Kárpátalja, Erdély, Felvidék, Vajdaság – ugyanazokkal a problémákkal küzdenek-e a népességfogyást, emigrációt tekintve azok az országok, ahol magasabb az életszínvonal? Hogyan élnek a magyarok Szlovéniában és a Felvidéken, s mit kezd a kárpátaljai magyarság az exodusszal, ami a háború következménye? Mi lesz és van-e lehetősége a vajdasági magyarságnak a fogyás lassítására? Mindezeket a kérdéseket feszegették az előadók a Sajtószabadság Alapítvány Népfogyatkozás című, a közép-európai elvándorlásról szóló pénteki konferenciáján Budapesten.

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a legtöbb közép-európai ország lakossága jelentős mértékben elöregszik és fogy, ami többszörösen kihat a régió nemzeti kisebbségeire. A jelenségnek mély lélektani hatása lehet egyénekre és különböző társadalmi csoportokra, de széleskörű gazdasági, szociális, kulturális és politikai következményeket is von maga után nemcsak az érintett országokra, hanem az Európai Unióra és a kontinens egészére nézve is.

A tanácskozás első paneljét, amely angol nyelven zajlott, Józsa László vezette. Az első panel, a Diverse Experience, nem hiába viselte ezt a nevet, hiszen nemcsak magyar, de a nemzetközi szinten történő demográfiai változásokról is beszéltek a szakértők. Stefan Messman a kínai helyzetről beszélt, míg Oleksey Kononov az ukrán helyzetről tartott előadást, vele már korábban jelent meg interjúnk is a témában. Előadásának középpontjában pénteken a kisebbségek a háborúban címet viselte, reflektálva a mostani ukrán háborús helyzetre.

A diaszpóra szerepe

Ezt követően a szlovén származású Damir Josipovič tartott előadást arról, hogy Szlovéniában milyen a demográfiai helyzete a kisebbségeknek, valamint hogy náluk hogyan változik a lakosság összetétele. Érdekes konklúziója az előadásnak az, hogy itt nem számottevően csökkenő a demográfia, inkább az érzékelhető, ahogyan a polgárok a nagyobb városok felé csoportosulnak, így a perifériára szoruló települések demográfiája csökkenő tendenciát mutat.

Végezetül Rácz Krisztina előadásában a kisebbségek és a diaszpóra összekötéséről beszélt. Elmondása szerint ugyanis bár csökken a vajdasági magyarok száma, fontos lenne a diaszpórában élő magyarokról is beszélni, hiszen ők azok, akik akár külföldről is, de erősen kötődnek gyökereikhez. Kapcsolódási pontként felhozta a Rokon Ilonka, valamint a University of Bótelőtt facebook oldalakat, amelyek napjainkban erősen hozzájárulnak a nemzeti identitás erősítéséhez.

Drámai csökkenések

A második panel négy előadást tartalmazott. Első előadása igyekezett rávilágítani a kárpátaljai magyarság főbb demográfiai viszonyaira és migrációs trendjére. A kutatók helyzetét jelentősen nehezítette, hogy Ukrajnában eddig mindössze egy népszámlálást tartottak, azt is 2001-ben. Akkor a magyarok száma 151 ezer fő, a teljes lakosság 12,1 százalék volt. Kovály és Tátrai 2017-ben egy becslés alapján úgy állapította meg, hogy mintegy 130 ezer magyar élt akkor Kárpátalján.

A kárpátaljai magyarok becsült száma 2023-ban mindössze 80-90 ezer. Minél tovább tart a háború, annál valószínűtlenebb, hogy a távozók hazatérnek.

Kiss Tamás (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár) A 2021-es romániai népszámlálás tanulságai című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a módszertani problémák miatt nagy kritikával kell kezelni a népességszámlálást és annak adatait, mivel ez az állam egyik apparátusa. Kiss mindjárt egy példát is hozott, hogy alátámassza a mondanivalóját: a népszámlálási adatok alapján a 6-14 éves iskoláskorúak 14 százaléka kimarad az oktatási rendszerből, ami igencsak jelentős, Afrika szintű lemorzsolódás.

Veres Valér, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem egyetemi tanárának az előadása A 2021-es romániai népszámlálás kulturális adatainak hiányos felvétele és korrekciós lehetőségei címet viselte. A románok száma 16,7 millióról 14,8 millióra csökkent, míg a magyarok 2011-ben 1 227 623-an voltak, 2021-ben pedig 1 002 151-en. Az ismeretlen nemzetiségűek száma 2,5 millió, így ennek fényében arról beszélni, hogy mennyi magyar vagy román nemzetiségű él Romániában, eléggé komolytalan, mondta.

Tátrai Patrik Az asszimiláció hatása a szlovákiai magyar népesedésére című előadása elején ismertette a Szlovákiában élő magyarsággal kapcsolatos számokat, amelyek így alakultak a 2021-es népszámlálás során:

Nemzetiség szerint: 422 065;

Anyanyelv szerint: 462 175;

Második nemzetiség: 34 089;

Összes magyar kötődés: 496 290.

