Úgy két hete egy „kecskeméti idősebb hölgy” képével félkérést kaptam az egyik közösségi oldalon, hogy legyek az ismerőse. A név ismerős volt, hiszen Rimócon pont ilyen névvel él egy ismert népművelő, ezért elfogadtam a felkérését. Már az első levél gyanús volt, mert az állította, hogy kecskeméti, és halálosan beteg, meg vannak számlálva a napjai, így azon gondolkodik – mivel nincs élő utódja és rokona – kire hagyja a vagyonát. Habár kételkedtem, mégis belementem a játékba.

Úgy kétnaponta jött a levél, én illedelmesen válaszolgattam. Eközben kiderült, elhunyt férjével nagy vagyonra tettek szert miközben külföldön dolgoztak, most van két házuk Kecskemétem és pénzük a bankokban. Míg ezt ecsetelte csak egyetlen kérést fogalmazott meg, hogy az szeretné, a vagyon felét a szociálisan rászoruló gyermekekre kell költeni, a többi pedig az általa megnevezett örökösé fog lenni.

Tizenpár nap múlva (ebből mertem arra következtetni, az a halálos betegség valahogyan nem stimmel, habár akár „vissza is húzódhatott”), arra volt kíváncsi ki vagyok én. Egy rövid életrajzot írtam le (benne semmi konkrét adattal a lakcímemről, a személyi igazolványomról stb.), amire a válasza az volt, hogy az ő 150.000 eurónyi örökségét – a két ház időközben eltűnt, talán azért, mert meglehet úgy értékelte/értékelték, a „beetetés” sikeres volt – rám szeretné hagyni, azonnal vegyem fel a kapcsolatot az ügyvédével az általa megadott e-mail címen. Itt meglehet tévedtem, mert nem írtam az ügyvédnek (pedig biztosan válaszolt volna – de az is biztos, magyarul –, hogy minden rendben lesz, adjam meg a pontos adataimat, meg a bankkártyám számát, illetve előlegezzem az ő költségeit, amelyek értéke „csak” pár tízezer euró lett volna), ehelyett a Facebookon (Messengeren) így válaszoltam:

Kedves Sandriner Hadja vagy Vicky (akire szól a Facebook profil linkje, de esetleg létezik még más vezeték- és keresztnév?)! Nagy örömmel játszottam végig ezt az érdekes játékot! Két probléma miatt buktál le!

1) Személyesen ismerem Holecz Istvánnét a rimóci népművelőt,

2) Németországban élő ismerőseim pontosan tudják, hogy Heilbronnban kinek van ügyvédi praxisa, és minő véletlen, a kisvárosban nem található még Jürgen Radkiewicz személy sem, nemhogy ilyen nevű, akinek még jogi egyetemi végzettsége is lenne.

Igencsak jó érzés volt kutatni, hogy Kecskeméten él- vagy élt-e valaha Holecz Istvánné, de ezt megkönnyítette a Microsoft mesterséges intelligenciája, a Bing ChatBot-ja. Persze, nem is talált sehol ilyen nevű személyt, egyedül a Rimócon élő névművelő nevét dobta ki minden alkalommal eredménynek. A levelemet elküldtem, de nem az „álügyvédnek”, hanem a valódi Holecz Istvánnénak, hogy ő is tudjon a kitalált „névrokonáról”, illetve ennek az egész levelezésnek a másolata pedig eljutott a magyarországi és németországi olyan ismerőseimnek, akik mindezek alapján megtehetik a szükséges jogi lépéseket, mivel nagyon jó kapcsolatuk van az ottani ügyészségekkel és bíróságokkal. A végére csak ennyi: E finita la commedia! Köszönöm a szerepjátékot!

Nem árulom el, hogy a „játék” utolsó felvonásából mennyi az igazság és a mesterséges intelligencia ebben, na meg még mi mindenben segített, de egy valami biztos, ilyen tartalmú levelekkel – más meglehet, igen – ez a személy ezentúl nem fog boldogítani engem!