Felsőhegy. Kellemes meleg idő, erre az időszakra nem is jellemző, viszont kiváló egy kis földművelésre a fiaddal. A gyerek a traktorban, és más indulhatunk is a termőföldre, had tanulja meg még kiskorában, hogyan kell a földet művelni.

Az új évbe úgy lépünk be, hogy azokra a szívünknek kedves emberekre emlékezünk, akik az év folyamán eltávoztak az élők közül. Utána pedig visszatérünk azokhoz, még itt vannak, és igyekszünk vigyázni rájuk, mert az élet gyorsan elrepül…

A feldíszített ablakok mindig vonzzák a tekintetet. Vajon kinek a keze munkáját kell dicsérni, és mennyi szeretetet fektettek ebbe. A házból gyerekkacaj szűrődik ki. Ők azok a kis kreatív lurkók, akiknek az álmát a szülők dédelgetik.

– Szólj az asszonynak, hogy segítsen nekem megfogni a malacot – veti oda nekem egy nyolcvanév feletti férfi. Figyelem, milyen ügyesen helyezi el a hordót és emeli a téglát. Január harmadikán van a születésnapja, isten éltessen sokáig!

Bogaras. „Jó napot, minket keres?”, szögezi nekem a kérdést egy ember.

– Nem – felelem. – De érdekel, hogy mit csinál ma és hogy él.

A válaszból kiderül, éppen az újévi ebédet készítik. Pár nappal korábban a kislányuk kétéves lett, ő természetesen marad itthon, míg este a szülők buliba mennek. A fiú autószerelőnek tanul, okos, szeret szerelni, az osztályban az egyik legjobb diák.

Tornyos. A bogarasi gyerekek a negyedik osztály után itt folytatják a tanulmányaikat. mivel felsőbe már nem tudnak a településükön járni. A bogarasi iskolában évfolyamonként egy-három gyerek van.

Az emberek megengedték, hogy bemenjenek az udvarukba, és tyúkokat, ludakat és pulykákat zavargásszak. A kutyájuk is fut utánam, jó szórakozás ez neki. Nekem nemkülönben. 

Az utcán egy kis macska nyarvog és egy ház ablakát figyeli. Kopogok az ablakon, és megkérdem, hogy az ő macskájuk-e. A válasz pozitív, már jönnek is ki érte. Belépek az udvarba, ahol sok kutya és macska található, egyikük elbújt a tyúkólban, mivel ott jó meleg van, a háziak szerint szeret a tyúkokkal aludni.

Vissza Bogarasba. A falvakat a templomról lehet megismerni. Ha az ember látja a templomtornyot, akkor biztos lehet benne, a környékén élettel találkozik. Azután, hogy a gyerekek megmutatták a motorjukat, és azt is, hogy milyen jól szórakoznak abban a – kályha meghibásodása miatt – füstös helyiségben, felcsaptak idegenvezetőnek, és megmutatták a település nevezetességeit. A templom új, néhány évvel ezelőtt épült.

– Ez a falu csúcspontja – közölte egy kislány, aki a túravezető volt. Bogarason korábban volt pékség, de bezárt. A gyerekek ünnepélyesen megmutatták az egyetlen boltot, a postát és azt a helyet, ahol korábban a szórakozóhely volt.

Batyubuli, ahol mindenkit szívesen látnak. Valamennyien hoznak ételt és italt, aztán egymást kínálgatják, osztogatják. Még a kóló sem hiányzott, s a középpontban egy olyan kislány volt, aki világítós cipőt viselt.

 

Kép és szöveg: Mina Delić