Rokon Ilonkától a mellényes kutyákon át a két és félmillió ismeretlen nemzetiségűig

A vajdasági Sajtószabadság Alapítvány (a Szabad Magyar Szó, a Családi Kör, a Slobodna reč és a Politikon című szerb/angol politikatudományi folyóirat társkiadója) és a Közép-Európai Egyetem (CEU) első alkalommal szervezte meg Budapesten a Democlipse –Tanácskozás az elvándorlásról nevet viselő konferenciát, amelyen nyolc ország tizenhat kutatója beszélt a térséget érintő demográfiai változásokról.

A konferencia helyszíne a CEU budapesti székháza volt, ahol interdiszciplináris jelleggel négy panelt követhettek az érdeklődők. A tanácskozás első, angol nyelvű paneljét, amely a Diverse Experience, azaz Különböző Tapasztalatok nevet viselte, Józsa László moderálta. Az első panel nem csak a Kárpát-medence demográfiai változásait taglalta, hiszen Stefan Messmann a kínai, míg Olegszej Kononov az ukrán helyzetről tartott előadást.

– A tanácskozás első, megnyitó paneljének célkitűzése az volt, hogy picit szomszédsági kitekintést adjon nekünk, hiszen szélesebb értelemben Ukrajnától Szlovéniáig, ezt az egész régiót azért is tekinthetjük szomszédságnak, mivel mindenhol élnek magyarok. Ezek az előadók a távolról közelítés eszközével vezették be gondolatainkat abba a stádiumba, amibe a végén eljutottunk, tehát hogy a vajdasági magyarság vonatkozásában szedjük szét a legapróbb részletekre a népességfogyás témáját – mondta Józsa László, a panel moderátora. A szekcióban előadott Olegszej Kononov, aki az ukrán kisebbségek helyzetéről beszélt a háború tükrében.

– Ukrajna helyzetének ismertetése óhatatlanul kicsit szélesebb kontextust tudott nekünk bemutatni. A populációs, és a folyamatban lévő depopulációs folyamatok, amelyeket a háború előli menekülés is jelentősen befolyásol, ezek a folyamatok nem értelmezhetők anélkül, hogy ne tudjuk, és ismertetést kapjunk arról, hogy belpolitikai vonatkozásban, valamint szomszédságpolitikai vonatkozásban milyen kihívásokkal szembesül az az Ukrajna, amellyel kapcsolatban, amennyiben kizárólag királyi televíziós és rádiós ismereteink vannak, akkor csak negatív híreket hallunk. A beszámolóból az is kiderült, hogy Ukrajnának, valamint az ukrán nemzetnek döntően és elsősorban az orosz nagyszomszéddal van problémája, míg az összes többi probléma talán kezelhető – emelte ki a panel moderátora az ukrajnai beszámolóról.

Ezt követően a szlovén Damir Josipovič előadása következett, ő Szlovénia migrációs folyamatairól, valamint annak kisebbségének mozgásáról tartott előadást.

– Josipovič, aki Szlovéniából vett részt a konferencián, bizonyos értelemben közismert dolgokról beszélt, hiszen mi valahonnan egy egységes országból indultunk ki. Magyarok és olaszok Szlovéniában akkor is éltek, alkotmányjogi státuszuk akkor is volt. Hallatlanul izgalmas volt hallani tőle azt, hogy ezek a lehetőségek, az egyén és a kollektív jogok érvényesítésében nem hogy csökkentek volna, hanem erősödtek, ennek dacára teljesen természetes szociológiai folyamatok is bekövetkeztek. Az országon belüli migráció, vándorlás elindult, amikor azzal szembesülünk, hogy a jelentősebb gazdasági potenciált jelentő városokba migrálódnak át a kisebbségi közösséghez tartozó emberek is, hiszen itt találnak munkát. Igen ám, azonban itt nem találják meg azokat a társadalmi szolgáltatásokat, amelyek a hagyományosan kisebbség által többségben lakott területeken járnak, hiszen természetszerűen Lendván és Muraszombaton van magyar iskola, de az ország közepe felé haladva már nem biztos, hogy a gyermek tud magyar iskolába járni – hallhattuk az előadás konklúzióját.

