A világsajtó ezen a héten is a közel-keleti háborút kommentálta, ahol (állítólag) megállapodás született egy rövid tűzszünetről. De nagy meglepetést keltett Javier Milei jobboldali populista megválasztása is Argentínában, aki magát „anarcho-kapitalistának” nevezi. Milei megígérte, hogy megszünteti a több mint 140 százalékos inflációt és bevezeti az amerikai dollárt az argentín peso helyett. Fontos hír még, hogy a német Szövetségi Alkotmánybíróság döntése szerint a kormány nem használhat fel klímavédelemre olyan költségvetési forrásokat, amelyeket a koronavírus elleni küzdelemre szánt – márpedig itt 60 milliárd euróról van szó. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Buenos Airesig és Barcelonától Sanghajig.
Rövid tűzszünet következhet a Gázai övezetben
Danilo Türk szlovén jogászprofesszor, az ENSZ emberi jogi biztosa azonnali tűzszünetre szólított fel a Gázai övezetben. A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális napilap ezt írja erről:
„Izrael az egyre nagyobb nemzetközi kritika tárgya. Sokan azzal érvelnek, hogy Izrael törvényes önvédelemhez való joga összeegyeztethetetlen a Gázai övezetben folyó katonai műveleteivel, különösen, ha iskolákról és kórházakról van szó. Izrael ellenáll a külső nyomásnak, és továbbra is számíthat az Egyesült Államok segítségére, de Biden amerikai elnök nem titkolta szkepticizmusát. Fontos fordulópont lehet a Hamász által Izraelből elrabolt túszok szabadon bocsátása.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja erről:
„A gázai polgári lakosság segítségnyújtásának feltétlen szükségessége nem vonhatja el a figyelmet a tűzszünet sürgősségéről. Tehát nem »humanitárius szünet« követeléséről van szó, hanem inkább az ellenségeskedés teljes beszüntetéséről. Ez az egyetlen módja annak, hogy a Gázai övezet lakosságát hatalmas szükségleteiknek megfelelő segítségben részesítsük, és a segítők számára minimális biztonságot garantáljunk. Mert továbbra is ez a fő cél: a leggyengébbek és legsebezhetőbbek megsegítése és az emberiesség szigeteinek kialakítása.”
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap felszólítja az izraeli kormányt, hogy tegyen meg mindent a túszok kiszabadítása érdekében:
„Izrael nem utasíthatja vissza az egyezségre való törekvéseket, még akkor sem, ha nem szabadul ki minden túsz. 50 túsz – többnyire gyerekek – megmentése a legsürgősebb feladat, még akkor is, ha ez néhány nappal késlelteti a Hamász eliminálásának célját. Hat heti fogság után, amely alatt a túszok családjai szörnyű lelki gyötrelmeket szenvedtek el, itt az ideje, hogy mindent megtegyünk azért, hogy megmentsük azokat az embereket, akiket megmenthetünk – most.”
A ciszjordániai Ramallah-i Al Ayyam című kormánypárti palesztin napilap helytelennek tartja az izraeli hadsereg fellépését a Gázai övezetben:
„Izrael láthatóan arra törekszik, hogy felszámoljon minden ellenállási mozgalmat Gázában. Úgy tűnik, ez az ország nem ismeri fel, hogy még ha ez sikerülne is neki, előbb-utóbb új ellenállás fog megjelenni. Mert ha a halottak, a sérültek és a kitelepítettek gyermekei felnőnek, akkor folytatni fogják az ellenállást. Ezenkívül arabok és muszlimok milliói élnek világszerte, akik nem fogadják el az Egyesült Államok által támogatott politikát. Ezért az elnyomás minden fajtája előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy az izraeliek által kitűzött cél nem fog megvalósulni. Az ellenállás azonban megmarad.”
Izrael jóváhagyta a Hamásszal kötendő megállapodást, négy nap tűzszünet jöhet a háborúban 50 túsz szabadulásáért cserében, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Öt órán át tartó vita után szerda hajnalban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kormánya jóváhagyta azt a Hamásszal kötendő megállapodást, amely az első érdemi tűzszünetet hozhatja el a 2023. október 7-ike óta tartó izraeli—palesztin háborúban.
