A közel-keleti konfliktus és annak hatása továbbra is a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. Fontos téma azonban Joe Biden amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai állam- és pártvezető találkozója is San Franciscóban. Első megbeszélésük négy órán át folyt, de az APEC (Asia-Pacific Economic Cooperation, Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) csúcstalálkozóján is folytatták. Kisbbfajta szenzáció, hogy David Cameron, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke – az ő meggondolatlan referendumötletének „köszönhetik” a Brexitet – visszatér a brit kormányba. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Pekingig és Stockholmtól Ammanig.
Gázaváros ostroma
Izrael hatalmas és mértéktelen bosszút áll az október 7-i terrortámadásért: Gázaváros sotroma máris tízszer annyi palesztin áldozatot követelt hat hét alatt, mint ahányan az első nap izraelben meghaltak. A tel avivi Haaretz című közép-baloldali liberális napilap a konfliktus lehetséges megoldásainak elemzésében kifogásolja, hogy Netanjahu miniszterelnök szkeptikus a Palesztin Hatósággal kapcsolatban:
„A Gázai övezetben a Hamász elpusztítása után sem lesz vákuum, hanem több mint 2,2 millió ember otthona marad. Ezeknek az embereknek csak Izrael képes azokat a feltételeket biztosítani, amelyek mellett tovább élhetnek ott. Nemcsak azért, mert jelenleg Izrael de facto katonai ellenőrzést gyakorol ezen a területen, hanem azért is, mert a kormány még nem hagyott jóvá semmilyen alternatívát. Az egyetlen intézmény, amely tapasztalattal rendelkezik a palesztin civil struktúra irányításában, az a Palesztin Hatóság.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így kommentálja az izraeli hadsereg benyomulását a gázai Al Shifa kórházba:
„Az izraeliek számára az Al Shifa kórház kiváló példája a Hamász cinikus stratégiájának, miszerint polgári létesítményekben bújik emberi pajzsok mögé. A Hamász már évek óta teszi ezt, és ezzel nemcsak saját népe iránt mutat megdöbbentő megvetést, hanem háborús bűnt is elkövet. De a közvéleményért vívott harcban ez már aligha játszik szerepet. (…) Ez az ügy viszont kényes az izraeli hadsereg számára. Ha nem támadja meg a kórházat, akkor nem tudja kétséget kizáróan bizonyítani a Hamász-bázis ottani létezését, sem pedig leállítani a terroristák egyik legfontosabbnak tartott irányítóközpontját. Ha azonban rátámad a korházra, több száz védtelen civil életét veszélyeztetheti. A nemzetközi jog szerint azonban egy kórház is legitim célpont lehet, ha ténylegesen katonai bázisként használják és ha támadás esetén az arányosságot figyelembe veszik. Az arányosság fogalma azonban egyrészt aligha definiálható egyértelműen. Másrészt pedig a kórházat ért támadás külső hatása mindenképpen végzetes lehet.”
Az ammani Jordan Times című független napilap szerint Izrael egyértelműen megsérti a nemzetközi humanitárius jogot:
„A gázai konfliktusnak véget kell vetni. E cél elérése érdekében Abdullah [jordán] király Európába utazik és meglátogatja Nagy-Britanniát, Olaszországot, Franciaországot és Németországot. A király évek óta hangoztatja, hogy a béke és a stabilitás nem érhető el a palesztin kérdés igazságos megoldása nélkül. A megoldás a kétállamiságban van – egy független palesztin állammal az 1967-es határokon belül Kelet-Jeruzsálem fővárossal. Az erőszak és a háború soha nem hoz békét és biztonságot, hanem pusztuláshoz, szenvedéshez és kétségbeeséshez vezet.”
A milánoi Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, a világon a legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali liberális napilap az európai zsidók és zsidó intézmények elleni támadásokról tudósít:
„Európában egyre több agresszió történik zsidó polgártársaink ellen: horogkeresztek a falakon, zsinagógák és zsidó temetők, valamint zsidók elleni támadások. Ezek nem azon izraeliek ellen történnek, akiknek semmi közük Netanjahuhoz, akiknek semmi közük sincs a Gázai övezet elleni bombázáshoz és rakétatámadásokhoz. Itt egyszerűen csak zsidókról van szó. Nem másokról, mint zsidókról. Németországban Olaf Scholz kancellár, de különösen Robert Habeck alkancellár és Annalena Baerbock külügyminiszter nyilatkozott erről. Nagy-Britanniában Keir Starmer, a Munkáspárt vezetője elítélte a tűzszünetre irányuló felhívások ambivalenciáját. Olaszországban ebből kevesebb van. Sokkal kevesebb.”
