Félbeszakított kísérlet az orvoslásra Ne azért dolgozzunk, hogy egyedül legyünk Európában – Jeszenszky Géza új könyvének bemutatója

Jeszenszky Géza könyvének új, bővített kiadását mutatták be a budapesti Veritas Történetkutató Intézetben péntek este. A Kísérlet a trianoni trauma orvoslására: Magyarország szomszédsági politikája a rendszerváltozás éveiben című kötet promóciója egyben kerekasztal-beszélgetés is volt, amelyen a trianoni trauma mai állását és a határon túli magyarság helyzetét vitatták meg a résztvevők.

A rendezvényt Szakály Sándor főigazgató és Gyurgyák János, az Osiris Kiadó igazgatója nyitotta meg. A kötetet Romsics Ignác történész, az MTA rendes tagja mutatta be.

A kerekasztal-beszélgetés vendége volt Dévavári Zoltán, a Veritas Intézet tudományos főmunkatársa, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának tanára, Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) korábbi elnöke és Fiala-Butora János, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogásza is.

A szerző, Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminisztere volt 1990 és 1994 között, később Magyarország washingtoni nagykövete, majd norvégiai és izlandi nagykövet.

Jeszenszky Géza úgy véli, a tét nem kisebb, mint hogy van-e lehetőség és ha van, mi az a módszer, amivel megmenthető a határon túli magyarság. Markó Bélát idézte, aki korábban egy antalli nemzetpolitikával kapcsolatos írásában úgy fogalmazott: különös emberfajta a határon túli magyar. Erről szól a könyv, hogy ez a „különös emberfajta” hogyan élte meg a rendszerváltozást és hogyan fogja kezelni, biztosítani a túlélést.

A korábbi külügyminiszter azt is jelezte, a könyv nem az Antall-kormány szomszédságpolitikájával foglalkozik, hanem a rendszerváltozás korának szomszédságpolitikájával. Rámutatott, hogy sok mindent sikerült elérni az elmúlt 30 évben, viszont a lehetséges autonómia különböző formái közül a határon túli magyarok számára egyik sem valósult meg igazán.

Jeszenszky kiemelte: a legkomolyabb probléma a határon túli magyarok esetében a népességfogyatkozás abszolút számban is nagy, de ami még fontosabb, az az aránybeli fogyás.

A szabadkai származású Dévavári Zoltán szerint 2012 és 2022 között egyfajta kegyelmi állapot uralkodott a Kárpát-medencében. Mégis hogyan lehetséges az, hogy felgyorsult a külhoni magyarság fogyása – tette fel a kérdést a Veritas főmunkatársa.

Szerbiában egy évtized alatt hetvenezer fővel csökkent a magyarok száma. Olyan emberveszteség érte az ottani magyarságot, amilyen előtte egyetlen történelmi korszakban sem, beleértve a II. világháború borzalmait.

Szabadka 2024-re már statisztikailag sem számít magyar városnak. Szenttamáson 2023-ban mindössze 17 keresztelőt és 70 temetést tartottak.

Dévavári Zoltán úgy ítéli meg, a délvidéki magyar értelmiség szerepe a közéletben és a hétköznapokban eltűnt az utóbbi évtizedben.

Romsics Ignác azt hangsúlyozta, Trianon olyan seb a magyar nemzet testén, amely nem fog eltűnni. Amíg lesznek határok, ez velünk fog élni. A kérdés az hogy a politika milyen eredményesen törekszik ennek kezelésére, esetleg mennyire szaggatja föl ezeket a hegeket.

Ha a demográfiai trendeket nézzük, a határon túli magyarság számának és arányának csökkenése részben demográfiai okokból történik, részben az elvándorlás miatt, részben a helyi politikák miatt. Ez nemcsak kárpát-medencei jelenség, az urbanizáció mindenhol felbomlasztja a tradicionális közösségeket.

Markó Béla arra mutatott rá, hogy ezelőtt 30 évvel valóban létezett közös kísérlet a trianoni trauma orvoslására. Folyamatos párbeszéd és vita folyt a magyar kormány, a magyar külpolitikai kormányzat és a határon túli magyar szervezetek között.

Aztán 2010 után éles fordulat következett be. Már nem a közös kísérleten volt a hangsúly, hanem egy egyoldalú kísérletről beszélhetünk.

Markó Béla felhívta a figyelmet: a kettős állampolgárság nem váltja ki a határnélküliséget. Együtt lenni Magyarországgal és Európa egészével csak kompromisszumok útján lehetséges. Magyarország részéről jelenleg ez a kompromisszumkészség nem látszik.

Az RMDSZ-szel kapcsolatban elmondta: ő mindig ragaszkodott ahhoz, hogy egy határon túli magyar érdekképviselet sosem lehet ideologikus szervezet, mert akkor óhatatlanul kizárja közösségének egy részét.

Fiala-Butora János arra a kérdésre, hogy vajon sikerült-e orvosolni a trianoni traumát, egyértelműen nemmel felelt. A magyarok számának csökkenése mellett a remény elvesztését látja a legnagyobb veszteségnek a 30 évvel korábbi állapotokhoz képest. Létezett egy bizodalom abban – mondta –, hogy az euroatlanti csatlakozás és a nemzetközi jog elhozza azt a fajta egyenlőséget, aminek az ígéretében hinni lehetett.