A megállapodás értelmében a tűzszünet csütörtökön lép életbe. Négy napig tart, és annak fejében, hogy Izrael felfüggeszti a Gázai övezet elleni hadműveleteit, a Hamász összesen 50 izraeli túszát, nőket és gyerekeket enged szabadon. Minden további 10 túszért, akit a szélsőséges palesztin szervezet hajlandó szabadon engedni, plusz egy nap fegyvernyugvás következhet, a Gázai övezetbe pedig naponta körülbelül 300 kamionnyi segély és üzemanyag mehet be Egyiptom felől. Izrael kötelezettséget vállalt arra, hogy a tűzszünet ideje alatt senkit sem támad meg és senkit sem tartóztat le a Gázai övezetben. A Hamász szerint a túszokat mindemellett 150 palesztin nőért és fiatalkorúért cserébe engednek szabadon, akiket izraeli börtönökben tartanak fogva.”
Elnökválasztás Argentinában
A Buenos Aires-i Clarín című szociál-liberális napilap így ír az elnökválasztásról:
„Az argentinok két egyértelmű üzenetet küldtek azzal, hogy Javier Mileit választották meg elnöknek. Az egyik, hogy végre meg kell húzni a Kirchner-korszak határát, a másik pedig az, hogy Argentínának meg kell találnia a kiutat a folyamatos válságból. De ez egy bonyolult feladat, mert ehhez Mileinek alapjaiban kellene megváltoztatnia a jelenlegi politikai rendszert. Az argentinok azonban ezt a feladatot is egy olyan emberre bízták, aki még viszonylag új a politikai porondon, és csak egy gyenge párt áll a háta mögött. Argentína a demokráciához való visszatérése óta eltelt 40 évben számos hullámvölgyön ment keresztül. A nagy kísérletek összeomlottak és káosszal meg erőszakkal végződtek. Milei drasztikus sokkoló intézkedéseket is bejelentett és Argentína újjáépítéséről beszélt.”
A mexikói La Razón című konzervatív-nacionalista, katolikus, monarchista, jobboldali napilap a múltat idézi:
„Argentína 1983-ban győzte le a katonai diktatúrát, amely történelmének egyik legtragikusabb időszaka volt. Negyven év múltán azonban az országban a demokrácia óriási kihívással néz szembe, mivel a globális populista hullám elérte Argentínát is. A demokratizálódással kapcsolatban nagy elvárások voltak, de hamar világossá vált, hogy a szabad és tisztességes választások nem vezetnek automatikusan hatékony államhoz. 140 százalékos infláció mellett nem csoda, hogy az argentinok elégedetlenek a rendszerükkel. De a populizmus megosztó, és végső soron ugyanazon a hibán alapul, mint a múlt: nem elég, ha egy erős vezető átveszi a hatalmat, és azt sulykolja, hogy ő képviseli az emberek valódi érdekeit meg hogy meg tudja oldani az ország összes problémáját.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap szintén a múltra emlékeztet az argentín elnökválasztással kapcsolatban:
„Juan Perón megpróbálta felépíteni Argentínában az első jóléti államot, de ez a gazdaság hatalmas eladósodásához vezetett. […] Azóta ez az egykor élénk gazdaság, valamint a korrupciótól és az egymást követő junták uralmától sújtott ország az egymásnak ellentmondó fejlesztési stratégiák hullámvasútján megy keresztül. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy Argentína az adósságok nem visszafizetésének és az azt követő inflációnak meg az elszegényedési hullámoknak a szimbólumává vált.”
Az argentín választók nyilvánvalóan nincsenek tudatában annak, hogy Mileivel kockázatos ugrást tettek az ismeretlenbe, írja a Buenos Aires-i La Nación című konzervatív napilap:
„Ez az eredmény csak azzal az érzéssel magyarázható, amit azok a polgárok éreznek, akik már rég eljutottak a mélypontra. Az előző kormány félelemkampánya nem tudta elterelni a figyelmet arról, hogy a Kirchner-tábor korrupt gyakorlata és gazdasági modellje több mint 140 százalékos inflációt és rekordszintű szegénységet hozott az országra. Az új kormány nehéz örökséget kapott, és Mileinek nemcsak a gazdasági káoszt kell rendeznie, hanem meg kell küzdenie egy kaszttal is, amely hozzászokott a kiváltságaihoz.”
