Egy község, tizenhárom település, nyolc év polgármesterség – így foglalható össze Fejsztámer Róbert elmúlt két mandátuma. Mi fért bele az elmúlt nyolc évbe? A többi között erről is kérdeztük Magyarkanizsa község polgármesterét.
2016 óta Magyarkanizsa község polgármestere, hamarosan önkormányzati választásokra kerül sor. Hogyan értékelné az elmúlt nyolc évet?
– Abban az esetben, ha magánemberként megtehetném, magyarkanizsaiként azt mondanám, hogy a Tisza-parton végbement összes fejlesztést egyaránt kiemelkedőnek és rendkívül fontosnak, nem utolsósorban eredményesnek tartom. Legyen szó a kemping rendbetételéről, a medence felújításáról, a strand funkciójának átalakításáról, az új móló vízre helyezéséről, a strandház felújításáról, a régi és új vendéglátóegységek működéséről és így tovább, viszont polgármesterként mind a tizenkét – Magyarkanizsával együtt tizenhárom – községbeli településen az elmúlt nyolc évben végbement és jelenleg is zajló fejlesztésekről illene beszélnem. Ez nagyon nehéz feladat. Tartalmas és turbulens nyolc év áll mögöttünk, a maga minden nehézségével és örömével együtt. Itt volt a migrációs válság, a koronavírus-járvány, majd a nem olyan távol tőlünk dúló orosz–ukrán háború okozta krízis, amely, bármennyire is hihetetlen, bennünket, vajdasági embereket is ugyanúgy érintett, mint bárki mást. Mindezek ellenére sikert értünk el az infrastrukturális fejlesztések, a szociális és egészségvédelem, a vállalkozásfejlesztés és munkahelyteremtés, illetve a mezőgazdaság és az idegenforgalom területén is. Mindebben segítségünkre voltak a helyi közösségben dolgozó emberek, akik sokkal reálisabban és közelebbről látják azt, hogy annak az adott településnek pontosan mire is van szüksége, mint mi, akik itt, a központban dolgozunk. Magyarkanizsa 13 települése kilenc helyi közösségbe tömörül. Az önkormányzatnak mindegyikkel jó a kapcsolata és eredményes az együttműködése – ami ugyancsak egyfajta sikerként könyvelhető el.
Az önkormányzati választások kapcsán kezdetét vették a találgatások, az emberek azon tanakodnak, vajon melyik város melyik polgármestere indul újra a címért. Újraindulna a polgármesteri címért?
– Párton és önkormányzaton belül is zajlanak az egyeztetések, konzultációk ezzel kapcsolatban, hiszen ez nem egy egyéni kérdés, és nem is lehet soha egyéni érdek az, hogy valaki elindul-e a polgármesteri székért, vagy sem. Ha lehetőséget kapok rá, természetesen indulok a választáson.
Fárasztó volt ez a nyolc év?
– Ritka, ha egy ember polgármesterként olyan és annyi helyzettel találja magát szembe nyolc év alatt, mint ahánnyal és amilyenekkel én. Ezek olyan szituációk voltak, amelyekben a községben élők – teljes joggal – az önkormányzattól, tőlem, a polgármestertől várták a megoldást. Nem volt egyszerű.
Mi alapján dönt az önkormányzat arról, hogy mely probléma az, amelyen segíteni tud, és melyek azok, amelyeken nem tudnak segíteni? Tizenhárom település, különböző közösségek egyéni és olykor egyedi gondjai miként kerülnek megoldásra?
– Vannak olyan problémák, amelyek eljutnak a polgármesteri hivatalig, és vannak olyanok, amelyek nem. Azokon, amelyek eljutnak hozzánk, igyekszünk a helyi közösségeken, a közvállalatokon és a különböző intézményeinken keresztül segíteni. Gondolok itt azokra a problémákra, amelyek mindig egy adott közösségen belül nagyobb létszámot érintenek, ilyen az oktatás, az egészségügyi ellátás vagy az infrastrukturális fejlesztések. Megesik, hogy magánjellegű problémákkal is találkozik a hivatal, ezt ugyancsak igyekszünk helyi szinten, a már említett helyi közösségeken keresztül orvosolni. Akadnak olyanok is, amelyeken az önkormányzat egyáltalán nem tud segíteni, mert nem tartozik a hatáskörébe, ezért azokat továbbítjuk az illetékes szervekhez, megesik, hogy a tartományi vagy köztársasági intézményekhez. Kár lenne tagadni, hogy vannak olyan esetek, amelyek néhány nap alatt megoldhatók, és akadnak olyanok is, amelyekre évek óta nem sikerült megoldást találnunk.
