Több mint ötezer éves település nyomait találták meg a régészek Óbecse és Péterréve között, az úgynevezett Perlek területén. Az értékes leleteket, amelyeknek köszönhetően bepillanthatunk az egykoron itt élők mindennapjaiba, Berkes Károly óbecsei gazda találta meg a parcelláján, így a lelőhelyet Berkes-szántónak nevezte el Raško Ramadanski, az Óbecsei Városi Múzeum archeológus kurátora, az ásatások vezetője.

– Ezen a szántón először tíz évvel ezelőtt talált tárgyakat Berkes Károly, 2016-ban pedig egy IV-V. századi szarmata sírra is rábukkant a szántó északi részén, amit az ekézés során megrongált ugyan, de a sír és a benne lévő csontváz nagy részét az Óbecsei Városi Múzeumnak egy kisebb feltárással sikerült megőriznie. Mi ezt az ásatási területet bővítettük ki most szeptemberben. (…) A leletek azt bizonyítják, hogy évezredeken át folyamatosan lakott területről van szó az i.e. VI. századtól egészen a középkorig. Az itt talált, késő neolitra datálható, vesszőből és sárból épült ház leltára gazdag életről tanúskodik: bizonyítékok vannak arra, hogy mezőgazdasággal, halászattal, vadászattal, állattartással és kereskedelemmel is foglalkoztak akkoriban ezen a vidéken. (…) Perlek az egyik ritka lelőhely Szerbiában, ahol találkozik a déli vincsai kultúra és az északi Tisza-kultúra, abban pedig egyedülálló, hogy ez tekinthető a vincsai kultúra legészakibb és a Tisza-kultúra legdélebbi helyszínének – mondta Raško Ramadanski.

Berkes Károly, a Berkes-szántó tulajdonosa egy percig sem dilemmázott, hogy jelentse-e a talált tárgyakat a múzeumnak – és nem azért, mert a kárát kompenzálja a múzeum.

– Szeretném is felhívni a termelőtársaim figyelmét arra, hogy jelentsék, ha földművelés közben leletet találnak, mert igaz ugyan, hogy van vele egy kis kötelezettség, lábatlankodás, de ha valaki értékeli a múltat, akkor ez a kötelessége. Ez nem arról szól, hogy ki volt itt előbb: itt mindenki előtt volt már valaki… – üzente Berkes Károly gazdatársainak.

Perlek múltjáról és a leletekről bővebben a Családi Kör csütörtöki számában olvashatnak.

Berkes Károly és Raško Ramadanski egy kerámiaedény darabjait illeszti össze (Fotó: Fehér Rózsa)