Közel kétezer nyugdíjas sorsának viseli gondját Magyarkanizsán a Nyugdíjasok Községi Egyesülete. A szervezet amellett, hogy összefogja a községhez tartozó egységeket, igyekszik minden idős emberről egyformán gondoskodni annak érdekében, hogy megőrizzék fizikai és mentális egészségüket. Bálint Istvánnal, az egyesület elnökével és Jenei Erzsébettel, a helyi szervezet elnökével beszélgettünk. 

Mi a célja a Nyugdíjasok Községi Egyesületének? 

Bálint István: A Nyugdíjasok Községi Egyesülete nagyon sokrétű munkát végez. Egyrészt összefogja a község településein működő kilenc helyi szervezetet és a korábban belügyi dolgozókat összefogó szakosított szervezetet, koordinálja azokat, anyagi támogatást biztosít a számukra, és természetesen programokat szervez nekik. Mindezt a Tartományi Nyugdíjas Szövetséggel és a Szerbiai Nyugdíjas Szövetséggel karöltve teszi.

Melyek azok a feladatok, programok, amelyeket Önök szerveznek és látnak el?

B. I.: Az egyik legfontosabb és talán a leghálátlanabb feladatunk az élelmiszercsomagok szétosztása a tagok között. Sajnos nem tudunk mindenki számára csomagot biztosítani, így aztán szűrnünk kell. Értelemszerűen azok részesülnek ezekből a csomagokból, akik nagyon alacsony nyugdíjból élnek, nincsenek hozzátartozóik, vagy esetleg komolyabb betegséggel küzdenek. Sajnos ugyanilyen hálátlan kiválasztani azt is, hogy kik azok, akik igazán rászorulnak a különböző gyógyfürdős kezelésekre. Ebben az esetben nagy segítségünkre van, ha tudjuk, hogy az adott nyugdíjasnak milyen az egészségügyi állapota, esetleg orvosi javaslatra részt kell-e vennie ilyen vagy ehhez hasonló rehabilitáción. A különböző kirándulásokon, előadásokon, fürdőlátogatásokon, retro- és kvízesteken azonban bárki, bármelyik szervezet tagja részt vehet, és a legtöbben részt is vesznek.

Mely helyi szervezet rendelkezik a legtöbb taggal? 

B. I.: A magyarkanizsai helyi szervezet rendelkezik a legtöbb taggal, ez hozzávetőleges 800 fő. Őket követi a horgosi nagyjából 400 fővel, de a többi hozzánk tartozó szervezet is szép tagszámmal működik. Értelemszerűen legnagyobb aktivitást – a meglévő létszámából adódóan – a magyarkanizsai helyi szervezet fejti ki.

Hogyan néz ki ez a fajta együttműködés a Nyugdíjasok Községi Egyesülete és a helyi szervezet között?

Jenei Erzsébet: Éppen három éve annak, hogy a Nyugdíjasok Községi Egyesületében és a helyi szervezetben vezetőváltás történt. Vagyis három éve dolgozunk Istvánnal azon, hogy mindaz, amit az elődeink a működésért tettek, egyrészt ne vesszen kárba, másrészt újabb és újabb hasznos lépésekkel bővüljön. Ebben nagy segítségünkre van az önkormányzat, a Vöröskereszt helyi szervezete, a Szociális Központ és a Magyarkanizsai Egészségház is. Úgy vélem, egy erős, összetartó közösség koordinálásáért felelünk, ami hálás feladat. Ahogyan István is említette, a cél nem más, mint az idősek fizikai és mentális egészségének megőrzése, ehhez igazítjuk a programjainkat, amelyek telt házzal futnak. Ez azért is külön öröm számunkra, mert így talán tehetünk valamit az elmagányosodás, a depresszió és az egyedüllét ellen. Közösséget teremtünk, egységet hozunk létre – nyugdíjasként ez rendkívül fontos. Az István által említett kirándulások, gyógyfürdő-látogatások, különböző egészségügyi előadások, retro- és kvízestek mellett havonta egyszer egy közös ebéden való részvételre is lehetőség van, illetve szervezünk teadélutánt, valamint társas estet is. Természetesen ezeken a programokon nem vesz részt mind a közel 2000 bejegyzett nyugdíjas, csak azok, akiknek erre lehetőségük van, idejük és egészségi állapotuk engedi azt.

Az együttműködő szervezetek, központok miként segítik a munkájukat? 

