Képzeljenek el egy közösséget, ahol a nemzeti tanács fennhatósága alá tartozó sajtó szándékosan elhallgatja azt a hírt, hogy egy vajdasági kutató Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehetett át, csak mert az illető – dr. Dévavári Zoltán – gondolatai, viselkedése nem a hatalom kénye-kedve szerint történik, s emiatt amolyan persona non gratának (nemkívánatos személynek) minősítették, a könyveit sem adhatja ki Vajdaságban.
Vagy képzeljenek el egy olyan közösséget, amelynek napilapja nem meri leírni egy másik sajtótermék nevét, miközben az ott megjelent információra hivatkozik (a Mosolytenger gyermekfesztivál szervezője a Szabad Magyar Szónak nyilatkozott, de a Magyar Szó napilap a forrást elhallgatta).
Vagy képzeljenek el egy közösséget, ahol a helyiek már önszerveződésbe kezdenek, mert a faluban és környékén már-már hadiállapotok uralkodnak az embercsempész bandák leszámolásai miatt, miközben a választott képviselők segélyhívószám létrehozását javasolják.
Vagy képzeljenek el egy olyan közösséget, amely vezetői médiastratégia megírására adták a fejüket, mivel az előző 2016-ban (!) lejárt. Aztán februárban megjelenik, hogy „márciusban és áprilisban megszervezzük a közvitákat. A Magyar Nemzeti Tanács az elképzelések szerint júniusban fogadhatja el a 2023 és a 2028 közötti időszakra szóló stratégiát.” Most augusztus vége van, egyetlenegy közvitára sem került sor, és hiába ígérte meg még márciusban az MNT alelnöke és tájékoztatásért felelőse, hogy ellátogatnak majd a vajdasági magyarság legolvasottabb hetilapjának (Családi Kör) és portáljának (Szabad Magyar Szó) szerkesztőségébe, ez a mai napig nem történt meg.
Ha ezt a közösséget sikerült elképzelniük, akkor most azt is hozzátesszük, hogy a közösség vezetője a magyar államalapítás ünnepén azt mondta, hogy a szervezete „a közösség akaratából és a közösség akarata szerint politizál”.
Jaj annak a közösségnek, amelynek ez az akarata, s amely a hangzatos kijelentéseknek és nem a saját bőrén átérzett valóságnak hisz.
