Korábban sem volt elhanyagolható, de az utóbbi egy-két évben felerősödött a szerb nemzet tagjai között a „ruszofília”, avagy oroszimádat. Természetesen emögött a jelenség mögött történelmi tények állnak. Mint tudjuk, az imádat és a szerelem sokszor vak. A szerelmes, vagy szeretetteli személy sokszor ok nélkül bálványozza imádata tárgyát: egyént, népcsoportot, vagy nemzetet. A mi esetünkben ezen imádat célpontja Oroszország (Szovjetunió). Míg létezett Szovjetunió, nemzeti hovatartozástól függetlenül imádták a kommunisták milliói. Az ország megszűnésével aztán kicsit leszűkült ez a kör. Viszont a szerbség jelentős részének, valamint a világban különböző szélsőbal- és jobboldali pártoknak és egyéneknek továbbra is a szíve csücske maradt. Meglepetésemre, az ukrán-orosz háború kitörését követően Magyarországon is a társadalom nagy része az orosz agresszor mellet tette le voksát.
Tudni kell, hogy a ruszofileknek két fő ütőkártyájuk van a vitában. Az egyik, hogy Oroszország legyőzhetetlen. A másik, hogy Oroszország sosem támadott meg senkit, csak honvédő háborút folytatott.
Mivel a tények mindig makacs ellenfelei a tévhiteknek, szeretném tényekkel cáfolni a fenti tévhiteket.
Első tévhit: Oroszország sosem vesztett háborút.
Krími háború, 1853-1856: Nagy-Britannia, Franciaország és Törökország súlyos vereséget mért Oroszországra.
Orosz-japán háború, 1904-1905: Japán megalázó vereséget mért Oroszországra.
Első világháború, 1917: Oroszország békét kötött Németországgal, és hatalmas területveszteség árán kilépett a háborúból.
Orosz-lengyel háború, 1919-1921: Oroszország elveszíti a háborút a lengyelek ellen is.
Második világháború, 1939-1945: a Szovjetunió ugyan győztesen jön ki a világégésből, de hatalmas hadiveszteségekkel, és USA és Nagy-Britannia támogatásával.
Afganisztán, 1979-1989: a Szovjetunió megtámadja Afganisztánt, majd tíz évnyi háború után vesztesen kivonul.
Második tévhit: Oroszország senkit sem támad meg, csak védekezik.
1939 szeptember 17-én Oroszország megtámadja a náci Németország ellen védekező Lengyelországot és elfoglalja keleti felét.
1939 októberében Oroszország megtámadja és elfoglalja Észtországot, Lettországot és Litvániát.
1939 november 30-án Oroszország megtámadja Finnországot.
1956-ban Oroszország megtámadja Magyarországot és leveri a szabadságharcot.
1968-ban Oroszország megtámadja Csehszlovákiát és leveri a szabadságharcot.
1979-ben Oroszország megtámadja Afganisztánt.
1994-ben Oroszország megtámadja Csecsenföldet az úgynevezett első csecsen háborúban.
1999-ben Oroszország megtámadja Csecsenföldet az úgynevezett második csecsen háborúban.
2008-ban Oroszország megtámadja Grúziát és elcsatolja tőle Dél-Oszétiát és Abháziát.
2014-ben Oroszország megtámadja Ukrajnát és elfoglalja a részét képező Krím-félszigetet.
2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát. A háború azóta is dúl.
Fentiek bemutatása után a kedves olvasó megláthatja a „békeszerető, győztes” Oroszország igazi mivoltát. Igazából Oroszország mindig is imperialista, terjeszkedő nagyhatalom volt (igaz, nem egyedüli), de véletlenül sem lehet ráfogni, hogy egy svájci típusú politikát vezetett volna az évszázadok folyamán.
Ha valaki úgy gondolja, hogy a 17 millió négyzetkilométert a Vöröskereszttel és jótékonysági szervezetekkel együttműködve szerezte, az nem nagyon foglalkozott a történelemmel. Ami számomra megdöbbentő, hogy még ez a roppant terület sem elég számára, és tovább szeretne terjeszkedni.
A legjobban viszont mégis az lep meg, hogy vannak, akik fenntartás nélkül támogatják ezt a zsarnoki, imperialista, terjeszkedő országot.
Boris Zec, okleveles jogász
