A szülészeti erőszak előfordulása igen gyakori. A nők szülés közbeni tapasztalatairól Szerbiában Centar za mame (Központ az édesanyákért) által végzett kutatás kimutatta, hogy a nők hetvenhárom százaléka nem vett részt a döntéshozatalban a szülés során, hetvennégy százalékuk nem élt a teljes körű tájékoztatáshoz való jogával, sőt kilencvenhat százalékuknak nem kínáltak vizet szülés közben.
A kutatásban résztvevők kétharmada azt válaszolta, hogy elégedetlen volt a szülőszobán uralkodó légkörrel, és a vajúdó nők mindössze kétötödének volt lehetősége megválasztani, hogyan szeretne szülni. A nők túlnyomó többsége nem tudott mozogni a szülés előtt, és nem tudta a számára legmegfelelőbb pozíciót felvenni. A nők durvaságra, az egészségügyi személyzet empátiájának hiányára és a magánszféra teljes hiányára panaszkodtak.
A szülészeti erőszak olyan téma, amely rengeteg nőt érint. Felkerestük Dr. Cservenák Pétert, a topolyai Dr. Hadzsy János egészségház orvosát, hogy mondja el, mi a szakvélemény a szülészeti erőszakról.
A szülészeti erőszak nem szándékos dolog, hanem inkább egy fajta félrecsúszása a szülőszobai kommunikációnak. A szakmai protokoll is úgy magyarázza, hogy a várandóst be kell kapcsolni a klinikai döntéshozatalba addig, ameddig erre lehetőség van, és amennyiben fiziológiás a szülés. Az anyuka addig a pontig hozhat döntéseket, amelyeket a szülőszobán levő munkatársaknak figyelembe is kell vennie. Azonban amint patológiás eset alakul ki, abban az esetben úgymond szakmai diktatúra van, és az orvos dönt a mama és a baba érdekében
– fejtette ki az orvos. Hozzátette, szakmai erőszak akkor történik, amikor a várandós jogosan, vagy kevésbé jogosan, akár egy félreértés kapcsán úgy éli meg a szülőszobán történteket, hogy erőszakot követtek el felette.
A nő életében fontos mozzanat a szülés, és a kismamának ez egyedülálló eset, ezért figyelembe kell venni a kismama óhajait, addig, ameddig ezzel nem veszélyeztetjük sem a babát, sem a mamát. Ez azért is fontos, mivel amennyiben a szülés, sőt a terhesgondozás pozitív élmény volt, kellemesen éli meg a kismama, akkor előbb vállalja a következő várandósságát. Amennyiben pedig a két terhesség között kisebb az idő, úgy könnyebben előfordulhat az is, hogy a harmadik terhességet is vállalja a nő, főleg, ha előzőleg a két terhessége pozitív élményt hagyott benne. Ezzel pedig növelhető a natalitás, ugyanis jelenleg fertilis páronként 1.6 gyermek van, holott a biológiai fennmaradáshoz 2.3 gyermekre lenne szükség
– mondta Dr. Cservenák Péter.
A szülészeti erőszak jelentésénél azonban gyakran léphet fel nyelvi korlátok miatt probléma. Az orvos elmondása szerint azonban fontos, hogy panaszt tegyünk akkor, ha úgy éreztük, valami nem működött megfelelően. Ezt azonban nem kötelező személyesen megtennünk, lehet írásban is. Gyakran azonban olyan dolgok maradnak el a szülőszobákon, amelyek bizonyítottan jót tesznek a babának és a mamának egyaránt.