A múlt héten kiderült, hogy az úgynevezett Horgos 2 – Röszke 2 határátkelőhely februárban is 0–24 órás nyitvatartással üzemel. Tud-e a magyarkanizsai önkormányzat közbenjárni abban, hogy ez a határátkelőhely a későbbiekben is akár hosszabbítva, akár nonstop nyitva legyen?
– A kérdés megválaszolását messzebbről indítom. A közösségi médiafogyasztás ma már a mindennapjaink része, így aztán én magam is találkozom ilyen és ehhez hasonló problémákkal, amelyek hivatalos úton ugyan nem jutnak el hozzánk, viszont a különböző közösségi felületeken megjelennek. A horgosi határátkelőhely nyitvatartási idejéről azért nem tudok nyilatkozni, mert egyáltalán nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe. Annyit viszont elmondhatok, hogy azt gondoljuk, hogy az lenne a helyes, ha ez a nyitvatartási idő állandó jellegű maradna. Ezt jeleztük is a minisztériumok irányába. Az útnak indulókat arra kérem és biztatom, hogy minél többen válasszák Horgos kettőt a nagyhatár helyett a lehető legfurcsább időpontokban, tehát akár hajnali háromkor, hajnali ötkor vagy este tizenegykor, ugyanis a határon mindezt feljegyzik, a rendőrök és a vámosok jelentést készítenek erről, és ha a statisztika majd azt mutatja, hogy igenis megéri éjjel-nappal nyitva tartani ezt a határátkelőt, akkor biztos vagyok benne, hogy pozitív döntés születik az ügyben. A tárgyalásokat egyébként a Vajdasági Magyar Szövetség irányította, és most is azon dolgozik, hogy a napi 24 órás munkaidő megmaradjon.
Fotó: Ocskó Ferenc / Szegeder
Tudomásom szerint több település is van, ahol nincs minden utcában közvilágítás. Az önkormányzat hatásköre ezt a problémát megoldani?
– Magyarkanizsa községben a tavalyi évben fejeződött be a közvilágítás modernizálása. Ez azt jelenti, hogy azon utak, utcák és terek mentén, ahol biztosított volt a világítás, az égőket energiahatékony égőkre cserélték. Értelemszerűen ott, ahol nem volt biztosítva a közvilágítás, ez nem tudott végbemenni. Ez persze nem azt jelenti, hogy az érintett területekkel az önkormányzat nem foglalkozik. Készült ugyanis egy lista, amely tartalmazza azt, hogy a község mely településein, azon belül is mely utakon, utcákban és tereken lenne szükség világításra. Volt olyan falu, ahonnan jelezték, hogy bizonyos szakaszokon a meglévők mellett bővítésre lenne szükség. A megvalósítása mindennek azonban nem teljesen az önkormányzat feladata, hiszen a Szerbiai Villanygazdaságtól kell engedélyt kérni a karók kihelyezésére, velük kell egyeztetni arról, hogy ezek a karók milyen sűrűn lehetnek, hogy melyiken lehet áramot vezetni és így tovább. Tehát úgy is fogalmazhatnék, hogy e probléma megoldása során is kettőn áll a vásár.
Vannak Magyarkanizsának olyan területei, utcái, amelyek egy nagyobb esőzés után nem képesek elnyelni a vizet. Ilyen például a piactér, ahol tavaly nyáron megesett, hogy bokáig ért a víz egy vasárnapi esőzés során.
