„Missziósok vagyunk” Egyházmegyei hittantábor Szajánban

Szajánban az elmúlt évekhez hasonlóan idén is megtartották a Nagybecskereki Egyházmegye nyári hittantáborát. A nagy érdeklődésre való tekintettel két tábort is szerveztek, a 8–12 éves gyermekek számára június 27. és 30., a 13–15 éves gyerekek pedig július 4. és 7. között vettek részt a hittantáborban.

Június végén Bánát területéről közel 120, nyolc–tizenkét éves gyermek táborozott a szajáni Szent István király templom udvarában. Ezek a táborok életre szóló élmények. A nyári napokon többféle programot élvezhettek a gyermekek, sőt tanulhattak, tájékozódhattak az egyházi, a vallási életről, hiszen a gyerekek nyitottak a szépre, az értékesre. Sok függ attól is, mit kapnak, és mit tapasztalnak meg gyerekkorukban.  

A tábor mottója: „Missziósok vagyunk.” A hittantábor szervezője Elias Ohoiledwarin SVD verbita szerzetes, aki az egész rendezvény lelke és motorja. 

– Német László püspök atyával együtt fogalmaztuk meg a táborunk mottóját. Fontos, hogy átadjuk a gyerekeknek, a fiataloknak a keresztény missziós tudatot, hiszen egyházunk missziós egyház, az anyaszentegyházunk is misszióból él. Akkor indultak az apostolok misszióba, amikor Jézus azt mondta nekik: „Én küldelek titeket az egész világba, hogy hirdessétek az evangéliumot, és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Ebből a missziós parancsolatból elindultak az apostolok, és a későbbiekben az egyházatyák, a papok, a szerzetesek szerte a világban, és így növekedett és növekedik a katolikus egyház a mai napig. Különböző kontinenseken, akár Ázsiában, Afrikában, Amerikában így lettek a keresztények is. Azért fontos, hogy ez a missziós tudat ott legyen minden megkeresztelt ember gondolatában, szívében és lelkében – fogalmazott Elias atya.

– Ennek az egyházmegyének az egész területe missziós terület, és mivel ilyen, nem az kell, hogy várjuk a misszionáriusokat, papokat, szerzeteseket, hogy ide jöjjenek, hanem mi magunk is mindannyian missziósok vagyunk. Gyönyörű ajándékot kaptunk, a keresztséget, de ugyanakkor Jézus Krisztustól feladatot, küldetést is kaptunk a keresztségünk által: hogy hirdessük tovább az evangélium örömhírét, és Isten szeretetét továbbadjuk. Két himnuszunk van, amit megtanítottunk velük: az Indulj, és menj, hirdesd szavam és a Csak Jézusnak szolgálok, ezeket könnyen megjegyzik a gyerekek, és össze tudják kapcsolni a mottóval – magyarázta az atya.

Az angolai származású 25 éves Francisco Bastos Manuel SVD verbita szerzetes másfél éve él Magyarországon. Noha még csak tanulja a magyar nyelvet, a táborban az életéről, az Isteni Ige Társasága missziós tevékenységéről mesélt.

– A gyerekeknek arról az egyházról meséltem, amely gyönyörű, élő és színes. Mint ahogy a tábor mottója is a misszióról szól, az én küldetésem is az, hogy hogyan tudjuk megmutatni az embereknek a különbözőségeket, amelyek megvannak, de ennek ellenére tudunk egymás mellett élni. A gyerekek megismerik, milyen sokszínű és különböző az európai és az afrikai egyház és a kultúra, mégis egybetartozunk. Azért lettem verbita szerzetes, mert az Isten meghívott arra, hogy segítsek annak, aki rászorul. A verbita missziósok karizmája vonzott, hogy át kell adni az embereknek az Isten igéjét, illetve azoknak, akik soha nem hallottak Isten szaváról. Magyarországon, pontosabban Nagytétényen először a magyar nyelvet tanulom, és a teológiát. Ez általában így van ebben a rendben, hogy amikor Angolában befejezzük a tanulmányainkat, akkor lehetőségünk van egy másik országba, egy másik kontinensre utazni, hogy új kultúrát, életmódot tudjunk megtapasztalni. Nagyon más Magyarországon az éghajlat meg az étel, a szokások, de otthonunkat hátrahagyva a küldetésünket vállalni kell – mesélte lelkesen Manuel atya.

