Az egész ország értesült a topolyai Ozorák Erika történetéről, akitől a szociális központ elvette a négyéves Martinát, akit kilencnapos korától nevelt, ugyanis a hatályos jogszabályok értelmében nem fogadhatta örökbe, ugyanis az örökbefogadó és a kislány közötti korkülönbség több volt a törvény által meghatározott 45 évnél.

A kis Martina már egy hete az örökbefogadó családnál van, amely az alkalmazkodási periódus alatt nem fordulhatott a nyilvánossághoz. Ám Erika szavai miatti elkeseredésükben – miszerint a kislány az új családnál szomorú, kedvetlen és az egészségi állapota is rossz – a kislány (immár hivatalosan) gyámjai megtörték a csendet és a Nova portálnak nyilatkozva cáfolták a velük kapcsolatos állításokat.

Az örökbefogadó családot leginkább Erika azon szavai aggasztják, hogy Martina az új otthonába való átköltözést megelőzően rossz egészségi állapotban volt, szomorkodott és sírt, mert nem akart elszakadni addigi nevelőszüleitől, és elkezdett bepisilni az ágyba.

Martina új családja rendkívül rosszul fogadta azokat a valótlanságokat, amelyeket Erika közölt, és mint a család állítja, sajnálják azt az elszalasztott lehetőséget, hogy ők együtt mindannyian alkossanak egy nagy családot.

– Sértő számunkra, hogy azt mesélik, a kislány állandóan sír, és ezért nyugatókat adunk neki. Hívtak már minket sátánistáknak, földönkívülieknek, szörnyetegeknek és milliomosoknak, akik megvásárolták a gyerekek, és kérdőre vontak bennünket, hogy tehettük ezt… Mit kellett volna tennünk? Az árva gyerekeket örökbe szokták fogadni és mi örökbe fogadtunk egyet, a törvényekkel összhangban. Sajnálom Erika asszonyt, amiért a végén még úgy jön ki, hogy nem ő a hibás, hanem a körülötte lévők, elsősorban a fia és a szomszédai, akik káoszt okoztak és most, őszintén, nem tudom minek kellene történnie, hogy engedélyezzem, hogy Erika láthassa a kislányt. Már nem is csalódott vagyok, hanem felháborodott, mert azt hittem, a nevelőanya felnőtt és lelkiismeretes asszony. Köszönöm, hogy ilyen szépen nevelte a kislányt, de most problémát okozott – jelentette ki a nő, aki férjével együtt fogadta örökbe a kis Martinát (nevük és elérhetőségük ismert a Nova portál számára).

Az örökbefogadó anya elmondta, az az állítás a legfájóbb, hogy a kislány szomorú az új otthonában. Hozzátette, észrevette, hogy az Ozorák család csúnya és felesleges dolgokkal „tömte tele” a kislány fejét.

– Első éjszaka, amikor lefeküdtünk aludni, Martina a rendőrséget emlegette. Megnyugtattam, hogy ne féljen, itt vagyunk vele és vigyázunk rá. Nagyon sok hazugság került napvilágra, többek között az az információ, hogy Erika nem tudta, hogy egy nap a kislányt majd örökbe fogadja valaki. Ez számunkra sértő – mondta a nő.

Martina október 18-án került Szabadkára új családjához. Az őt örökbe fogadó nő azt mondja, a kislány az első naptól kezdve vidám és már kialakította a saját kis rutinjait.