– A számokból jól látszik, hogy 420 ezer és majdnem 500 ezer közé tehető a felvidéki magyarok száma. Minél kisebb egy adott településen a magyarok száma, annál nagyobb mértékű a csökkenés – mondta Tátrai.

Vajdasági népfogyatkozás – katasztrófa?

Dr. Gábrity Molnár Irén Kisebbségek: Visszafordíthatatlan-e a demográfiai fogyatkozás címmel tartott előadást. Gábrity Molnár rámutatott, hogy véleménye szerint a fogyás megállíthatatlan, de lassítható. Kiemelte, hogy átfogó remigrációs stratégiát Szerbiában ez idáig nem dolgoztak ki és a magyar közösségnek sincs diaszpóra programja. A vajdasági magyarok nyitott munkaerőpiacot, átjárható országhatárokat szeretnének, úgy érzik, hogy bezárt az életterük, és ez az, ami kilöki őket – fogalmazott.

Dr. Korhecz Tamás feltette a kérdést, hogy a vajdasági népfogyatkozásra okkal használjuk-e a demográfiai katasztrófa kifejezést? Nekem, aki ott élek és aki négy lánya jövőjét is ott képzeli el, húsba vágó valóság az adat. Katasztrófáról beszélünk, szubjektív és objektív szempontból is.

Egy olyan időszakban történik mindez, amikor nyugodtabb és veszélytelenebb a magyarság helyzete, (kivéve a 70-es 80-as éveket), mint bármikor, és az államnak a gazdasági ereje számokban kifejezve növekedett. A magyar állam 250 millió eurót ruház be – ez azért rengeteg pénzt ahhoz képest, hogy ez az eredménye. Sok kérdőjel megfogalmazódik, mondta Korhecz, aki szerint ahhoz, hogy hatni tudjunk ezekre a folyamatokra, szembe kell nézni, be kell vallani, hogy baj van.

Vataščin Péter a vajdasági magyar népességfogyás témája a közbeszédben című előadásában példákat hozott arra, hogy a megkerülhetetlen Vajdasági Magyar Szövetség alulkommunikálta ezt a témát. Hárította a párt felelősségét, s idézte Pásztor István egyik utolsó interjúját, aki a téma kapcsán azt mondta, hogy ugyan drámaiak ezek a számok, de ha nem lett volna a VMSZ, sokkal rosszabbak lennének.

Józsa László, a panel moderátora azt mondta, objektíve csődöt mondtak, mert nem tudtak szembeszállni ezzel az exodusszal. Utolsó perceit éljük, hogy az agyonmagyarázott stratégiák szembesüljenek a valósággal, mert ha ez nem történik meg, akkor önmaga karikatúrájává válik a kisebbségi autonómia.

– Én pesszimista vagyok, a folyamatokat csak csoda tudja megfordítani. Ha ez így megy tovább, a vajdasági magyarság folklorisztikus elemmé degradálódik – szögezte le.

A záró panel elemző jellegű beszélgetés volt, Surányi Csaba egyetemi tanár, Badis Róbert szociológus, Papp Árpád néprajzkutató részvételével és Kókai Péter moderálásával.

Surányi Csaba a földrajz zsarnoksága című előadásában kiemelte: azokra a folyamatokra, amikre egyéb területen nem kapunk választ, a földrajz választ adhat.

42 százalékkal kevesebb nőnek kellene sokkal több gyermeket szülni

Badis Róbert kiemelte, hogy egyes községekben 40 százalékos a fogyás. A nem reprezentatív kutatásuk az mutatja, hogy a 182.000 magyarból még mintegy 20 százaléknyi az, aki ingázik, tehát nem él állandó jelleggel a Vajdaságban. Dél-Bánát, Közép-Bánát az, ahol a legnagyobb a gond.

A legfájóbb adat az, hogy 27 százalékos a fogyás közösségi szinten, de a 29, sőt az 50 év alattiak 33-43 százalékkal vannak kevesebben. A szülőképes korban lévő nők 42 százalékkal fogyatkoztak. Amikor fordulatról, mérséklésről beszélünk, akkor 42 százalékkal kevesebb nőnek kellene sokkal több gyermeket szülni.

Papp Árpád elmondta, a félelemre és az éhségérzetre játszanak a politikusok, a 21. században ez szégyen, mégis ennek vagyunk szemtanúi. Amikor nemzethalálról beszélünk, definiálnunk lenne szerencsés a nemzet fogalmát. Mi vagyunk mi? Nemzetrész vagy nemzet?

– Ami gondolkodásra ösztönöz, hogy a politikai pluralizmus csíráiban nyomon tudjuk követni a pillanatot, ahogy a nemzethalál helyett egy ellentétes folyamat jelenik meg. A nemzet a ház, a család, az anya is lehetne. Az egész metaforarendszerben megjelenik a talpra állás fogalma. Jogos a kérdés, hogy miért volt ez az óriási hallgatás? Jóval nagyobb volt a veszteség, mint a negyvenezer. Megemészthetetlenek az adatok a közélet és a közgondolkodás számára is? — tette fel a kérdést zárógondolatként Papp Árpád.