Varga Judit a legagilisebb igazságügyminiszter volt, akit főnöke küldött az Unió elleni harcba, hogy kivédje a korrupció elleni támadásokat – mindaddig, amíg saját korrupt közegének fedezésébe bele nem bukott. Novák Katalin a rezsim mosolygós arca volt, az első magyar női államfő ott, ahol „nem nőknek való a politika”, akinek az volt a dolga, hogy világszerte bájcsevegve ellensúlyozza főnöke nemzetközi keménykedését. Szájer József alkotmánytudós volt, aki gránitba véste főnöke illiberális-nacionalista-szuverenista-szexista eszméit, aki a brüsszeli csatornán csúszott a semmibe, mihelyt kiderült, hogy a genderellenes állami hőzöngés merő megtévesztés, mert saját soraikban nagyon is megtűrik a szexuális másságot, amíg ki nem derül. Schmitt Pál a főnöke által olyannyira áhítozott világméretű sportdicsőséget kifőzendő államfő volt, aki éppen a(z akadémiai) sportbecsület semmibevételén bukott el.
Ebből a négy magyar csúcspolitikusból hármat maga Orbán faragott. Ketten közülük rendkívül tehetségesek voltak, ketten átlagosan tehetségtelenek. De jól játszották a rájuk szabott szerepeket – mindaddig, amíg a jelmez mögül elő nem bukkant a valóság, le nem hullottak az álarcok, és ki nem derült a Fidesz-ideológia egyeduralkodó képmutatása.
A miniszterelnök pánikrohamában ideges, kapkodós Facebook-videóval a „tizenkettedjére” repedező gránitalkotmányba falazta saját köztársasági elnökét.
Most szépen megfogunk, bédobunk a tűzbe,
Neked gyenge hamvad keverjük a mészbe.
Csak így állítjuk meg magas Déva várát,
És így nyerhessük el annak drága árát. (Népballada)
Budán így épülget Déva vára, ki-ki a maga kastélyából uralkodhat, nőttek, egyre nőttek – és még mindig nőnek – a falak. Csakhogy aki egyre magasabb falakkal veszi magát körül, az lassacskán semmit nem lát a világból. Éppen ez történik a magyar miniszterelnökkel. A tizenharmadik alkotmánymódosítással tizennegyedik éve megy szembe a falakat lebontani igyekvő világgal.
Tűrte [Nyugat], tűrte, ameddig tűrhette,
Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;
Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,
Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. (Arany János: Toldi)
De senki sem képzelheti, hogy mindig, mindenben, a végtelenségig túl tud járni mindenki másnak, saját szövetségének, „saját falujának” az eszén. Az elmúlt hetekben a szövetségeseknek is elegük lett. De még ez sem lenne akkora baj, hiszen a Nyugatot nem a bosszúállás hajtja, hanem a békülékenység. Csakhogy a hosszú ideológiai harcok sok-sok fegyverhordozót követeltek, és egyetlen politikai szuperzseni sem képes éppen minden szálat örökre a kezében tartani. Most éppen két fontos apródot kellett politikailag beaprítania a főnöknek ahhoz, hogy saját hatalmát előremenekítse. Meddig lehetséges ez?
Jóslatokba nem bocsátkozunk, Magyarország szuverén egyeduralkodójának még mindig sok eszköz (és főleg temérdek összeharácsolt pénz, kisajátított hatalom) áll rendelkezésére. De két következtetés máris levonható:
1. A király meztelen.
2. A várfalak megrepedtek.
A két legfontosabb magyar politikusnőt áldozta fel egyetlen nap alatt Orbán Viktor saját hatalma oltárán – és ezt most végre sokan felfogják. Varga Judit volt férje bátran kimondta: „Egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak.” Márpedig ő nyilvánvalóan többet tudhat az ügyek hátteréről, mint a tízmillió többi magyar. Magyar Péter inkább lemondott állami privilégiumairól, hogy ki is mondhassa. Mert ő már kimondhatja – ha meri. Merte.
A jövő attól függ, hogy lesznek-e még többen, sokkal többen, akik mernek.
Déva vára: Ismeretlen eredetű történelmi rajz (Grafika: Nordisk familjebok/Wikipedia)
