Huszonnégy órán belül két tömegfelvonulást is rendeztek Szerbia fővárosában: előbb a Szerb Haladó Párt és annak koalíciós partnerei buszoztatták főleg az állami intézményekben dolgozókat, valamint a különféle szociális juttatásban részesülőket, s egyes információk, valamint videófelvételek szerint a részvételért 2000–3000 dináros napidíj mellett szendvics és ásványvíz is járt. Ez a megmozdulás, amely zuhogó esőben zajlott május 26-án, a Remény Szerbiája nevet viselte. A rendezvényt, amelyen a hatalom mögé felsorakozó tájékoztatási eszközök szerint kétszázezer, a valósággal szorosabb kapcsolatot ápoló elemzők szerint viszont csak 60 ezer ember vett részt, több televízió, köztük a Pannon TV is élőben közvetítette.

Egy nappal később a szerbiai ellenzék sorozatban negyedszer hívta Belgrád utcáira az államvezetés cselekedeteivel elégedetlen polgárokat. Nem voltak szervezett buszjáratok, nem voltak szendvicsek, mégis több tízezer ember gondolta úgy, hogy ott a helye. Az előző tüntetéseket igyekezett elhallgatni a szerb sajtó, az adófizetők pénzén működtetett vajdasági magyar média pedig egy nyúlfarknyi, eldugott hírrel igyekezett úgy tenni, mintha tárgyilagos és objektív volna. Ezúttal azonban a tüntetők körgyűrűt alkottak a Szerbiai Rádió és Televízió székháza körül, amely így kénytelen volt beszámolni az esti híradóban a történésekről, hiszen éppen ott zajlott a szemük előtt.

„Ha nem állítjuk meg azokat az embereket, akik autóbuszokba pakolják az embereket, akkor tankokat kell majd megállítanunk, mert ugyanazok, akik ma autóbuszokba pakolnak, 1940-ben azokat a vonatokat töltötték, amelyek kelet felé vették az irányt” – írta Midhat Mido Kapetanović. A Szarajevóban született művész szavait elsősorban azok figyelmébe ajánljuk, akik azt hiszik, normális dolog embereket munkaidőben a fővárosba utaztatni úgy, hogy emiatt városok tömegközlekedését kell átalakítani, diákkirándulásokat kell elhalasztani, mert nincs busz a gyerekek utaztatására.

Ez az új szó, a buszítás pedig egyelőre nem szerepel a Magyar értelmező kéziszótárban, ha viszont egyszer odakerül, akkor a következő magyarázatot kell majd mellékelni: Kizsákmányolt, megfélemlített polgárok tömegközlekedési eszközökkel és az adófizetők pénzén, munkaidőben történő utaztatása, amely azt a célt szolgálja, hogy lejárassa a másként gondolkodókat, és azt a hatást keltse, hogy a hatalom élvezi a nép bizalmát.

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör június elsejei számában jelent meg,