A múlt heti, pénteki falugyűlést követően néhány nappal többen is azt jelezték a közösségi oldalakon, össze kellene fogni mindenkinek, akit érint a migránsprobléma: meg kell jelenni egymás falugyűlésein, kitartani egymás mellett, felszólalni akkor is, amikor a másik bajban van. Így talán nagyobb eredménye lenne a tiltakozásnak.
Nem sokkal a felháborodást követően a Szerb Haladó Párt hajdújárási vezetősége a Hajdújárásiak egymásért csoportban közölte, a következő gyűlésen, amelyet csütörtökön tartanak a helyi közösség termében, csakis a hajdújárásiakat várják, hiszen ők sem mennek máshová felszólalni, s a csütörtöki gyűlésen csak a hajdújárási polgárok kaphatnak majd szót.
A közösségi oldalon közzétett felhívás (Screenshot, Facebook)
A falubeliek azt mondják, a keddi rendőrségi akciót követően méginkább el vannak keseredve, a tehetetlenségtől pedig dühösek, hiszen néhány órával a migránsok elszállítását követően újabb csoportok jelentek meg a faluban. Lövöldözésről azóta nem számoltak be a helyiek, de azt mondják, az erdőkben tartózkodó migránsok száma eléri a 300-at, ismét.
Ezt erősítette meg Nágel János, a VMSZ frakcióvezetője is a képviselő-testület csütörtöki ülésén.
Kalmár Zoltán hajdújárási lakos azt mondja, az első gyűlésen az történt, amire számítottak. Látszatintézkedés, amit Makkhetesen is végrehajtottak.
— Mivel a hajdújárásiaknak már volt ez a tapasztalatuk, kicsit dörzsöltebbek voltak és mivel semmi konkrétumot nem tudtunk kihúzni a polgármesterből, megbeszélték, hogy találkozzunk egy hét múlva. Azóta felvonulás történt az erdőben, feltételezem most a helyfenntartók fényezik majd magukat. De az emberek nem hagyják magukat, a közösségi médiában közlik, hogy folyamatos a migránsáramlás, a buszokon is jönnek, a taxisok továbbra is szállítják őket. Az, hogy megtiltották, hogy mások is felszólaljanak az ülésen, amiatt történhetett, hogy nem számítottak ekkora nyomásra. Az előző ülésen is volt feszültség, volt olyan momentum, amikor úgy éreztem, hogy rossz irányba is elmozdulhat a történet. De mindez annak a következménye, hogy annyira tehetetlennek érezzük magunkat, hogy a frusztráció ilyen szinteket ölt — mondja Kalmár.
Ő a legszűkebb központban lakik, de amikor az ember otthon, nyitott ablaknál hallja a lövöldözést, csak megfordul a fejében, hogy mi történhet.
— A politikai arrogancia jelent itt meg. Amikor ennyire elégedetlenek az emberek, akkor nem lehet ilyet mondani, hogy nem jöhetnek és nem szólalhatnak fel, akik nem hajdújárásiak, mert ezzel csak olajat öntöttek a tűzre. Méginkább idegesek lesznek az emberek. Nem elégszenek meg most már azzal, hogy tenni fognak valamit, de nem mondják meg, hogy mit. Azért próbálják most ezzel a felhívással csökkenteni a jelenlévők számát, akik hangot akarnak adni az elégedetlenségüknek, hogy kiemeljék, hogy milyen jó munkát végeztek. Valamilyen más intézkedéseket kellene hozni, mert ez így nem jó. Én nem vagyok ebben kompetens. Csöbörből-vödörbe jutunk, a mi pénztárcánk terhére hordozgatják az embereket. Ha van is rendőr a faluban, ott alszanak az autóban, ott egy étterem, kávézó, de én attól nem érzem magam nagyobb biztonságban. Érdemben nem lehet egetrengető változásokat eszközölni, de semmi jelet nem látunk, hogy folyamat megindult volna, lenne valami stratégia, valami hosszú távú intézkedés, aminek eredménye is lenne, magyarázza Kalmár Zoltán.