J. E.: A helyi Vöröskeresztnek köszönhetően minden hónapban lehetőségük nyílik az időseknek ingyenes vérnyomás- és vércukorszintmérésre. Ezeket szakemberek végzik, akik a vizsgálatot követően tájékoztatják őket az eredményekről, és felhívják a figyelmüket arra, ha problémát észlelnek, bizonyos esetekben tovább is irányítják őket a megfelelő szakorvosokhoz. Az Egészségház ugyancsak szakembereket biztosít a számunkra, ők azok, akik az egészségmegőrzéssel kapcsolatos előadásokat tartják. A Tangazdaság olcsóbban biztosítja az egyesület számára a zöldségeket, ezeket aztán a tagok a piaci árnál kedvezőbben vásárolhatják meg. A Szociális Központtal pedig egy nagyobb, komolyabb projekt elindítására készülünk: ha minden jól megy, a közeljövőben megnyílik Magyarkanizsán az Idősek Napközi Otthona.

Ez minden bizonnyal nemcsak óriási előrelépést jelentene a község és azon belül is Magyarkanizsa életében, hanem komoly segítség is lenne az itt élő időseknek. 

J. E.: Így van. Sajnos nagyon sok magányos, egyedülálló idős ember van, akik vágynak a törődésre, a társaságra, a kikapcsolódásra – a napközi otthon ennek egy részét biztosítaná számukra. A szállítás, az étkeztetés és a különböző programok költségeit az önkormányzat vállalta magára a Szociális Központtal karöltve, így azoknak, akik igénybe vennék ezt a szolgáltatást, csak egy nagyon minimális összeggel kellene mindehhez hozzájárulniuk. Ha minden jól megy, az intézmény még az idei évben elkezdi a működését.

Fotó: Szögi István

Hogyan, milyen formában tartják a kapcsolatot a nyugdíjasokkal? 

B. I.: Létrejött egy Facebook-csoport, ahol minden fontos információról értesülhetnek az idősek, és amelyhez bárki csatlakozhat. Tartunk fogadónapokat is, illetve a helyi és környékbeli hirdetőtáblákon keresztül hirdetjük az eseményeinket.

Mekkora az érdeklődés ezek iránt az események iránt? 

J. E.: Nagyon meglepődtünk, amikor azt láttuk, hogy a nemrég útjára indított kvízestünk is telt házzal fut. Nemcsak kanizsaiak, hanem horgosiak és oromhegyesiek is jöttek, és együtt, csapatokba rendeződve játszottak. A kérdéseket Ábel István, az egyesületünk egyik tagja állítja össze, ő határozza meg a nyereményeket is. Az eseménynek, ami tulajdonképpen egy verseny, van egy menete, amihez a játékvezető tartja magát, de közben mindenki jót szórakozik. Fontos, hogy szellemileg is frissek tudjunk maradni annak ellenére, hogy idősek vagyunk. Ez a program nagy segítség ebben. Utána jön a retroest, ahol jókat lehet nosztalgiázni.

B. I.: Én ejtenék néhány szót arról is, hogy a fizikai állóképességüket ezek az emberek hogyan tartják fitten, ugyanis a helyi szervezeteinknek vannak sportra irányuló foglalkozásai is. Sőt, van egy már-már tradícióként megrendezett verseny, amelyen minden évben hat község (Törökkanizsa, Csóka, Ada, Topolya, Szabadka, Magyarkanizsa) vesz részt, az egyik évben az egyik község, a másikban a másik ad otthont ennek a sportrendezvénynek. Az eseményen hétféle sportágban mérik össze az erejüket, ügyességüket a résztvevők. Idén Magyarkanizsa község volt a házigazdája a rendezvénynek, a versenyre a horgosi Túrú-tanyán került sor, és összesen 120-an vettek részt rajta. A végén nagyon sok elismerésben részesültünk a szervezést illetően, volt olyan községi egyesület, akik kijelentették, hogy rólunk fognak ezentúl példát venni. A másik verseny, amelyen szintén minden évben részt szoktunk venni, az a Szerbiai Nyugdíjas Szövetség által rendezett körzeti verseny. Ennek Kikinda ad otthont, és az Észak-bánáti körzethez tartozó községek nyugdíjas-egyesületeinek tagjai vesznek rajta részt. Itt négyféle sportágban mérik össze a képességeiket a versenyzők, a legjobbak pedig továbbjutnak az országos versenyre, melynek Vrnjačka Banja ad otthont.

Végezetül: Önöket mi motiválja? 

B. I.: Azt hiszem, Erzsike nevében is kijelenthetem, hogy örömet szeretnénk szerezni. Szeretnénk, ha ezeknek az embereknek, annak ellenére, hogy idősek, olyan élményekben lehetne részük, amelyek szebbé teszik a nyugdíjaséveiket.