Az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciáját 1972. június 5-én nyitották meg Stockholmban. Ebből az alkalomból nevezték ki a mai napot a környezetvédelem világnapjává. Idén a központi téma a műanyag.
A világon percenként egymillió műanyag palack talál gazdára (ez csak a műanyag palackok száma), többségük egyszeri használat után kidobásra kerül. Évente ötezer milliárd műanyag zacskót használunk el, ezek is általában egy alkalom után a szemétben végzik. A csomagolóanyagok több mint felét eleve úgy tervezik, hogy azt azonnal el is dobják majd a vásárlók.
Az első műanyag a PVC volt, 1838-ban találták fel, de csak 1938-tól gyártották ipari méretekben. Az 1970-es évekig még jóval kevesebb műanyagot gyártottunk, így nem tűnt fel a hulladékoknál az ilyen termékek száma. Aztán rákapcsolt az ipar és az 1990-es évekre már háromszorosára emelkedett a szemétben a műanyagok száma a korábbihoz képest. A 2000-es évek elejétől egyetlen évtized alatt jobban növekedett a műanyaghulladék mennyisége, mint azelőtt 40 évig összesen.
Jelenleg évente körülbelül 400 millió tonna hulladékot termelünk csak műanyagból.
A műanyagok körülbelül 36 százaléka csomagoláshoz használt termék, ezek 85 százaléka olyan szeméttelepen (rosszabb esetben egyenesen a környezetben) végzi, ahol semmiféle újrahasznosítás nincs.
A műanyagoknak eddig kevesebb mint 10 százalékát sikerült csak bevonni újrahasznosítási folyamatba. A környezetben eldobált műanyagok közül az élelmiszerek csomagolása a majdnem legnagyobb tétel, a palackok, kupakok, nejlonzacskók, szívószálak is népszerűek.
Leggyakoribb azonban a cigarettacsikk, ezek szűrője tartalmaz műanyagot, amiről legtöbben talán nem is gondolják, hogy úton-útfélen szétdobálva milyen komoly kárt okoz. A cigarettacsikk nemcsak cellulóz-acetátot tartalmaz, de a nikotin, nehézfémek és mérgező anyagok is kioldódnak belőle vízben és talajban is.
Óvatosan a cigarettával is, sokkal jobban szennyez, mint gondolnánk (Fotó: Pixabay)
Az utóbbi évek egyre komolyabb problémája az úgynevezett mikroműanyagok jelenléte. A műanyagok ezen apró „alkatrészei” olyan szinten vannak jelen a világ óceánjaiban, édesvizeiben, talajban, hogy mára kiirthatatlanná váltak. Egyes állatok (főleg halak) szervezetében sajnos egyértelműen és folyamatosan kimutatható az általuk elfogyasztott műanyag.
A műanyagokat kiválóan lehet(ne) újrahasznosítani, azonban a világ nagy részén hiányzik az ehhez szükséges legelső lépcsőfok, a szelektív gyűjtés. Még a legfejlettebb országokban is gondot okoz a lakosság bevonása a felelősségteljes visszagyűjtésbe. A legnagyobb szennyező országokban jóformán alig létezik a lakosság számára ilyen lehetőség és igen hiányos az ipari és a mezőgazdasági jellegű műanyaghulladék újrahasznosítása is.
A teknőcök is megfulladhatnak a vizeket szennyező műanyagszeméttől (Fotó: Pixabay)