Nekünk nagy élmény a szülés után a gyermeket az anyukára helyezni, hatalmas élmény látni, ahogy a babák ettől megnyugszanak, sőt a mamának is jót tesz. A baba-mama bőrkontaktus, az aranyóra nagyon fontos, és régóta, évtizedek óta gyakorlat ez, ráadásul a WHO protokollban is benne van, hogy ez a mamának is ugyanannyira fontos, mint a babának. Azonban vannak olyan patológiás helyzetek, szülések, amelyek irányított akciókat igényelnek. Itt is fontos, hogy kommunikáljunk a döntésekről, el kell ezeket is magyarázni a kismamának, aki általában el is fogadja ezeket a döntéseket, amelyek az ő, és a gyermek érdekeit is szolgálják. Úgy gondolom, gyakran hiányzik az, hogy kommunikáljunk a pácienssel, fél percet rászánhatnánk arra, hogy elmagyarázzuk a vajúdó kismamának azt, hogy mi fog történni, ő pedig elfogadná ezt az információt
– emelte ki az orvos, kihangsúlyozva, hogy gyakran nagy a tumultus a szülészeteken, sok a várakozás, az adminisztráció, mindenre jut idő csak beszélgetni nem. Pedig fontos lenne, hogy erre is jusson idő a rendelőkben, klinikákon, és akkor sem kellene az orvosnak megharagudnia, ha esetleg a kismama kikéri más szakember véleményét is.
Dr. Cservenák Péter kifejtette, hogy a segítségkérés, kommunikáció gyakran a nyelvtudáson csúszik el. Az egyik legnagyobb gond talán a nyelvi probléma, sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar nyelv kopik ki a hivatalos intézményekből, kórházakból, szülőszobákból, ezért előfordulhat, hogy hiába van a kismamának mondanivalója, nem tudja azt közölni. Az orvos részéről nem kötelező a kisebbségi nyelvek ismerete, ez nem csak a magyarral van így. Amennyiben viszont problémája van a kismamának, úgy azt a panaszkönyvbe is beírhatja, hiszen ezekről is jegyzőkönyv készül.
A topolyai szülészetet sokan keresik fel a környező településekről is, hiszen híresen családias a légkör, ráadásul itt lehetőség van arra, hogy egy harmadik személy is jelen legyen a szülőszobában. A koronavírus ebbe beleszólt ugyan, azonban mint azt megtudtuk, a nagyobb szülőszobákon erre egyébként sincs akkora lehetőség.
A nagyobb szülészeteken a több ember növeli a fertőzésveszélyt. Nagy probléma az is, hogy a szülészetek gyakran nagyon kicsik, és túlzsúfoltak. Újvidéken a szülészet 4500-5000 szülészetre van tervezve, évente azonban 6500 szülést vezetnek le, ez váltásonként néha 24 szülés is lehet. Személyzetben, emberekben nehéz ezt a lépést tartani, hiszen olyan, mintha futószalagon szülnének az emberek, nincs annyi vajúdó ágy, hogy mindenki igényeihez tudjanak alkalmazkodni. A kisebb intézményekben azonban nagyobb a liberalizmus, itt bent lehet a harmadik személy, sőt, a testmozgás is engedélyezett
– mondta dr. Cservenák.
Nem világos számunkra azonban az, hogy a kádat, kádas szülés miért nem használják Szerbiában. Engedélyezett, van is rá igény, azonban ellenállásokba ütközik ez. Nem tudjuk, hogy miért van ekkora aggály ellene, holott a tapasztalataink alapján a kád, a víz egy jó, relaxáló módja a fájdalomcsillapításnak, és van, aki igényelné, hogy így szüljön. Egyetlen szülőkád van, Belgrádban, és azt sem használják szülésre, csak a vajúdási szakaszban lehet benne a kismama, szülni már ki kell jönni belőle, szárazon. Az apás, vagyis a harmadik személyes szülést mi engedélyeztük Topolyán, hiszen néha pont a nyelvi korlátok miatt is lehet ez hasznos. Fontos a kooperáció a szülőszobán, az meg különösen, hogy a kismama biztonságban érezze magát, és legyen bent vele valaki, akiben bízik. Ezt már a statisztikai adatok is kimutatták, hogy a kismama sokkal biztonságosabbnak érzi a szülést, amennyiben van bent vele egy bizalmas is.