– Teljesen más reakcióra számítottam, hiszen ez számára tényleg egy nagy sokk és hirtelen változás, de ennek ellenére, amióta nálunk lakik, Martina átalussza az éjszakát, este fél kilenc-kilenctől másnap reggel kilencig és nem pisil be az ágyba. Velem alszik, de néha férjemet is odahívjuk, hogy ő is legyen velünk. A gyerek tiszta és vidám. A legnormálisabb módon szaladt be a házunkba és rögtön üdvözölte az arany retriverünket is. Pontosan emlékezett rá, hogy minek hol a helye azután, hogy még valamikor júliusban járt nálunk. Rögtön elkezdett játszani, mindent elfogadott, de tényleg. Egyelőre még a nevünkön szólít minket, és ezzel mi sem szeretnénk összezavarni. Majd eljön az idő, amikor megbeszéljük a szerepeinket. Azon vagyunk, hogy mindent megadjunk neki, focizunk, hintázunk. A kutyus mellett van egy csincsillánk és egy afrikai törpe sünink is. Kialakult egy rituálé, hogy amikor felkelünk, megmosakszunk, elkészítjük az ételt és megreggelizünk, utána ő eteti meg a kedvenceket – ecsetelte az örökbefogadó anya.

Az új családdal való kapcsolat kezdete

Martina új családjával először június 19-én találkozott a szociális központ helyiségeiben. Új anyukája szerint a kislány már akkor is meglepte viselkedésével.

– Meglepettek és lelkesek voltunk, mivel a kislány amint belépett, fülig ért a szája, mintha mindig is ismertük volna egymást. Kicsit zavarba is jöttünk, nem ilyen reakcióra számítottunk az alapján, amit a nevelőszülői iskolában tanultunk, ahol arra készítettek fel, milyen reakciókra kell számítani. Ez még a szociális munkásokat is meglepte, hiszen leírhatatlanul meleg hangulatú találkozás volt ez. Azóta nyolcnaponként találkoztunk. Ozorák asszony lehetővé tette a találkozókat, a problémák akkor kezdődtek, amikor a kislánynak nálunk kellett aludnia – magyarázta a szabadkai nő.

Elmondása szerint, amikor férje társaságában Martinával találkoztak, akkor a kislány minden alkalommal mosolygott és boldog volt, és ez akkor sem volt másképp, amikor a szociális központon kívül, de a szociális munkás társaságában került sor a találkozóra.

– Mindig mosolygott, higgyék el, én még nem láttam a kislányt sírni. Amikor látogatóba kellett jönnie hozzánk, akkor volt egy állítólagos incidens a parkolóban. Látszólag a kislány nem szeretett volna kiszállni az Ozorákék autójából. Unokahúgom, aki a mi autónkban ült, látta Erikát, ahogyan Martina fölé hajolva magyaráz neki valamit. Ez már egy problémára utaló jel volt. De utána Martina a legnormálisabb módon szállt ki a kocsiból. Közben az ügyvédjük később úgy mesélte, hogy a szociális központ igazgatónője rángatta ki a kislányt a kocsiból. Itt annyi hamis információ van, hogy az már fájó – panaszolta a szabadkai hölgy.

Rámutatott, hogy Erika megkérdezte a szociális központot, hogy tarthatja-e majd velük a kapcsolatot és erre világosan megmondták neki, hogy ez kizárólag az ő viselkedésétől függ.

– Mi pontosan ezt mondtuk neki, ugyanis butaság lenne, ha olyan valakivel tartanánk fenn kapcsolatot, aki csak problémát okoz. Ha egyszer valakiben csalódik az ember, akkor már nagyon nehéz újra bízni benne. Mi nem is kaptuk meg a lehetőséget, hogy bizonyítsuk, működhet így a dolog, és lehetnénk együtt egy nagy család. Úgy gondoltam, hogy az ünnepeket együtt tölthetnénk, mi leszünk a kislány elsődleges családja, ők pedig a nagymama és nagyapa. Korábban azt mondta, sajnálja azokat az embereket, akiknek nem lehet gyerekük, ezért most nem értem, miért van erre szükség – tette fel a kérdést Martina örökbefogadója.

Martina ritkán emlegeti az Ozorák családot

Mint azt a szabadkai nő elmondta, a kis Martina csak ritkán emlegeti a családot, amelyben néhány nappal ezelőttig élt.

