Eszmecserével és vitával lakmározott az értelmiség

Első alkalommal rendezték meg Óbecsén a Kontrapunkt – lakoma nevet viselő rendezvényt, amelyen a Híd folyóirat a Hídverő programsorozat részeként egynapos szellemi lakomára került sor társadalomtudósok és irodalmárok részvételével. A rendezvényen a vajdasági magyar közösséget és a magyar kultúrpolitikát érintő kihívásokból csemegéztünk. A rendezvény két főszervezője Berényi Emőke és Orcsik Roland volt, a helyszínt György László (Spirit of Schultz) biztosította, a kerekasztalbeszélgetések pedig körbejárták a népszámlálási eredményeket, a sajtó helyzetét, de terítéken volt a filozófia és az irodalom is.

Amikor egy közösség krízishelyzetbe kerül, akkor kétféle megoldási lehetőség létezik: az önfelemésztődés, vagy a másik út, ami a mi esetünkben járhatóbbnak tűnik, a kreatív megoldáskeresés. Az volt a szombati találkozó célja, hogy ilyesfajta kreatív megoldásokat keressünk, többféle tudományterület képviselői gyűltek össze és ötleteltek arról, hogy hogyan tovább. Jól sikerült a rendezvény, a délelőtti kerekasztalbeszélgetések izgalmasak voltak, én magam is sok újdonságot hallottam, ráadásul a kerekasztalbeszélgetéseken túl magánbeszélgetések is kialakultak, amelyek alapjául szolgálhatnak más, hasonló rendezvények létrejöttéhez

– osztotta meg velünk gondolatait a rendezvény egyik szervezője, Berényi Emőke, aki azt is elmondta, hogy jelenleg több ötlet is felmerült a folytatásra, amiből nem tudni még, hogy mi valósul meg, és milyen formában.

Alternatív forráskeresésben vagyunk, szeretnénk olyan szervezeteket keresni, akik partnerként állnának mellettünk a tudományos ismeretterjesztésben, vagy akik mellénk állnának, hogy olyan színtereken, pályázatokon is indulhassunk, ahol eddig nem volt még lehetőségünk, akár uniós pályázatokon is.

– emelte ki. Kiemelte, hogy a beszélgetéseket felvették, megjelennek majd írásban is, így biztosan lesz utózöngése a rendezvénynek.

Miből csemegéztünk?

HONNAN HOVÁ? címmel, a népszámlálásról, a vajdasági magyarság és általában a lakosság fogyásának okáról szóló társadalomtudományi kerekasztallal kezdődött a Lakoma Óbecsén. Badis Róbert szociológus, Palusek Erik szociológus és Tóth Szilárd János politológus Sárcsevity Hajdú Bea kérdéseire válaszolt.

A bevezetőben elhangzott dr. Dévavári Zoltán történész egyik írásának idézete, amelyben elmondta, hogy a második világháború után egészen 1961-ig nőtt a magyarság száma ezen a vidéken, négyszázezer felett volt akkor. Aztán három évtized alatt 1991-re háromszázezerre csökkent, majd zűrzavaros évek következnek, amelyek még ma is tartanak.

Tóth Szilárd szerint a háború indukálta kivándorlás után azok közül, akik elmentek, egy részük még visszajött. Ma már máshogy működik ez Tóth szerint nem magyar specifikum a fogyás, hasonló okokból történik, mint Európában. Ő modernizációs problémának tekinti a helyzetet.

A nők helyzete is megváltozik ebben a társadalomban és a szerepük is. A nemi egyenlőség irányába lépnek el, ott pedig automatikusan kevesebb gyermek is lesz. Ez van a fejlett nyugati társadalmakban is, csak ők a fogyást megoldották a bevándorlással, vagyis azzal, hogy megnyitották a határokat.

Badis Róbert elmondta, hogy a magyarok száma a 2022-es népszámlálás adatai szerint 182 ezerre csökkent, továbbá 73 ezer embernek nemzetisége ismeretlen, vagyis egy részük, mondjuk 10 százalékuk lehet még magyar.

33 ezer a halálozások és a születések közötti különbség. Vagyis ezen felül van még egy több mint 50 százalékos fogyatkozás, ami az asszimiláció és az elvándorlás következménye.

Palusek Erik még pesszimistább, szerinte túlbecsültek a népszámlálási adatok, és sokan bekerültek, akik életvitelszerűen nem itt élnek.

Érzékelhető, hogy intenzív folyamatról van szó, ami érdekes most, hogy milyen motiváció áll mögötte. Az új típusú elvándorlással szembesülünk, amibe a kettős állampolgárság intézménye is bezavart. A tanulmányi célú elvándorlás jellemző. Már a 2015-ban végzett kutatásunk azt mutatta, hogy a végzősök 75 százaléka külföldön tervezett tanulni. Sokan szeretnének visszatérni, jól is hangzik, de nagyon nehéz megtenni. Ott van például a honosítás hosszadalmas és megalázó folyamata. A kapcsolati háló ott épül ki, kicsit úgy érzem, hogy a helyi magyar politikum is mostohagyerekként tekint azokra, akik elmentek. A kommunikáció is kicsit ellenséges, ami nem helyes hozzáállás. Ha az lenne a cél, hogy többen legyünk vagy maradjunk, akkor nem kellene lemondani azokról, akik elmentek, hanem olyan stratégiát kidolgozni, amely segítene megtalálni a helyüket itthon.