– fejtette ki az orvos, akit megkérdeztünk a dúlás szülésről is.
Nekünk rossz tapasztalataink vannak a dúlás szülésekkel, így nálunk dúla nem lehet bent. Lehetne egyébként, a házirend szerint csak dúla nem lehet bent, de vannak kiskapuk. A dúlák fontosak, hiszen a kismama lelki támogatása igen fontos, ráadásul a dúla az, aki össze tudja kötni a gyermekvállalás különböző szakaszait. Szerbiában az a gond, hogy a dúlaképzés nem akkreditált, legális, így a mi dúláink szívvel, lélekkel támogatják ugyan a szülést, azonban a szakmai protokollon kívülre esnek. Ezért is voltak nálunk példák sajnálatos incidensekre. Azonban harmadik személyként a várandósnak joga van ahhoz, hogy a dúla támogassa őt a szülésben. A dúlaképzést én egyébként is jónak tartom, kisebb intézetekben, például nálunk is a bábák be tudják tölteni a dúla szerepét is, hiszen kevesen vannak a páciensek, így mélyebben tudnak velük foglalkozni. Azonban egy nagyobb intézetben erre nincs lehetősége a védőnőnek, bábának, ilyenkor jó, ha van külön dúlánk.
Szerbiában azok, akik szeretnének kikerülni az orvosi rendszerből, és nem akarnak az intézetben szülni, ők otthon is szülhetnek. Az otthonszülés világszerte már normálisnak számít, Hollandiában a szülések mintegy 70 százaléka otthon történik, mobil csapattal. Szerbiában azonban más okból szülnek otthon a nők.
Amennyiben a páciens úgy érzi, hogy őt az intézményben meggyalázzák, nem jó neki az adott intézetben, vagy vízben szeretne szülni, Szerbiában erre csak akkor van lehetőség, ha otthon szülünk. Természetesen a belgrádi számok is mást mutatnak, ott az otthonszülő nők inkább dúlákkal szülnek, azonban a dúla szaktudása, kompetenciája más, mint a bábáé, ezért fontos lenne a bába jelenléte is. Azonban ezek az alternatívabb módszerek nincsennek legalizálva, ezért inkább dúlával és otthon szülnének néhányan. A mi hozzáállásunk, elvünk azonban az, hogy otthoni szülés, kórházban, tehát a kórházban lenne fontos kialakítani egy olyan vajúdó helységet, ami barátságos, kényelmes, a saját igényeikre alakíthatók, azonban orvosi felügyelet is jelen van. Ugyanis egy szülésnél néha apró dolgok is vezethetnek nagy komplikációkhoz, amelyeket egy bába, vagy egy szülész orvos azonnal el tudna látni, míg otthonról beérni a kórházba ilyen esetekben sok időt igénybe vehet. Nyugaton már vannak olyan vajúdó szobák, amelyek kényelmes, otthoni hangulatot biztosítanak, van kád, labda, ágyak, és képzett bábákkal lehet komfortosan szülni. Véleményem szerint sok dolgot meg lehetne oldani, inkább a kedv hiányzik hozzá
– mondta a doktor.
Beszédes erről az, hogy nálunk a csökkenő szülőszámok mellett a szülészetünkön felszámolták a vajúdó szobát, és a kádat, ehelyett ott most orvosi szoba van. Nekünk ebben a helységben volt kádunk is, amiben négy szülést levezettünk, kettőt a saját szememmel láttam, és nagyon pozitív élményként éltük ezt meg. Ez a lehetőség nincs tovább, beszüntették, a jelenlegi vezetőség pedig nem talál rá módot, hogy kijárja az engedélykérést. Félre van ez is dobva, holott egy ilyen meghitt környezetben ezt ki lehet próbálni, lehet vele próbálkozni
– emelte ki dr. Cservenák Péter.