A gyermekekkel huszonegy fiatal animátor, csoportvezető, hitoktató foglalkozott, nagy részük korábban szintén táborozó volt, és sok-sok szeretettel és türelemmel fordultak a gyermekek felé. Ez is hozzájárult a tábor sikerességéhez. A szajáni Szabó Laura második éve csoportvezető. Mint mondja, ők már hetekkel korábban elkezdték az előkészületeket.

– Nagyon fontos volt az előkészület, az odafigyelés, amikor is több programot megbeszéltünk, egyeztetni, variálni tudtunk. Sokan sátorban alszanak, voltak, akik hozták is a saját sátraikat. A többiek bent a plébánián, illetve a Kolping-házban alszanak. Az első táborra vonatkozóan valóban mindent részletesen meg kellett beszélnünk, mivel a kisebbek, a 8-tól 12 éves gyermekek sokan voltak, és őket nehezebb volt lekötni. Számukra más, játékosabb foglalkozásokat kellett beterveznünk, mint a nagyobbaknak. A hittantábor megszervezésekor különösen fontosnak tartottuk, hogy olyan feladatokat és programokat találjunk ki, amelyekkel a gyerekek egész személyiségét neveljük, és oktassunk játékos feladatokkal. Sajnos a mai fiatalok körében nem igazán fontos a templomba, a misére való járás, itt viszont hittanos dalokkal, imákkal az Istennel való kapcsolatot is meg tudjuk velük ismertetni. Természetesen az elsődleges célunk az volt, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és egy maradandó élményt tudjunk nekik összehozni. Én úgy érzem, hogy igazából nagyon kedves és aranyos gyerekek, és jó volt velük foglalkozni.

Micsik Béla törökbecsei hitoktató kilenc kisgyermeket kísért el a tábora.

– A közösségi együttműködés fontosságára és értékeire való nevelésre törekszünk. Itt egyénileg is meg tudjuk őket szólítani. 8–10 fős csoportokra vannak osztva, és olyan csoportos feladatokat találtunk ki, amelyekkel jobban megismerhetik egymást, és új baráti kapcsolatokra tehetnek szert. Nagyon sok játékos program és beszélgetés van, mindenekelőtt erkölcsi és lelki nevelésre törekszünk játékosan.

A gyermekek közül sokan készek voltak a tábor lelkületét átvenni, és a tábor lelki és egyéb programjában örömmel vettek részt.  

– Most vagyok itt először, és tetszik, hogy sokat játszhatunk, de sok mindent meg lehet tanulni – meséli a muzslyai Tápai Hunor.

– Mindennap megyünk a templomba, ahol előadások vannak, atyák mesélnek, és miséken is részt veszünk. De jókat eszünk, és jól érzem magam itt. – A törökbecsei Schröder Lenke már várta a tábort.

– Szeretek sokat játszani. De érdekes volt az is, amit az atyák meséltek a saját országaikról, városaikról, ahonnan jöttek. Tetszenek az énekek és a kézműves foglalkozások is, jövőre is eljövök. – Petrás Lara 12 éves, és Péterrévéről jött. – Ajánlották a tábort. A húgomékkal vagyok itt, és örülök, hogy én is a tábor mellett döntöttem, mert élvezetes, és nagyon jó programok vannak, úgy a rajzolás, mint az énekek tanulása. Jó ötletnek találom, hogy kisebb csoportokban vagyunk elosztva, jobban tudunk barátkozni is.

A hittantáborban – amely a püspökség szervezésével és anyagi támogatásával valósulhatott meg – nem maradtak el az előadások, a napi szentmise, délutánonként a játék, az ének, a sport, a kézművesség, az íjászkodás, a vetélkedők, esténként pedig a tábortűz sem.

Ökrös Edit