A mai napig találgatások tárgya, hogy a kormány miért rövidítette le váratlanul a tanévet június elején. Valószínűleg nem lett volna ez annyira meglepő, ha a Ribnikarban történt tömegmészárlást követő egy-két hétben döntenek így.

Úgy láttam, a döbbenet egyfajta lefagyást eredményezett azoknál, akiknek nagyon gyorsan kellett volna reagálniuk, és fontos intézkedéseket hozniuk, hogy ne kerüljön sor a bűntény ismétlésére, valamint az újratraumatizálódásra. Az is jó lett volna, ha a politikusok és a sajtó helyén kezeli a bűntényről való tájékoztatást. A reagálás elmaradt, a következmények súlyosak, a tájékoztatás módja sántított, a bulvársajtó hatékonyan vadászta a kattintásokat.

A tanév rövidítésének háttere kapcsán a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a rendőrség egy hónap elmúltával már nem tudta miként kezelni az iskolákból érkező feljelentéseket, ahol a folyamatosan emelkedő ingerküszöb egyszerre nagyot zuhant a döbbenettől. Így működünk mi, emberek. Egészen odáig, amíg valami rettenetes nem történik. Közben meggyőződéssel állítom, hogy a tanári társadalom az iskola kapuin belül sokkal kevésbé toleráns az erőszakra, mint a társadalom az iskola kapuin kívül. Mégis a két mutató együtt mozog, az iskola nem egy különálló világ, integrált része a társadalomnak, ez teljesen természetes.

A Ribnikarban történtek után sokkal több feljelentés érkezett a rendőrségre, egyrészt az ingerküszöb miatt, másrészt azért, mert valóban több okot adtak rá a diákok között jelentkező konfliktusok, incidensek, fenyegetőzések. Nem véletlenül, hiszen egy ilyen esemény traumatikus hatása széles körű, erről azonban már sok szó esett az elmúlt, immár négy hónapban.

Ígéretek. Az Oktatási Minisztérium és a kormány kommunikációjában azonnal megjelentek a gyökeres változások és az oktatási rendszer támogatásának, fejlesztésének ígéretei. A figyelem középpontjába kerültek és egy kicsit a bűnbakkeresés célpontjává is váltak az iskolai szakszolgálatok, amelyek főleg az iskolapedagógusokból és iskolapszichológusokból állnak.

Szinte azonnal elhangzott, hogy a pszichológusok számát jelentősen meg kell növelni az iskolákban, és tehermentesíteni kell őket az adminisztratív feladatok alól. Mindezt abból a célból, hogy több személyes kontaktust valósíthassanak meg a diákokkal. Ez annyira nyilvánvaló és kézenfekvő, hogy ezen a téren szinte mindenki számított valamilyen intézkedésre. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy a pszichológusok szakmai szervezetei voltak azok, akik szakértőként autonóm módon a történtek után azonnal a helyszínre siettek mentálhigiénés segítséget nyújtani. 

Néhány nappal az iskolakezdés előtt (augusztus 25-i hatálybalépéssel) a középiskolák finanszírozására vonatkozó törvény módosításában a legtöbb iskola számára épp annyi iskolai szakmunkatársra adnak keretet, mint annak előtte, kíváncsian várjuk, hogy az általános iskolák tekintetében történik-e valamilyen bővítés. Jelenleg tehát, ahogyan korábban is, egy középiskola 16 tagozattal egyetlen szakmunkatársat foglalkoztathat, aki lehet pedagógus vagy pszichológus egyaránt. Ez hozzávetőlegesen 400-500 diákot és 30-40 tanárt jelent, minden adminisztratív és szervezési feladat mellett. Az újdonság annyi, hogy például a 16 és 20 tagozat közötti iskolák felvehetnek még fél munkaidővel egy szakmunkatársat. Gyakorlatilag viszont egy középiskolának vagy 16 vagy 20 tagozata van, jelentős növelésről tehát szó sincs.

Összehasonlításképpen Magyarországon egy iskolapszichológusra több mint 1000 diák jut, ott azonban elsősorban az egyéni és csoportos foglalkozások vezetése az elsődleges feladat, ugyanúgy kell megvalósítani egy bizonyos számú egyéni és csoportos kontaktórát, ahogyan a tanításban részt vevő tanároknak is.