Nekünk ezelőtt is több szülésünk volt, de nem azért, mert Topolyán sok kisbaba születik, hanem mert sok páciens átjött hozzánk, úgymond szülés turizmusra. Nyilván ehhez hozzájárult a nyelv, a hozzáállás. Ez érthető is, hiszen amennyiben a kismama fél az intézettől, úgy elmegy onnan. A félelem pedig a legnagyobb ellenfele a szülésnek, hiszen ha fél a vajúdó, nem érzi biztonságban magát, azt megjegyzi. A félelem a legnagyobb ellenfél, nem szabad, hogy ez uralja a szülés hangulatát
– zárta az orvos.
Mi a dúla szerepe a történetben?
Vajdaságban virágzik az orvos által is említett dúlakultúra és -képzések, többen is foglalkoznak dúlasággal. Balázs Vataščin Emese, aki maga is dúla, elmondta, hogy a szülészeti erőszak témával azért is fontos foglalkozni, mert nem csak teret ad az érintett anyáknak a feldolgozáshoz, hanem felhívja a szakdolgozók, törvényhozók és a társadalom figyelmét is arra, hogy ideje szemléletet váltani.
Az érintett anyáknak teret ad a feldolgozáshoz, ugyanis a traumatizált nők sokszor érzik úgy, velük van valami baj és szégyellik a történteket. Erre a környezet is gyakran ráerősít a megélések elbagatellizálásával vagy az áldozathibáztatással. A történetek megosztása felszabadító és a traumafeldolgozás fontos része lehet. Másrészt felhívja a szakdolgozók, a törvényhozók és a társadalom figyelmét arra, hogy ideje szemléletet váltani!
– fejtette ki Emese, aki elmondta, hogy a szülési trauma bizonyítottan elveszi a kedvet a további gyermekek megszülésétől,
és ezt megengedni luxus a manapság nagymértékben csökkenő natalitás tükrében. A szülő nőket a tenyerén kellene hordoznia a társadalomnak. Már olyan sok pozitív példa van a világban, jól működő rendszerek, kidolgozott lépések, amiért csak ki kellene nyújtani a kezünket… de az sajnos nem ilyen egyszerű. Sok réteg van, mint a hagymahéj esetében.
– tette hozzá. Kiemelte, vannak valódi életveszélyes helyzetek vagy sürgősségi beavatkozást igénylő helyzetek, amelyek ugyanúgy traumatizáló hatásúak, mint a méltatlan bánásmód vagy az együttérzés hiánya. A szüléskísérés során a szakembernek fel kell ismernie azokat a helyzeteket, amikor fölérendelt helyzetben van és nagyfokú empátiára van szükség ahhoz, hogy a szülő nőt meg tudja tartani annak méltóságában és kompetencia érzetében. Ezt hívják traumatudatos ellátásnak.
Elmondta azt is, hogy a szülési trauma az a valódi, vagy annak minősített vészhelyzet, ami súlyos sérüléshez, életvesztéshez vezet (anyánál és/vagy a babánál), gyakran írható le az érzés az intenzív félelem érzettel, reménytelenséggel, kontrollvesztettséggel.
Traumatizálóan hat az is, amikor a szülő nő úgy érzi megfosztották a méltóságától, rendszer szinten megfosztották a gondoskodástól, nem vigyáztak rá kellőképpen – veszélyben volt az élete. „Senki sem törődött velem.”, „Egyedül, elhagyatva éreztem magam.”; Kommunikációs hiányosságok is jellemezhetik: „Láthatatlannak éreztem magam.”, „Elbeszéltek a fejem fölött.”, „Nem vettek emberszámba.”
– teszi hozzá.