A felvidéki jogász úgy gondolja, mára irreálissá váltak a korábbi célkitűzések, és azokat a célokat, amelyeket 25 évvel ezelőtt még megfogalmaztak a politikusok, ma már ki sem tűzik, nem is megvalósíthatók.

Gyurgyák János moderátor a résztvevők jövővel kapcsolatos elvárásaira is rákérdezett.

Dévavári Zoltán szerint a rendszerváltozás időszakában a határon túli magyarok egy bizonyos tudathasadásos állapotban voltak. A vajdasági VMDK korábbi elnökét, Ágoston Andrást idézte, aki 1990-ben a délvidéki magyarságot úgy határozta meg, mint aki nem ismeri saját múltját, nem tudja kicsoda, nincs, nem volt az identitását megőrző szervezet, kutatóműhely.

Dévavári úgy látja, hogy 1990-ben a délvidéki magyarság egy borzasztóan előrehaladott asszimilációs állapotban volt, átitatva a jugoszlavizmus eszméjével. Ennek ellenére mégis volt egy erős értelmisége, amely hasonlóan az 1920-as évekhez a kisebbségi önszerveződés útjára lépett.

Ugyanekkor Magyarországon is egy tudathasadásos állapot létezett, öt évtizedig tűrt vagy tiltott volt a határon túli magyarság kérdése.

A Veritas Intézet főmunkatársa arról is beszélt, a világ tavaly óta nagyon megváltozott, globális mozgások figyelhetők meg, és ebből Magyarország sem tudja kivonni magát. Már benne van.

A határon túliakkal kapcsolatban még megjegyezte, hogy erős ellenállás van azokkal szemben, akik elmentek otthonról. Ez az ellenállás azonban nem újkeletű, és a második világháborús sajtót idézte: „Aki elmegy a nehézség óráiban, ne számítson visszatérésre a bőség idején.”

Romsics Ignác úgy reagált Dévavári Zoltán szavaira, hogy ha a kárpát-medencei, a történelmi Magyarországról leszakadt régiókat nézzük, a 60-as, 70-es, 80-as években mégiscsak Jugoszlávia és a Bácska volt az, ahol leginkább mód volt arra hogy a magyarok a kulturális azonosságukat megéljék, ennek olyan jelei voltak, mint az újvidéki magyar tanszék, a szabadkai Történeti Intézet, az Új Symposion, a Híd, az újvidéki magyar rádió.

Saját példáját említette, amikor szegedi diákként a többi szomszédos országhoz képest Jugoszlávia volt az, ahol senki nem akadályozta meg őket, hogy átmenjenek és kapcsolatot tartsanak a magyarokkal vagy hogy azok onnan átjöjjenek. Magyar könyveket árultak Jugoszláviában, magyar nyelvű folyóiratok működtek.

A jövőre nézve Romsics Ignác emlékeztetett arra, a parlamentáris demokráciát már elsiratták a 30-as évek végén is, mégis föltámadt. Meggyőződése szerint most is ez fog majd következni. Végeredményben a felvilágosodás alapeszményénél jobbat nem tud az ember kitalálni.

Jeszenszky Géza az Európai Unióba helyezi a bizalmat, úgy látja, az EU kezében van a megoldás, ami a kisebbségek helyzetét illeti. Célszerűnek tartaná hogy mélyüljön el még jobban az EU, úgy, hogy legyenek kötelező normák a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan.

Az igazi, távoli vízió a határok eltűnése lenne, amiről maga is úgy fogalmazott, hogy az „szép fantázia”.

Az integráció asszimilációt jelentene, helyette az autonómiának valamilyen formájára van szükség, a személyelvű autonómia jelentené a legjobb megoldást.

Jeszenszky Géza azt mondta, erős Magyarországra van szükség, nem szembenállásokkal, hanem barátokkal, minél jobb viszonyban az EU-val. Úgy tudna az ország legjobban fellépni a határon túli magyarok érdekében.

Azzal zárta mondandóját: „Nem vagyunk egyedül, ne dolgozzunk azon, hogy egyedül legyünk!”

Markó Béla szintén az erős Magyarországban látja a lehetőséget ahhoz, hogy a magyarság a határokon túl is erős lehessen, kiegészítve azzal, hogy a határon túli kisebbségnek is erősnek kell lenni.

Fiala-Butora János a Felvidéken a magyarság számának további csökkenését várja. Ha manapság kisebbségi jogérvényesítésről beszélünk, a jelenlegi magyar kormánytól el is lehet határolódni, hiszen a határon túli közösségek és a magyar kormány érdekei nem esnek egybe: példaként említette a Brüsszel-ellenes hozzáállást.

Jeszenszky Géza új kötete, a 2016-os könyv második kiadása az Osiris Kiadó gondozásában jelent meg 2023 decemberében.

Jeszenszky Géza beszél Kísérlet a trianoni trauma orvoslására című kötetéről a budapesti Veritas Intézetben, 2024. január 12-én (Fotók: Szappanos Veronika/SZMSZ)