– Nagyon ritkán beszél róluk. Még a szociális központ igazgatónője is megpróbálta rávezetni, hogy szeretne-e valakit felhívni telefonon, vagy hogy elvigyük-e valahová, de ő erre nemmel felelt. És az, hogy Erika olyanokat mond, hogy a kislányt nem akarja elengedni, görcsösen kapaszkodik belé, nehezen tudom elképzelni, mivel, amikor a gyerek a mentőállomáson volt, akkor is azt mondta, hogy a nagypapához akar menni. A nagyapa nem került a nyilvánosság elé, és az a benyomásom, hogy a kislánynak ő a kedvence, mert egyedül őt emlegette később is, hogy focimeccsekre jártak, meg hogy focizott vele – mutatott rá az örökbefogadó. Hozzátette, kételkedik Erika állításaiban, hogy Martina pont aznap betegedett meg, amikor át kellett volna adni az új családjának, mivel ennek semmilyen írásos nyoma nincs az orvosi rendelőben.

– Az ügyvédje azt javasolta, hogy vigyék el a kislányt a mentőállomásra, amit ők meg is tettek. A kislány zokniban volt, mit gondolnak, miért? Hogy ne tudjon szaladgálni, hanem olyannak tűnjön, mint aki beteg. Ami a korábbi kórházi gyógykezelést illeti, annak szintén nincs semmi nyoma az egészségügyi intézményekben.

Augusztus másodikán a gyerekkórházban elvégeztek egy EEG vizsgálatot és az eredmények állítólag jók voltak. Szeptember elején megint mentek, és akkor is minden a legnagyobb rendben volt. A minisztérium, amely ismeri az eset részleteit, arról tájékoztatott bennünket, hogy a kislány jól van, és szó sincs arról az éjszakai ágyba pisilésről, amiről Erika beszélt – húzta alá Martina örökbefogadója.

Erikának rögtön az elején közölték, hogy az örökbefogadás után is láthatja majd Martinát

A szabadkai házaspár, amikor behívták a szociális központba, még nem tudta, hogy Martinát fogadhatja majd örökbe. Az ott folytatott beszélgetések során azonban ismertették álláspontjukat, hogy hogyan viszonyulnának az addigi nevelőszülőkhöz.

– Nekünk május 8-án szóltak, hogy bennünket Martina számára választottak ki, de akkor felhívott telefonon a szociális munkás és azt mondta, a nevelőszülők nem akarják kiadni a gyereket. Empátiával rendelkező emberek vagyunk, így természetesen azt mondtuk a szociális munkásnak, figyelembe véve, hogy se férjemnek, se nekem nincsenek szüleink, úgy képzeltem el, hogy ők maradjanak meg a kislány nagymamájának és nagytatájának, mert nem szerettem volna lerombolni a köztük lévő kapcsolatot, és azt se, hogy a mi kapcsolatunk rossz legyen velük. Ezt mi a szociális központban világosan elmondtuk, de Ozorák asszony azt állítja, hogy neki ezt nem mondták, de utóbb kiderült, hogy mégiscsak tudott erről. A heti egy találkozó, és hogy a szünidőkben több napot is náluk töltsön… Szerintem ez egy normális viszony lett volna. De mi sajnos nem kaptunk esélyt, hogy bizonyítsuk, hogyan működhetett volna mindez – mesélte sajnálattal a Martinát örökbefogadó anya.

Az interjú végén a szabadkai hölgy azt üzente, hogy Martina semmiben sem fog hiányt szenvedni az új családjában, mindent megadnak neki, legfőképp a szeretetet és a figyelmet.

– Este, amikor lefekszünk, akkor a hajamat simogatja és arról beszél, hogy mennyire szeret, ő egy valóban elégedett kisgyerek, látszik rajta. Sajnálom, hogy a másik fél meg lett rövidítve. Az Ozorák család napok óta Martina fényképeit közli a közösségi oldalakon, ezért a kislánnyal még a játszótérre se merünk menni. Nem tudom, kivel futunk össze és hogy ő ezt hogyan viselné. Miért nem gondolnak a kislány érdekeire? Ez az ügy nagyon elburjánzott, ezért fontosnak tartottam elmondani a dolgokat úgy, ahogy azok valójában vannak – zárta gondolatait Martina új anyukája.