Ha az ember átnézi a hatalmon levő pártok választási kampányrendezvényein készült képeket, egyértelműen és ellenvetést nem tűrő módon kénytelen kijelenteni azt, hogy:
Szerbia a világ legcsodálatosabb országainak legcsodálatosabbika!
Nem kell ezen mosolyogni, kedves Olvasó, nem tréfának szántam, ugyanis a rendezvények első, második és sokszor harmadik sorait is magas rangú tartományi és köztársasági képviselők, polgármesterek, önkormányzati tanácsosok és közvállalatok igazgatói töltötték meg napról napra, hétről hétre, azonban semmi nem állt le, minden intézmény, község, közvállalat ellátta – úgy-ahogy – a feladatát. Ez pedig vitathatatlanul egy csodálatos dolog, kár is erre több szót vesztegetni. Talán még annyit kellene hozzátenni, képzeljük el ugyanezt azzal, hogy a közpénz felhasználóit a magánszektorban dolgozókkal helyettesítenénk. Vajon mennyi ideig működne gond nélkül egy magánkézben levő cég, ha a vezetők és a munkafolyamatokért felelős személyek naponta két-három kampányrendezvényen vennének részt?
Szomorúan és csalódottan vettük tudomásul, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség ezúttal sem tartotta fontosnak, hogy válaszoljon a Családi Kör és a Szabad Magyar Szó megkeresésére és a kérdéseinkre a vasárnapi választásokkal kapcsolatban. Az elmúlt hetek kommunikációját átlapozva a harminchét évvel ezelőtt megjelent Végh Antal könyvének a címe jutott eszembe, amely a magyar labdarúgó-válogatott csúfos kudarccal végződő 1986-os világbajnoki selejtezőjéről szólt, azért is lett ennek az írásnak a címe ugyanaz, mint a nagy sikert arató könyvnek. A jó hír, hogy a magyar foci bebizonyította, nagyon mélyről is vissza lehet jönni, hiszen a labdarúgó-válogatott sorozatban harmadszor harcolta ki az Európa-bajnokságon a részvételt.