Sokat beszéltek a rendőri jelenlét fokozásáról is, amit a napokban megerősítettek, miszerint valóban minden iskolában lesznek rendőrök. Személyes véleményem szerint a szakszolgálat megerősített jelenléte sokkal hatékonyabb módszer lenne a megelőzésre, illetve a valódi okok csökkentésére. Amíg az a belső kontrollt erősítené, a személyes megküzdést segítené elő, a rendőri jelenlét külső gát, ami addig hatékony, amíg még fizikailag jelen van.

Az ígéretek között szerepelt a tanári szakma tekintélyének visszaállítása is, egyrészt az anyagi megbecsültségével, másrészt az ingerenciák növelésével. A 2023/24-es tanévben az oktásban dolgozók számíthatnak béremelésre, de ezek mértéke még az infláció hatását sem képes semlegesíteni, s továbbra sem éri el az országos átlagkeresetet. Az egész régióban ez csak Szerbiában és Magyarországon van így, még az EU-ból kirekedt országokban is jobb helyzetben van a tanári társadalom. Ugyanakkor a tanügyben dolgozók fizetésének folytonos tematizálása inkább egyfajta megosztó hatással van a társadalomban. Hiába objektív tény az alulfizetettség, amely számtalan mutatóval bizonyítható, létezik egyfajta sztereotíp gondolkodás, miszerint a tanároknak nagyon rövid munkaidejük van, hosszú nyári szünetük, és ehhez képest nagy fizetésük.

Még az ígéretek között sem igen szerepelt, hogy a kormány milyen intézkedéseket foganatosít, amelyek az egész társadalom szintjén tudnak hatással lenni az erőszak csökkentésére. Teljesen kézenfekvőek lettek volna például a médiában megjelenő erőszak csökkentése céljából hozott rendelkezések.

Újdonságok. Sok félreértés kísérte a hírt, miszerint új tantárggyal bővül a felsősök órarendje, amelyre az Iránytű – avagy erények és értékek lenne talán a legmegfelelőbb fordítás. Ez a program valójában a lehetséges szabadaktivitások körét bővíti. A törvény a 2017/18-as tanévtől kezdve számtalan lehetőséget ad az iskoláknak a szabadaktivitási programok tervezése és megvalósítása terén. Több mint tíz ilyen programot kínálnak a szakmai intézetek és szervezetek, de az iskolák maguk is kreálhatnak programokat. Ezek számát bővíti a „tantárgy”, ami valójában egy fakultációs lehetőség. Jelentősebb újdonságnak számít, hogy a diákok nyugati országokban megszokott gyakorlat szerint kizárhatóak néhány napra a tanításból, amennyiben súlyosan megsértik a törvényben foglaltakat és az iskola szabályzatait. A magaviseleti osztályzatot már 2. osztálytól beleszámítják az átlagba, valamint rövidebb határidővel indulhatnak meg a fegyelmi eljárások az erőszakos cselekedeteket követően.

Tanévindító útmutatás. Egyelőre nem világos, hogy az idei tanévkezdéshez küldött utasítások állandósulnak-e. Csak az idei tanévre vonatkoznak, vagy gyakorlat lesz abból, hogy a tantárgyak programjainak megvalósítása nem indul azonnal az iskolaévvel, hanem tolódik egy-két hetet. Augusztus 18-án kapták az iskolák az irányadó instrukciókat, miszerint az első héten a műhelymunkák, a tolerancia, az együttműködés jegyében szervezzék az aktivitásokat, majd a második héten mérjék fel a tanulók jelenlegi tudásszintjét, és ahhoz igazítsák a terveiket. Az iskolák a konkrét megvalósításban autonómiát kaptak, de hogy ez a gyakorlatban hogyan zajlik majd, az a napokban kiderül.

Abban már most biztosak lehetünk, hogy azok az iskolai közösségek, amelyek bíznak a saját kompetenciáikban, jó kapcsolatot ápolnak a diákokkal, szülőkkel és a környezettel, jól kezelik majd a helyzetet, hiszen ismerik a saját lehetőségeiket és határaikat. A számtalan új intézkedés újra csak adminisztratív terheket ró a szakszolgálatokra, a tanárokra és az iskolákra összességében is. Mindezek ismeretében valóban türelemre, együttműködésre és empátiára van szükség, de azt hiszem, ezt minden józan gondolkodású szakmabeli és nem szakmabeli tudja, akár utasítja erre a minisztérium, akár nem.

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör hetilap augusztus 31-ei számában jelent meg.