákban pedig, ahol a gyerekek házi feladatukat is elvégzik, már nem függnek a családi segítségtől. Ha továbbra is lemaradnak, valós a veszélye annak, hogy iskolások egész csoportja tartós károkat szenved.”

A koppenhágai Politiken című liberális napilap az ország tanulóinak történelmileg rossz eredményére hívja fel a figyelmet:

„Hazánkban ma már minden negyedik gyerek olvasási készsége gyenge. A szakadék egyre nagyobb a leggyengébb és a legjobb tanulók között. Nemcsak az olvasási kompetencia csökken, hanem az olvasás öröme is – a könyvekre nyomás nehezedik, például a közösségi médiák oldaláról. Minél több diák szeretne olvasni, annál jobban használják ezeket a médiákat – és fordítva. A szülők az olvasás szeretetét is átadhatják gyermekeiknek: minél több könyv van otthon, a tanulók annál jobban tudnak olvasni. Azok azonban, akik nem tudnak kritikusan olvasni, kevésbé valószínű, hogy átlátják a félretájékoztatást a közösségi médiában, és nagyobb problémáik vannak abban, hogy gyakornoki állást szerezzenek.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)