Az áruház kirakata előtt állt. Bent feldíszített fenyők sorakoztak, a zene ritmusára villogtak rajtuk a körbeérő girlandok. Gyerekjátékok borították a lenti részt, egészen közelről láthatta őket, mintha csak szerteszét hagyták volna a gyerekek, akik játszottak velük. Sorompó állt a sínek előtt. Vonat indult a legókockákból épített állomás épülete elől. A vagonokban apró plüssállatok utaztak: mókus, zsiráf, mackó, krokodil, nyuszi, zöld malac, őzike, sárkány. A fiú megszámolta őket sorban, és követte a vonat útját a kirakat teljes hosszában. Azután ment tovább az utcán, követte az oszlopokon felvillanó üstökösöket, mintha az irányt mutatták volna. A házfalakról fényekből kipettyezve hullt, egyre hullt az ezüstös hó lefelé. A következő utcasarkon gyerekkórus énekelt kánonban a karácsonyi angyalról, beállt ő is a nézők közé, és megtapsolta őket. Jött a télapó, és egy zsákocskából forró gesztenyét osztogatott. Aztán szétszéledtek a járókelők.

Éteri csengőszó hallatszott. A fiú ment a hang irányába, olyan utcában találta magát, ahol csak néhány kandeláber világított. Sötét kísértetekké nőttek körülötte a házak. Egyre kevesebb emberrel találkozott, azok is siettek hazafelé. Ő pedig egyre bizonytalanabb lett, nem tudta, merre induljon. Metsző szél fújt.

Megint egy utcasarkon találta magát. Megtorpant. Nem mert tovább menni. Ismeretlen volt a környék. Remegett. Ekkor érintést érzett a vállán. Nem látott senkit a sötétben. Ez csak egy angyal lehet. A saját szívdobogását hallotta.

Érezte, hogy a szárny puhán átfogja a vállát, és lassan irányítja, hogy merre menjenek. Nem mellette lépkedett, inkább mögötte. Már ismerősek lettek előttük az utcák. Ragyogtak a fenyődíszek a kivilágított ablakokban. Hazavezette. Ott álltak a saját bejáratuk előtt, a fiú gondolkodott, még nem tette a kezét a kilincsre. Furcsa lett minden egyszeriben körülötte. Mintha varázsszóra tűnt volna el a félelem.

Megfordult lassan, és végigmérte tetőtől talpig az angyalt. Viseltes hasított bőr csizma volt a lábán, térdig érő barna télikabátot viselt, és nem volt szárnya, csak egy nagy kockás sálat tekert a fejére. Idegen nő nézett le rá mosolyogva, mintha csak a saját gyermekét vezette volna haza.