A „Test” jegyében zajlott a 43. Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT) a település közelében fekvő Hevér-tanyán. A fiatal alkotók számos technikával dolgoztak.
A Hevér-tanya idilli környezete ihletően hat a művészekre, alkotásra sarkallja őket. A 23 fiatal képzőművész több településről érkezett. Tíz napon keresztül alkotnak, ismerkednek a természet csendjében, ugyanakkor új technikákat is elsajátítanak. A tábor évek óta egy meghatározott tematika köré épül, amit közösen körüljárnak, megbeszélnek. Az idei tábor témája a Test, ami sokrétűen megközelíthető.
Lahos Melody újvidéki fiatal lány, idén fejezte tanulmányait az újvidéki Művészeti Akadémián, szobrászat szakon. A TAKT-on először van jelen. Az embereket mindig is érdekelte az emberiség, ezért nem meglepő, hogy a szobrászok leggyakrabban emberi alakot igyekeznek megörökíteni. – Azt találtam ki, hogy önarcképet készítek, tehát két szobrot, amelyek szemben állnak egymással, kinyújtva egy-egy karjukat mintegy megfogva egymás kezét. Igazából arról szól, hogy kisegítek magamnak a bajban. Régebben ezt nem tudtam megtenni az életem során, de most már erre is rájövök, és meghúzom magamnak a határokat. A 23 éves Zalányi Csaba Erdélyből érkezett a művésztelepre. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Vizuális Művészet Tanszéken tanul Budapesten. Ő a táborlakók testére fest.
– Tavaly vettem először részt a táborban és jól éreztem magam. Szeretem az itteni művészi közösséget, az embereket. Úgy érzem mindenki jól ismeri egymást, itt van egy erős közösség, amit én is élvezek megélni vagy megismerni. A tábor nagyon jó helyszínt ad művészkedni. Élvezem, hogy távol vagyunk mindentől. Itt kiléphetek az időből, a mindennapokból. Body art-tal foglalkozom, amibe beletartozik a testnek a felhasználása mint a művészet objektuma. A test kifejező eszköz, miközben mégis a testről is szól, de más dolgokra is tud utalni. Ebbe tartoznak az újfajta művészeti médiumok, mint a performansz és afféle kísérletek arra, hogy ami most történik annak az alapja a különböző afrikai bennszülött törzsek és az ő testfestési szokásaik. Tudjuk, hogy a bennszülött törzsek alapvetően nagyon-nagy harmóniában élnek a környezettel, a természettel de nagyon izoláltan. Számunkra ez felfoghatatlan. Ez afféle empirikus kísérlet, hogy az ő kultúrájukból kiveszünk pár darabot, amit utánzunk és ezáltal azt figyeljük, hogy ránk az milyen hatással van. Engem nagyon érdekel a természettel való kapcsolatuk és annak a tisztelete, az ahhoz való kapcsolódási törekvésük és erre teszek ezekkel próbát, illetve azt vizsgálom, hogy milyen kifejező ereje van annak, hogy az emberi testet használjuk vászonnak – mesélte Csaba.
A zentai Subotić Barbara a harmadik évet fejezte az Újvidéki Művészeti Akadémia festészet szakán.
– Harmadik alkalommal vagyok itt, már megszoktam a helyet, a társaságot, tudom a járást. Nagyon jó lehetőség arra, hogy alkossunk és ki is tudjunk kapcsolódni. Minden évben amikor megkapjuk a TAKT meghívót, megtudjuk a témát is, így le tudjuk adni úgymond a rendelést, milyen alapanyagokat igénylünk. Én már akkor elkezdtem gondolkodni, mit is készítsek. Én munkámban nem magát a testet próbálom bemutatni, hanem a benne zajló folyamatokat, amit festékbe mártott cérnákkal viszek fel a vászonra.
Klájó Adrián topolyai képzőművész vissza-visszajár a táborba. Visszaemlékezve elmesélte, hogy először a KMV-vel nyerte a részvételi lehetőséget. Akkor a giccs volt a téma és a TAKT jelentős löketett jelentett életében, hiszen jelen voltak az idősebb, tapasztaltabbak művészek akiktől sokat tanulhattak. Most ő is igyekszik megosztani saját tapasztalatát a fiatalabbakkal. – Maga az idei téma kicsit távol áll tőlem. Testet nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, nem kell csak emberi testre gondolni. Munkáimban általában állatokat szoktam megfesteni, vagy különböző objektumokat, tehát képeimen házi állatokat, rurális eszközöket jelenítek meg. Most is libaetetőt festettem, azaz egy dobozban a libát, és ahogyan kidugja a fejét, amikor tömik. A testnek ez az aspektusa érdekes számomra. A test etetése és, hogy ez hogyan történik. Az egész kompozíciót pedig talált tárgyakból állítottam össze, fémet, fát, textilt használtam és ez is a falusi hangulatot kívánja megidézni – magyarázta Adrián.
A művésztelep mindig is fontos szerepet töltött be a festők életében, és számtalan vajdasági alkotót tömörített.
– 2008 óta egy meghatározott téma köré épül az alkotás a tanyán. Az elmúlt években olyan témát dolgoztunk fel, amelyek kicsit elvontabbak, mint a mítosz, a rétegek…, idén pedig olyan témát próbáltunk találni, ami könnyebben felboncolható középiskolások, fiatal egyetemisták számára is, és kötődik a képzőművészethez. Így jutottunk el a Testhez, ami rengeteg lehetőséget rejt magában – meséli Varga Valentin képzőművész, aki 2015 óta a TAKT művészeti vezetője. – A TAKT célja mindig is az volt, vagy az lenne, hogy a különböző alkotógenerációk együtt dolgozzanak, és annak ellenére, hogy ez nem egy oktató jellegű tábor, de egymástól ellesve dolgokat tanuljanak különböző beszélgetéseken, előadásokon és a munkán keresztül. Ezen kívül itt adott egy fajta szabadság is, maga a tér, a környezet ahol olyan dolgokat próbálhatnak ki amit egyébként az oktatási rendszerben vagy otthon nem feltétlenül próbálnának ki – mondta Valentin és hozzáfűzte, hogy a táborban készült alkotásokat egy színes, évi tárlat keretében az ősz folyamán tekinthetik meg az érdeklődők a temerini Alkotóház galériájában, valamint ha lehetőség lesz rá, akkor Vajdaság más településén is bemutatják.
Ö. E.