Sokan talán úgy gondolják, ha valaki a beteg hozzátartozóját intézetbe helyezi, az azért van, mert a család nem akarja tovább a döntés- és cselekvőképtelen rokonát látni, foglalkozni vele. Ebből kiindulva, gyakran még az ott dolgozók is tekinthetnek sajnos úgy a lakókra, mint ott felejtett csomagokra, azonban az emberi bánásmód, a méltóság, a tisztesség akkor is jár, ha az ember nem tud a társadalom hasznos tagja lenni, nem tud tőkét termelni, és állandó felügyeletre szorul.
Az elmúlt időszakban olvashattunk arról, hogy a bácskossuthfalvi Otthonban áldatlan állapotok uralkodnak, a páciensek alultápláltak, piszkosak, az intézet az alapvető higiéniai körülményeket sem tudja biztosítani. A korábbi cikk alapján az ápolók mindent megtesznek azért, hogy a lakók életminősége jobb legyen, azonban anyagilag alig van kapacitás arra, hogy minden eszköz biztosítva legyen.
A napokban egy olvasó keresett meg bennünket azért, hogy elmondja tapasztalatait az Otthonnal kapcsolatban. Testvére ugyanis öt éve volt az Otthon lakója – múlt időben, ugyanis a hölgy szerdán elhunyt.
A testvérem állítólag szombaton vagy vasárnap kórházba került. Nekem, aki a jogerős gyámja csak szerdán szóltak mindenről, amikor elhunyt. Öt éve élt az Otthonban, ahol borzalmas körülmények uralkodnak, a lakókra nem felügyel senki, mindenki azt csinál, amit akar. Amikor a testvéremet kórházba szállították, akkor a szociális ügyintézőnek kellett volna szólniuk, valamint a gyámjának, tehát nekem. Azonban a szociális irodát is csak szerdán értesítették, sem a jogász, sem az ügyintéző, sem az iroda vezetője nem tudott arról, hogy a testvérem rosszul lett, és a Szabadkai Kórházba szállították volna. Mikor kérdőre vontam az Otthon dolgozóit, hogy miért nem szóltak, azt mondták, hogy nem volt meg nekik az elérhetőségem, ami nem igaz, ráadásul ezt a szociális központon keresztül is kérhették volna. Mint mondták, egyébként azért nem szóltak, mert azt hitték, a testvérem majd jobban lesz, kiengedik
– mondta a neve elhallgatását kérő személy, aki hozzátette, szerdán már azzal keresték, hogy intézze a temetést, de a szociális központ munkatársait is csak ekkor keresték fel az Otthonból.
A kórházban, a patológiai osztályon kerestem a testvéremet, ott kiderült, hogy az Otthon már megjelent a testért, és elvitték őt felöltöztetni Bácskossuthfalvára. Kérdem én, ha én vagyok a gyámja, milyen jogon vitték el a testvéremet, hiszen ezt nekem kell intéznem. Az orvosi papírokat is nehezen kaptam kézhez. Állítólag rohama volt, epilepszia, azt hitték, hogy majd jobban lesz, ám végül egy rohamban elhunyt
– emlékszik vissza a történtekre a férfi. A temetésre másnap került sor, az Otthonból pedig lakók is érkeztek azért, hogy a hirtelen elhunyt betegtársuktól végső búcsút vegyenek.
Mondták, hogy közöljem majd a temetés időpontját, mert biztosan lesz olyan, aki szeretne eljönni a búcsúztatásra. Nem voltunk sokan, de nagyon zavarba hozott, ami történt. Ugyanis a temetésre megérkezett egy személygépjármű, amiből a sofőr mellől kilépett három lakó, felügyelet nélkül. Ők a temetés alatt sétálgattak, a jelenlévőktől kéregettek, lökdösték őket. Megkérdeztem az ápolót, hogy miért nem ügyel rájuk, ám kiderült, hogy ő csak a sofőr, és nem érdekli őt, hogy mi történik. De ez jellemző egyébként az Otthonra, a pácienseket gyakran hagyják teljesen felügyelet nélkül, ha bottal kergetik egymást, vagy egymásnak adják be a gyógyszereiket, azt sem felügyelik
– mondta a megszólaló, aki, mint visszaemlékezett, az Otthon egyik főnővérével is beszélt, aki szintén gorombáskodott vele.
Az üggyel kapcsolatban kerestük a bácskossuthfalvi Otthon igazgatóját, Majláth Bélát is, aki elmondta, hogy a kérdéseinkkel a tartományi illetékeseket kell keresnünk, ugyanis ő mint igazgató nem nyilatkozhat, azonban megerősítette azt, hogy az említett lakó elhunyt.
