A trianoni emlékkultusz hagyományos szimbólumkészletében fontos szerepet képeztek és képeznek a szakrális jelképek. A békediktátum megkötését követően a Magyar Revíziós Liga kezdeményezésére a magyarországi, határmenti településeken emelték az első jelképeket. A Magyar Revíziós Liga a trianoni békediktátum igazságtalanságainak békés módosítását elősegíteni kívánó mozgalom volt, és elnöke a verseci születésű író, Herczeg Ferenc lett. E mozgalom – belföldön és külföldön egyaránt – különböző módokon igyekezett a békediktátum kérdését fenntartani és revízió alá vetni. A trianoni emlékkultusz e szervezetnek köszönhetően terjedt. Volt ahol emlékkeresztek, másutt emléktáblák hirdették e béke igazságtalan voltát. Másutt emlékparkokat, kopjafákat, kápolnákat, örökmécseseket, országzászlókat, Trianon-kálváriákat vagy turulmadár szobrokat állítottak. Az ilyen emlékművek – például a nyugat-magyarországi Kőszeg határában álló egyszerű, vasbeton kereszt – többnyire magaslati helyeken kerültek elhelyezésre, hogy az elszakított területeken is jól láthatóak legyenek.
A trianoni békeszerződés / békediktátum az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként az első világháborúban vesztes Magyarország és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai között létrejött szerződés, amely többek között a Monarchia felbomlása után meghatározta Magyarország és Közép-Európa többi országainak határait.
A történelmi Magyarország területét szétszabdaló trianoni békediktátumot 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Trianon palotában, ami alapján Magyarország elveszítette területének mintegy kétharmadát és több mint 3,3 millió magyar került a határokon túli utódállamokba. Románia megkapta a Partiumot és Erdélyt, a délszláv állam a Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját. Nem minden magyar nézte tétlenül Magyarország feldarabolását, és a magyar politikai körök, hadvezetés tiltása ellenére is szervezkedtek. A betörő, idegen csapatok elleni küzdelemnek több hősies példája is volt. Ilyenek a Székely Hadosztály csatározásai, a balassagyarmati polgárok harca, a nyugat-magyarországi felkelők (a rongyos gárda) területfoglalásai, és a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság visszafoglalását végző magyar katonai erők cselekményei. Erről azonban a kommunizmus idején nem beszéltek, így csak mostanában tér vissza a köztudatba, hogy a magyarok nem nézték teljesen tétlenül az ország szétdarabolást.
A magyar értelmiségiek, az írók és költők a művészet eszközeivel igyekeztek felrázni a lakosokat. Példaként álljon itt Kosztolányi Dezső Rapszódia című versének egy részlete:
Nincs, ahova hazatérjek,
ténfergek, mint a kísértet
éjszaka.
Süt a napfény, mégse látnak,
a magyar a nagyvilágnak
árvája.
Megy az élet, jő az élet,
ebek vagyunk és cselédek,
bolondok.
Jajgatok, de nincs, ki hallja,
vizes a kalapom alja
a könnytől.
Jaj, ha szám egyet kiáltna,
kitűzném a kapufára
szívemet.
A trianoni béke igazságtalansága csak a közembereket érte váratlanul, a magyar és osztrák legfelsőbb politikai- és hadvezetés konkrétan tudta, egy esetleges vereséget követően milyen békefeltételek várnak a Monarchiára, mert az I. világháború csak a folytatása volt a 19. században beindult gyarmatosító, területszerző háborúknak, amelyek mindig békediktátumokkal értek véget. Csakhogy a távoli Vietnám, Sziám, Japán vagy Kína esetében ez hidegen hagyta a magyarokat, egészen addig, amíg szembe nem találták magukat a trianoni békediktátummal.
Trianon kapcsán sok mítoszt alakítottak ki azok, akik e legendák által igyekeztek elleplezni a valódi igazságot. Az OMM imperialista politikája egy pókerjátszma volt. A háború elején a dualista állam vezetése pontosan tudta mekkora tétje lesz egy esetleges vereségnek. Ezért igyekeztek a végsőkig harcolni. Amikor a németek és a monarchia vezetése 1918. március 3-án megkötötte a breszt-litovszki békét a legyőzött Szovjet-Oroszországgal, akkor ugyanolyan kemény békediktátumot kényszerítettek az oroszokra, mint amilyennel később a trianoni palotában a magyarok szembesültek. A központi hatalmak a breszt-litovszki békében 780 ezer négyzetkilométernyi területet csatoltak el Szovjet-Oroszországtól, 6 milliárd márkányi hadikártérítésre kötelezték az ellenfelet, az orosz vastermelés 73 százalékára, a széntermelés 79 százalékára tették rá a kezüket. A monarchia 57 382 tonna gabonát és lisztet, továbbá 61 528 tonna egyéb élelmet szállított el a legyőzött Oroszországból (pontosabban Ukrajnából).
Az első világháború valódi oka nem a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet volt, hanem az akkori szupergazdagok terület- és hataloméhsége. Aki bővebben szeretne olvasni arról, miként jártak jól a magyar és osztrák mágnás családok a békediktátumok ellenére, hogy hogyan tollasodtak továbbra is, annak ajánlom Rigó Máté: Háború, profit, Trianon c. könyvét.
A trianoni békét a magyar kisember szenvedte meg és érezte, érzi át mindmáig. Ezzel a békediktátummal nem csak területek vesztek oda, és áldozódott fel 3,3 millió magyar, hanem a magyar gazdaságot is megroppantották. A korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4 százaléka, a faállomány 88 százaléka, a vasúthálózat 62,2 százaléka, a kiépített utak 64,5 százaléka, a nyersvas 83,1 százaléka, az ipartelepek 55,7 százaléka, a hitel- és bankintézetek 67 százaléka került a szomszédos országok birtokába. A megmaradt csonka Magyarország mégis fenn tudott maradni, ami hihetetlen és dicséretre méltó teljesítmény. Ugyanez vonatkozik az elszakított magyar nemzetrészekre is. Habár fogyóban, itt is maradtak alkotni és tenni képes magyar emberek!
Trianonra mindenképp emlékezni kell, viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelen folyamatait sem! A vadkapitalista gazdálkodásnak és a neoliberális ideológiának köszönhetően jelenleg egy újabb, elvándorlás-Trianon megy végbe. Itt, most nem nagyhatalmi erőszakról van szó, mint annak idején, hanem csak a szupergazdagok által irányított agymosásról, manipulációról. Egyre több fiatal gondolja azt, a szülőföld, a hagyományok, a múlt nem jelent semmit. Ehelyett ma a pénzt, a hatalmat, a népszerűséget, a könnyed szórakozást istenítik. Emiatt vándorolnak el tömegesen oda, ahol látszat csillogás-villogás fogadja őket. Nem az a gond, hogy világot látni, tapasztalatot gyűjteni mennek, hanem az, hogy nem térnek vissza a szülőföldjükre! Ez a fajta elvándorlás-Trianon pedig a 103 évvel ezelőtt aláírt békediktátumnál súlyosabb következményekkel jár, és ezt mi magunk okozzuk önmagunknak! Ha a magyar fiatalok elmennek, az idősebbek pedig elhalnak, akkor az itt teremtett magyar értékek, hagyományok, szokások, a házak, a földek, a műhelyek elkótyavetyélődnek, elvesznek. És ezek igen jelentős értékek! Ne hagyjuk elveszni őket!
Wilhelm József
