Vajdaság számos csodája között az egyik legkülönlegesebb a Ferenc-csatorna óbecsei torkolatának kettős zsilipje, amely tökéletes szerkezetével valóságos műszaki csoda volt, amikor a XVIII. század végén a mérnökök megálmodták és létrehozták a kontinens leghosszabb csatornahálózatát, a Ferenc-csatornát. A zsilipjei Bezdánnál és Óbecsénél ma is állnak. Az óbecsei zsilip építéséről eddig ismeretlen fotókat osztott meg közösségi oldalán Kiss Igor, ennek apropóján emlékezünk meg a nagy vállalkozásról.
A Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatorna Bezdánnál kezdődik és Zombor, Sztapár, Verbász és Szenttamás érintésével jut el Bácsföldvárig, ahol kettéágazik, és Óbecsénél ömlik a Tiszába. Nevét I. Ferenc (1768–1835) osztrák császárról és magyar királyról kapta. A Kiss József és Kiss Gábor vezette építési munkálatok 1793-ban kezdődtek meg a Monostorszeg–Bácsföldvár közötti szakaszon, és 1802-ben adták át a csatornát a forgalomnak. 1871 és 1875 között Sztapár és Újvidék között öntözőcsatornát ástak ki, majd mivel 1895-ben egy új átvágás következtében a Ferenc-csatorna tiszai torkolata holt kanyarulatba került, a csatorna alsó torkolatát áthelyezték Óbecsére. A csatornát üzemeltető részvénytársaság műszaki igazgatója, Heincz Albert tervezte és kivitelezte ezt a 8 kilométeres áthelyezést. A Ferenc-csatorna megépítése a Magyar Királyság egyedüli mesterséges csatornaépítkezése volt.
A csatornát a magyar államtól Türr István vette át 75 évre használatra, a vízlépcső az ő megbízása alapján szintén Heinz Albert tervei szerint készült az 1895–1900-as időszakban. (Egyes források szerint a vízszabályozó tervezésében Gustave Eiffel, a párizsi Eiffel-torony és a budapesti Nyugati pályaudvar tervezője is részt vett.). Az elektromos meghajtású zsiliprekeszek működéséhez szükséges villamos energiát a zsilip mellett felépített vízerőmű szolgáltatta – ez volt Európában az első elektromos árammal működő, vaskonstrukciós hajóátemelő zsilip, de a maga idejében világviszonylatban is az egyik legkorszerűbb és leghatalmasabb építménynek számított. A zsilip tetejére kisebb gőzgép került, ami a vízáteresztő kapu nyitását és csukását tette lehetővé. Felavatására a későbbi elbeszélések szerint Japánból is érkezett küldöttség, de német, francia és brit szakemberek is a csodájára jártak.
A zsilip kapuit úgy méretezték, hogy a legnagyobb gőzhajók is átjuthassanak rajta, de akkoriban az utasforgalom is élénk volt a Tiszán: hetente kétszer közlekedett Szeged és Zimony között személyhajó, amely Óbecsén is kikötött, de az első világháború után belgrádi járat is üzemelt, és Törökbecsével is volt összeköttetés – a második világháborút követően a Jelena nevű hajó volt jóformán az egyetlen kapcsolat Bácska és Bánát között. Az 1877-ben épült folyami kapitányság épületét a töltés megerősítésekor, a hetvenes években rombolták le.
A vízilabdázás hagyományát is a zsilipnek köszönhetik az óbecseiek, az általa bezárt víztükör ugyanis már a 20. század elején megteremtette a vízilabdázás feltételeit – nem csoda, hogy az egykori Jugoszlávia nemzeti válogatottjának gerincét egy időben az óbecsei legénység képezte.
A sors iróniája, hogy az óbecsei zsilipet az utókor 1908-ban – hálául a Ferenc-csatorna rendbetételéért – Türr Istvánról nevezte el, akit pont az osztrákok ítéltek halálra. (Az ítéletet Viktória brit királynő közbenjárásának köszönhetően nem hajtották végre és szabadon bocsátották.) A világ egykor legkorszerűbb zsilipje ma már nem működik, kiemelt jelentőségű ipari műemlékként és idegenforgalmi látványosságként tartjuk számon. Az óbecsei turbinaház épületében egy állandó, de nem állandóan nyitva tartó kiállítás mutatja be a zsilip történét, amely csak a községi Idegenforgalmi Irodával történt előzetes egyeztetés után látogatható. (Még több fotó az építkezésről Kiss Igor Facebook-oldalán látható.)
Több régi képeslapon is megörökítették az óbecsei zsilipet