A panel talán legszínesebb előadása Rácz Krisztinához köthető, aki igazi mai, modern példákkal mutatta be a kisebbségkutatás és a diaszpóra kutatás egy új lehetőségét, előadásában beszélt a kisebbségek és a diaszpóra összekötéséről. Elmondása szerint ugyanis bár csökken a vajdasági magyarok száma, fontos lenne a diaszpórában élő magyarokról is beszélni, hiszen ők azok, akik akár külföldről is, de erősen kötődnek gyökereikhez. Kapcsolódási pontként felhozta a Rokon Ilonka, valamint a University of Bótelőtt facebook oldalakat, amelyek napjainkban erősen hozzájárulnak a nemzettudat erősítéséhez is, összeköti ez a külföldön élő Vajdaságiakat.

– Rácz Krisztina a nép hangján szólalt meg, mert a ma oly divatos közösségi hálókon fellelhető diskurzusokkal próbálta ábrázolni azt, hogy mit jelent a két útlevél, mit jelent az ingázás, a külföldi munkavállalás, és mit jelentenek azok a kihívások, amelyek a másik nemzethez, kisebbségi népcsoporthoz tartozás jelent, valamint hogyan látják a kérdést azok, akik nem a tömbben élnek. Nagyon jókat lehetett szórakozni azokon a bejegyzéseken, szófordulatokon, amelyeket ő idézett elénk egy jó videóprezentációval – mondta Józsa László az előadásról.

A Népességfogyás 2023 nevet viselő demográfiai folyamatokkal foglalkozó konferencia második panelje négy előadást tartalmazott.

A Kovály Katalin, Tátrai Patrik és Erőss Ágnes kutatók által készített a Válságok szorításában: a kárpátaljai magyarság társadalmi demográfiai helyzete című előadást Kovály Katalin mutatta be a jelenlevőknek. A második panel első előadása igyekezett rávilágítani a kárpátaljai magyarság főbb demográfiai viszonyaira és migrációs trendjére. A kutatók helyzetét jelentősen nehezítette, hogy Ukrajnában eddig mindössze egy népszámlálást tartottak, azt is 2001-ben. Akkor a magyarok száma 151 ezer fő, a teljes lakosság 12,1 százaléka volt.

Az Ukrajnában élők migrációját alakította az is, hogy Kárpátalja az ország perifériájának számít, valamit a határok közelsége. Emellett a 2014-es Euromajdan és annak következményei, valamint a 2019-es COVID-járvány is hozzájárult a migrációhoz. Kovály és Tátrai 2017-ben egy becslés alapján úgy állapította meg, hogy mintegy 130 ezer magyar élt akkor Kárpátalján.

– Nem volt olyan magyar család, akinek legalább egy tagja ne dolgozott volna külföldön, a tartós határzár miatt nem tudtak ingázni, így családok települtek át – mondta Kovály, aki hozzátette, 2022 februárjában a belső menekültek száma 400 ezer fő volt, 2023 szeptemberében becslések szerint 250-300 ezerre csökkent ez a szám, ami hivatalosan 156 ezer, ugyanis nem jelentkezik mindenki be az illetékes hatóságnál.

– A magyarok távoztak, helyükre ukrán anyanyelvűek érkeztek. El is hangzott az egyik helyitől, hogy soha nem láttunk még ennyi mellényes kutyát, a falun a kutyasétáltatás se divat, s ezt csodálkozva nézték a falvakban élő helyiek – közölte Kovály, aki szerint az ukrán nyelv folyamatosan szorítja ki a magyart, s ezt egy megkérdezett mondataival támasztotta alá: „Nincs már az a régi kis Beregszász. Nincsenek is emberek, vagyis vannak, de azok nem a mieink.”

– A magyarok – magyar állampolgárként – Magyarországra érkeztek, könnyebb volt a beilleszkedés, az újrakezdés. A kárpátaljai magyarok becsült száma 2023-ban mindössze 80-90 ezer. Minél tovább tart a háború annál valószínűtlenebb, hogy a távozók hazatérnek – zárta felszólalását Kovály.

Bálint-Pataki József az előadásra reflektálva elmondta, hogy a naponta megjelenő hányan lépték át az ukrán-magyar határt című közlemény nem más, mint a közvélemény félrevezetése, mivel arról már nem szól a fáma, hogy ugyanaznap hányan mentek vissza, ezt az információt mindennap elhallgatják, így nem teljes körű a tájékoztatás.

***

Kiss Tamás (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár) A 2021-es romániai népszámlálás tanulságai című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a módszertani problémák miatt nagy kritikával kell kezelni a népességszámlálást és annak adatait, mivel ez az állam egyik apparátusa. Kiss mindjárt egy példát is hozott, hogy alátámassza a mondanivalóját: a népszámlálás i adatok alapján a 6-14 éves iskoláskorúak 14 százaléka kimarad az oktatási rendszerből, ami igencsak jelentős, Afrika szintű lemorzsolódás.