A budapesti Élet és Irodalom című irodalmi és politikai hetilap szerint a Hamász teljes megsemmisítésére irányuló katonai fellépés számos kérdés megválaszolását igényli:
„Felmerül, hogy egy terrorszervezet gyilkosságsorozata feljogosítja-e az »áldozat-államot« olyan ellenlépésre, amely az ellenséges oldalon élő civilek tömeges megsemmisítését okozhatja? Hivatkozhat-e a zsidó vezetés arra, hogy a »terrorhadsereg« tagjai (jellemzően) a fegyvertelen lakosság házaiban, templomaiban, kórházaiban rejtőznek, ennélfogva az előbbiek ellen indított akciók szükségképpen az utóbbiak sérelmével járnak? Mit kezdjen a nemzetközi jog azzal, ha az ellenség rosszhiszeműen az ártatlanok életével próbálja védeni magát? Ki a felelős ezekért a halottakért? Védekezhet-e az izraeli kormány azzal, hogy a »járulékos« (nem kívánt) áldozatok száma nem az ő akaratából növekszik minden elmúló nappal: a légi és szárazföldi hadsereg csak kényszerűen alkalmazkodik a Hamász által Gázában kialakított borzasztó körülményekhez? Elhárítható-e az emberiesség elleni bűnök vádja annak hangsúlyozásával, hogy mindaz, aminek lassan másfél hónapja a tanúi vagyunk, nem más, mint egy nép fennmaradásáért folytatott önvédelmi küzdelem?”
Mit hoz a Biden–Hszi csúcstalálkozó?
„Jelenleg mindkét félnek megvan az oka arra, hogy úgy tüntessék fel, jobban kijönnek egymással” – jegyzi meg a Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap:
„A két ország közötti kapcsolatok javulásának azonban csak akkor lesz valódi jele, ha Kína felhagy a Tajvan és a Fülöp-szigetek elleni könyörtelen katonai fellépésével és bomlasztó katonai akcióival. Hszi mellesleg folytatja diplomáciai és gazdasági segítségnyújtást Oroszországnak. Ezenkívül Kína olajat vásárol Irántól. Teherán ezt a pénzt pedig az izraelieket és amerikaiakat támadó dzsihadista milíciák finanszírozására fordíthatja. Bárki, aki már részt vett egy kínai banketten, ismeri ezt a jelenetet: a kínai vezetők mosolyognak és a népek közötti barátságra szólalnak fel, miközben aláássák az Egyesült Államok érdekeit, ahol csak tudják.”
Az amerikai elnök konstruktívnak minősítette a kínai államfővel folytatott megbeszélést, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A jó hír az, hogy nem volt meglepetés. Kiderült ugyanis, hogy a Hszi Csin-ping kínai elnökkel folytatott szerdai kaliforniai találkozó előtti várakozások amerikai kezelése megfelelő volt. Joe Biden elnök a két delegáció négyórás tárgyalása után San Franciscótól délre szólalt fel, és az eddigi legkonstruktívabbnak és legtermékenyebbnek nevezte Hszivel folytatott beszélgetését, majd bejelentette, hogy megállapodtak többek között abban, visszaállítják a katonai kommunikációs csatornát, amelyet Kína állított le.”
Cameron visszatér
A londoni The Guardian című független napilap szerint Cameron külügyminiszterként való visszatérése a brit kormányba nem hoz semmilyen változást a toryk és Sunak miniszterelnök számára:
„Ez a férfi a felelős a szigorú megszorító politikáért, és most visszatér külügyminiszterként abban a pillanatban, amikor a megszorítások hatásai romba döntik a közszolgálati törekvéseket. Ha Sunak úgy gondolja, hogy Cameron népszerűbbé teheti őt, akkor még nem látta a legutóbbi szavazások eredményét. Ebből ugyanis az is kiderült, hogy szinte minden választókerületben a három legnagyobb gond ez: a megélhetési költségek, a közegészségügy és a gazdaság. A jelenlegihez hasonló intézkedések célja, hogy elvonják az emberek figyelmét a megélhetési költségek emelkedésétől. De ez így nem fog menni, mint ahogy a fedélzeti nyugágyak átrendezése sem hozott volna semmi sikert a süllyedő Titanic megmentésében.”
A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, majd antikommunista napilap is foglalkozik Cameron volt brit miniszterelnök külügyminiszteri tisztségbe való kinevezésével:
„Cameron kinevezésével Rishi Sunak miniszterelnök pozitív hírt akart biztosítani a kabinet átalakításáról, amely szükséges volt annak ellensúlyozására, hogy menesztette lázadó belügyminiszterét, Suella Bravermant. Cameron kinevezésnéek azonban vannak hátrányai is. A Konzervatív Párt Brexit-párti szárnyának szemszögéből a legnagyobb az, hogy Cameron 2016-ban miniszterelnökként felelős volt a (katasztrofális) Brexit-ellenes kampányért. Ez a csoport arra is gyanakodhat, hogy Cameron közelebb akarja hozni Nagy-Britanniát volt EU-partnereihez, és ezt továbbra is árulásnak tekintik. Másrészt kinevezése nem elégíti ki azokat az Európa-párti szavazókat, akik továbbra is Cameront okolják a Brexitért, mert ő kezdeményezte és vesztette el a 2016-os, sokak szerint haszontalan népszavazást. (…) Végső soron Sunak saját szemszögéből is problematikus ez a kinevezés. Számára ugyanis a legnagyobb kockázatot a Konzervatív Párt megosztottsága jelenti, ami arra kényszerítheti, hogy 2024 első felében írja ki az általános választásokat, nem pedig októberben, ahogy azt a legtöbb szakértő javasolta.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