Badis kiemelte, hogy az elmúlt harminc évben mindig tíz százalékos csökkenés volt, most ez a hetvenezer ember 28 százalékos csökkenés. Vagyis a vajdasági magyarok negyede eltűnt, sőt van olyan község, ahol negyven százalékos a csökkenés. Érdekes adat, hogy legkevésbé a szerémségi magyarok fogyatkoznak.
Palusek szerint ennek oka abban kereshető, hogy ők sokkal jobban integrálódtak. A tömbben úgy érzem, hogy nem tanulnak meg szerbül és akkor könnyebb, ha elmennek Magyarországra.

Badis a születések kapcsán elmondta, hogy visszamenőleg magyarként 27 ezer újszülöttet regisztráltak, a 0-14 éves kor közötti magyar gyermekek száma pedig 19 ezer, ami azt jelenti, hogy vagy vegyesházasság, vagy elvándorlás áll a fogyás hátterében. Akkor megdöbbentő ez az adat, hogy hozzávesszük, hogy 2022-ben 1300-an magyar gyereket regisztráltak. A kétezres évek elején 2700-as, a hatvanas években pedig 5-6000-es generációk születtek. A kerekasztalon felmerült a megoldás kérdése is, ami kapcsán Tóth Szilárd János azt mondta, a vajdasági magyarság specifikuma, hogy egyszerre kell küzdenie az asszimilációval és az elvándorlással. Annak idején a politikum azt hitte, hogy az asszimiláció a nagyobb fenyegetés, ezért a tehetséggondozó gimnáziumokat Szabadkára, Zentára helyezte. Kiderült, hogy talán ezzel is az elvándorlást segítik. Nagyon nehéz erre megoldást mondani.
Badis szerint a politikának most pozitív üzenetet kell küldeni, úgy viselkednek, mint a Titanicon a zenészek.

A pénzkérdés kapcsán a kerekasztal-beszélgetés részvevői egyetértettek abba, hogy a pénz egyenlő gyerek stratégia nem működik – pont fordítva van. Elhangzott az is, hogy nem világnézet kérdése, hogy valaki akar gyermeket vagy sem. Az, hogy miért nem születnek meg mégsem a gyerekek? Badis szerint a társadalom nem feltétlenül gyermekbarát.

Tóth Szilárd János rámutat, hogy a vajdasági magyarok, a dél-szerbiai elvándorlókkal ellentétben, akik kétemeletes házakat húznak fel itthon, amiben valószínűleg soha sem fognak élni, mindent felszámolnak maguk mögött és ezzel a későbbi lehetőséget is, hogy visszatérhetnek. Badis ismét rámutat, fontos lenne, hogy ne csak kifelé lehessen menni azon az ajtón, hanem vissza is lehessen jönni és itthon boldogulni.

A SZABAD SAJTÓ? című kerekasztalt Zakinszky Toma Viktória moderálta, Tőke János, a Sajtószabadság Alapítvány ügyvezetője, és Gyurkovics Virág, az Átlátszó Vajdaság oknyomozó portál főszerkesztője és alapítója voltak a beszélgetőtársai.

Toma kíváncsi volt arra, mi volt az a pont, amikor a két újságíró úgy érezte nincs maradási az MNT alapítású lapoknál. Tőke elmesélte, a Magyar Szóban megindult tisztogatási hullám, erőszakos áthelyezések, nagyon sokan elmentek.

Sok fejfájást nem okozhattam a sportrovaton való tevékenységemmel a vezetésnek, de vártam, hogy mikor tudok felmondani. Ez bekövetkezett azzal, hogy megalakult a Szabad Magyar Szó, és a Sajtószabadság Alapítvány átvette a Családi Kör kiadását

– fogalmazott Tőke. Gyurkovics Virág, 2015-ben került a laphoz, amikor Tomek Viktor volt akkor főszerkesztő, aki helyet adott a kritikusabb véleménycikkeknek is. 2016-ban volt a főszerkesztőválasztás, amikor az MNT átvette az alapító jogokat.

2017-ben mondtam fel, élhetetlen volt a szerkesztőségi légkör. Úgy éreztem árgus szemekkel figyelnek

– mondta Virág.

Most hogyan látjátok, működnek ezek az intézmények, ugyanazokkal az emberekkel. Továbbra sem egyhangúság van a gondolkodásban ezekben a szerkesztőségekben. Hogyan lehetne megváltoztatni a kifelé zajló egyhangúságot, a jelen körülmények között? – tette fel a kérdést Toma. Gyurkovics azt mondta, amíg az MNT ennyire rátenyerel az intézményeinkre, addig ő nem látja ennek a lehetőségét.

Vannak értékes újságírók, értékes emberek, de ha mérlegre teszik, hogy ki szeretnék fejezni önmagukat, vagy szeretnék megtartani az egzisztenciájukat, mindig a második felé billeg a mérleg nyelve.

A médiastratégia kapcsán elhangzott, hogy a meghívás ellenére se látogattak el a Családi Kör és a Szabad Magyar Szó szerkesztőségébe a Magyar Nemzeti Tanács képviselői, Tőke kiemelte, legutóbb azt mondták, szívesen látnak minket a közvitán. Gyurkovics nehezményezi, a stratégia úgy készül, hogy a hírfogyasztókat sem kérdezték meg. Rákérdezett az MNT-nél, hogy készült-e új közvéleménykutatás, hogy miből tájékozódnak, milyen típusú híreket fogyasztanak a vajdaságiak.