A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap ezt jegyzi meg az argentin elnökválasztásról:
„Nagyon oda kell figyelnünk, hogy az argentínok lenyelik-e azt a keserű pirulát, amit felírtak maguknak. Hisz több mint minden második argentin állami támogatásban részesül, ami hamarosan lejár, nem beszélve a köztisztviselők helyzetéről, akiket munkanélküliség fenyeget. Milei megválasztása egyértelműen azt mutatja, hogy a demokráciában már nincsenek tabuk a túlzások terén. Ez a rendszer páratlan abban, hogy olyan dolgokat hoz létre, amelyek tönkretehetik.”
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap ezt írja:
„Az »argentín Trump« választási győzelme megfelel a választók többsége égető vágyainak a mélyreható változás iránt, minden ezzel járó bizonytalanság ellenére. Ez mit sem változtatott azon, hogy Milei számos kijelentése a választási kampány során az őrület határát súrolta. Mivel Kína hosszú évek óta Argentína második legnagyobb kereskedelmi partnere, a választások győztesének kísérlete arra, hogy kivezesse országát a gazdasági nyomorúságból, csak akkor lesz sikeres, ha figyelembe veszi a Pekinggel fenntartott kereskedelmi kapcsolatok fontosságát.”
Német belvita 60 milliárd euróról
A német alkotmánybírók szigorú normákat fogalmaztak meg a jövőbeli költségvetésekre vonatkozóan. A jelzőlámpa-koalíció (SPD, Zöldek és FDP) erre nem számított. Most egy jótanácsra van szükség, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A Szövetségi Alkotmánybíróság csak formálisan döntött arról a kiegészítésről, amellyel a jelzőlámpa-koalíció visszamenőleg 60 milliárd eurót irányított a klímavédelmi és átalakítási alapba, és ezt az intézkedést több okból is alkotmányellenesnek ítélte. Az Alkotmánybíróság követelménye döntő: a szükségtelen sürgősségi hitelek az év végén lejárnak. Ennek következményei vannak, többek között a Gazdasági Stabilizációs Alap (Wirtschaftsstabilisierungsfonds) számára is. Ez valószínűleg a jelzőlámpa-koalíció döntéseit is befolyásolja majd. A pénzügyminisztérium most intenzíven vizsgálja, hogy a mellékköltségvetésekben mely kiadásokat finanszírozták jogosan gyorshitelből és melyeket nem. Jelenleg sok mindent át kell majd írni a tárgyévi alapköltségvetésben. Mivel a nettó hitelfelvétel már szinte teljesen betöltötte a megengedett kereteket, a szövetségi kormánynak mostantól több adóssága lesz, mint amennyit az alaptörvény megenged. Jövőre sem néznek ki jobban a dolgok, bár a koalíció most még reagálhat, ám november végén erre már nem lesz lehetősége.”
A Kölner Stadt-Anzeiger című regionális napilap az összes német minisztérium költségvetésében szereplő számos kiadási tétel befagyasztását kommentálja:
„Miután Christian Lindner egy hete azt állította, hogy a szövetségi költségvetésről szóló vitát egyáltalán nem befolyásolta az alkotmánybíróság adósságfékező ítélete, a pénzügyminiszter most meghúzta a vészféket és hivatalosan beismerte, hogy a koalíciós kormány ezáltal súlyos pénzügyi válságba került. A költségvetési hiány olyan nagy, hogy pusztán megszorító intézkedésekkel nem fedezhető. Ennek a következménye pedig az, hogy a koalíció vagy talál új finanszírozási csatornákat, vagy nem valósulnak meg a fontos beruházások az ipar klímasemleges átalakítására. Ez utóbbi katasztrófa lenne Németországnak, mint fontos üzleti csomópontnak.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