Kiss szerint nagy hátrány érné Romániát az Európai Uniótól érkező pénzek elosztása során, ha a valódi számok napvilágot látnának. Ami még gond, hogy 2,5 milliós népességnek nem ismerjük a nemzetiségét.

Ami a népességszámlálás módszereit illeti, Kiss elmondta, hogy az az önkitöltős fázissal kezdődött, majd a kérdezőbiztosok járták a terepet, végül pedig az adminisztrációs fázis következett, emiatt óriási adathiány alakult ki egyes területeken.

– Ha korrigáljuk is az adatokat, akkor is jelentős az arányvesztés az erdélyi magyarok esetében: a migráció esetében már nem Magyarország az elsőszámú célpont. Ami az identitásváltást illeti: a sváb-magyar, a roma-magyar és a román-magyar reláció: magyar anyanyelvűek, de román nemzetiségűnek vallják magukat, elrománosodott magyarok, az ő számuk tízezerrel nőtt tizenegy év alatt – mondta Kiss, aki hozzátette, a Székelyföld magterületein a magyarok száma nem csökkent jelentősen (mintegy hat százalék), míg a szórványban több mint 27 százalékkal kevesebb magyar él, mint 2011-ben.

***

Kiss Tamás előadásához szorosan kapcsolódott, pontosabban mondva kiegészítette Veres Valér, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem egyetemi tanárának A 2021-es romániai népszámlálás kuturális adatainak hiányos felvétele és korrekciós lehetőségei című előadása. Veres is elmondta, hogy az adatok felvétele és a közzététele is nagyon sok hiányosságot tartalmaz, így azokat fenntartásokkal kell kezelni.

– A problémák között megjelenik az önkitöltős adatfelvétel, ugyanis 1,5 millió hiányos/érvénytelen válasz érkezett, ami a teljes lakosság 15 százalékát teszi ki. A kimaradt adatok: a nemzetiség, az anyanyelv és a vallás. Akiket a kérdezőbiztosok sem találtak meg, azoknak az adatait máshonnan imputálták: több mint egymillió személy adatait átvették különböző adatbázisokból. A románok száma 16,7 millióról 14,8 millióra csökkent, míg a magyarok 2011-ben 1 227 623-an voltak, 2021-ben most pedig 1 002 151-en. Az ismeretlen nemzetiségűek száma 2,5 millió, így arról beszélni, hogy mennyi magyar vagy román nemzetiségű él Romániában, ennek fényében már eléggé komolytalan. Mindenhol nagyobb mértékű az elöregedés, mint korábban, sok helyen igencsak jelentős, s csak pár megye esetében beszélhetünk mérséklődésről – mondta Veres Valér.

***

Tátrai Patrik Az asszimiláció hatása a szlovákiai magyar népesedésére című előadása elején ismertette a Szlovákiában élő magyarsággal kapcsolatos számokat, amelyek így alakultak a 2021-es népszámlálás során:

Nemzetiség szerint: 422 065;

Anyanyelv szerint: 462 175;

Második nemzetiség: 34 089;

Összes magyar kötődés: 496 290.

– A számokból jól látszik, hogy 420 ezer és majdnem 500 ezer közé tehető a felvidéki magyarok száma. Minél kisebb egy adott településen a magyarok száma, annál nagyobb mértékű a csökkenés – mondta Tátrai, aki hozzátette, hogy a népmozgalmi adatok (természetes szaporulat, migráció) alapján a magyarok száma 10 ezer fővel kellett volna, hogy csökkenjen, míg a népszámlálás 36 ezer főt mutatott. Ha a népszámláláshoz viszonyítjuk a csökkenést, akkor legfeljebb 26 ezer fő írható az asszimiláció számlájára – ismertette a kutatás egyes részeit Tátrai, aki szerint, ha a magyarok demográfiailag úgy viselkedtek volna, mint az össznépesség, akkor a vizsgált korcsportok száma 13 ezerrel csökkent volna.

– Az asszimiláció nagyságát befolyásoló legjelentősebb tényező a magyarság helyi és regionális aránya – mondta Tátrai.

***

A vajdasági magyarok migrációs helyzetével a harmadik és a negyedik panel foglalkozott, s az előadókkal a konferencia során interjúkat készítettünk, amelyeket folyamatosan publikálunk majd a Családi Kr hetilapban és a Szabad Magyar Szó portálon, valamint a Slobodna reč honlapon is.