Minden nőnek joga van eldönteni, hogy hol, kivel és hogyan szeretné világra hozni a gyermekét. Az otthonszülés egy választható opció kellene, hogy legyen anélkül, hogy az anyákat, családokat negatív támadások érnék a tágabb család, az orvosi/medikális szakszemélyzet vagy a mindenkori társadalom részéről. A szüléssel kapcsolatos döntéseinken keresztül is megmutatkozik az, hogy a kultúránk szerves része mások felett pálcát törni. A szülés magánügy sokan mégis közügyként tekintenek rá, kiváltképp akkor, amikor az otthonszülésről van szó.
– fejtette ki Emese, aki bővebben is beszélt az otthonszülésről.
Egy szabályozott, legalizált otthonszülés rendelet megvalósulását Szerbiában nem csak az egészségügyi ellátórendszer felkészületlensége és a társadalmi ítélkezés nehezíti meg, hanem a szakemberhiány is. Szakképzett, egyetemet végzett, tapasztalt bába nélkül az otthonszülés nem igazán tud megvalósulni csak azon ritka esetekben, amikor a szülők a szaksegítség nélküli otthonszülést választják. Szerbiában van ilyen bába, de sokkal többen kellenének ahhoz, hogy nagyobb lépésekben változhasson a jelenlegi helyzet. A félelmekkel ellentétben azonban, az otthonszülés sosem lesz tömegmozgalom, akkor sem, ha előrelépés történne a szabályozásában. Az otthonszülés elősegítésével azon nők döntését támogatnánk, akik tudatosan, felelősséget vállalva választanák ezt az opciót
– emelte ki. Addig, amíg ez nem valósul meg, addig maradnak a dúlák. Vajdaságban egyre többen foglalkoznak ezzel, és döntenek amellett, hogy dúlával járják végig az anyaságra való felkészülést.
Különböző adatokból, tanulmányokból látszik, hogy a nőknek szükségük van az érzelmi és fizikai támaszra, valamint a pártfogásra, megerősítésre és a folyamatos kommunikációra ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat a szülőszobán.
Az érzelmi és fiziológiai szükségletek témaköre azonban nem képezi az egészségügyi tanulmányok részét, így nem kapnak helyet a várandósgondozásban sem. Az egészségügyi szakemberek nem tanulnak vajúdástámogatást és vonatkozó pszichológiát, nincsenek tisztában a vajúdástámogatás előnyeivel, alábecsülik a támogatás fontosságát, női aktivista mozgalomként, gender – hisztiként aposztrofálják. Akad, amiről szintén nagyon sokat kellene beszélni, de nem tesszük, ezt pedig az egészségügyi rendszer hiányosságai, mint a létszám problémák és az ebből eredő leterheltség szomorú valósága, ami hamar kiégéshez vezet. A szakdolgozóknak pedig másodlagos traumatizáció esetén nincs lehetőségük a szupervízióra. Egy tanulmány szerint a kikérdezett szülészeti nővérek közül 35 százalékuk mutatott közepesen súlyos vagy súlyos másodlagos traumatikus stressz szintet és 26 százalék elérte a poszttraumás stressz szindróma kritériumait
– tette hozzá Emese, kiemelve, hogy a folyamatos, megszakítás nélküli jelenlét a kulcs a félelem mentes szülésre, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor van szüksége egy anyának a megnyugtatásra, plusz információra ahhoz, hogy megmaradjon a kompetencia érzete.
Ezt a terápiás jelenlétet a rendszerhibák miatt jelenleg csak egy dúla képes maradéktalanul megadni a családok számára, vagy otthonszülés során tud megvalósulni a dúla és a bába részéről egyaránt. Tapasztalatból tudom, hogy azokon a helyeken, ahol ezt felismerte a kórház és pozitívan fogadja a dúlákat a szakdolgozóknak is könnyebb a szülés folyamatában benne lennie. A különböző szülészeti szakemberek jó együttműködése a kulcsa a jövő progresszív szülészeti ellátásának. Az egy csapatban gondolkodás az ellentétek kiélezése helyett. És ami fontos: sokat tanulhatunk egymástól.