– Ez már teljes mértékben az önkormányzat hatásköre. A Kommunális Szolgáltató Közvállalattal együtt igyekszünk mindent megtenni azért, hogy az utakat karbantartsuk. A regionális utakért a köztársaság felel. A probléma az, hogy az egész község területén általában egyszerre esik az eső, hull a hó, vagy épp nő a fű. Ez azt jelenti, hogy az a tizenöt ember, akiket azért foglalkoztatunk, hogy az utak karban legyenek tartva, nem tud egyszerre ott lenni mindenhol. Ezért van az, hogy néha két-három évig egyes települések egyes részei nem kerülnek sorra. A közvállalat ugyanis listát készít a településekről, azon belül is az utak, utcák, terek állapotáról, és priorizál annak alapján, hogy melyik település mekkora, hol mennyien laknak, az adott terület mennyire forgalmas. Erre meghatároz egy költségvetést, amelyet az önkormányzat elbírál, a munka ezután veszi kezdetét, és ez minden évben így van. Ahhoz, hogy az infrastruktúra mellett jusson az egészségügyre, a szociális szolgáltatásokra, az oktatásra, kultúrára, sportra, matekoznunk kell. És ez nem egy egyszerű feladat… Ha községi szinten körülnézek, elmondhatom, hogy Magyarkanizsa ebben a kérdésben is egy lépéssel előrébb jár a többi községhez viszonyítva. Ez korántsem jelenti azt, hogy tökéletesek lennénk, csupán annyit tesz, hogy igyekszünk. Éppen ezért arra biztatom a polgárokat, hogy jelentsék, ha baj van, szóljanak, keressék fel a helyi közösségeket, ha ott nem tudnak rajtuk segíteni, jöjjenek be az önkormányzatba, és ismertessék, hogy milyen problémával küzdenek, és ne a közösségi felületeket használják fel erre. A negatív bejegyzésekre, kommentekre mindig sokkal gyorsabban és többen reagálnak, mint a pozitívra. És ez a közbeszédre és gondolkodásra is hatással van. Sajnálom, hogy sokkal kevesebben veszik észre azt, hogy mi mindent teszünk a községhez tartozó településekért, beleértve Magyarkanizsát is, mint amire nem, vagy nem olyan gyorsan tudunk reagálni.
Ezek szerint sokat számít, hogy egy településnek milyen az összetétele, mennyire erős és összetartó ott a közösség, és az is, hogy kik irányítják a helyi közösséget. Tóthfalu például virágzik.
– Igen, ez így van. A tóthfalusi helyi közösséggel és az egyházzal az önkormányzat is remekül együtt tud működni. Talparaesett emberek alkotják a közösséget, ha lehetne őket sokszorosítani, az nagyon jó lenne, a tóthfalusi emberek példamutató egységként szövetséget alkotnak. Ilyen szövetséget alkotó közösségekre lenne szükség minden településen, ám köztudott, hogy minél többen laknak egy faluban vagy városban, annál nehezebb ezt a bizonyos szövetséget megalkotni.
Mi az, ami ön szerint hiányzik a községből?
– Ahogyan azt említettem, minden településen igyekszünk fejleszteni, emellett arra is törekszünk, hogy minden terület előbb-utóbb fejlesztésre kerüljön. Amennyiben lesz rá lehetőségem, a követhető periódust az idegenforgalom fejlesztésének fogom szentelni. Ehhez azonban nagyon sok pénzre van szükség. Azok a dolgok, amelyekről viszont eddig beszéltem, a legtöbb esetben felemésztik a költségvetést. Szeretnénk felújítani a kis- és nagyparkot, a Vigadót, létrehozni végre a rég megígért akvaparkot, ám ezeknek a költségvetésben nincs helye. Ehhez külső forrásokra van szükség, beruházót kell keresnünk, vagy állami támogatást kell kérnünk. Ezek olyan horderejű beruházások, amelyeket egy önkormányzat nem tud megugrani.
Akad-e szívfájdalma, amit az elmúlt nyolc évben nem sikerült megvalósítani?
– Az idegenforgalmi fejlesztéseket nem tudtuk arra a vágányra helyezni, amelyre szerettük volna, pedig 52 szálláshely található a községben (több mint ezer vendégággyal), Zenta községnek ehhez képest csak 28 szálláshely áll a rendelkezésére (560 ággyal); nincs hiány kiváló vendéglátóegységekből, rendelkezünk olyan szolgáltatásokkal, amelyek az idegenforgalmat képesek lennének fellendíteni; él a falusi turizmus, minden településen van látnivaló és különleges gasztronómiai élményekkel képesek az ott lakók kiszolgálni az odalátogatókat. Rendelkezünk különleges tájházakkal, vannak sportrendezvényeink; több mint 300 esemény van egy évben a községben, gyönyörű a Tisza-partunk és így tovább, ám mindehhez szükségünk volna egy olyan wellnessközpontra, amely az év minden napján képes lenne kiszolgálni a turistákat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ami az idegenforgalom gerincét alkotja, nálunk épp az hiányzik, minden más megvan.
A felsoroltak közül a Vigadó felújítása megkezdődött. Ezt hogyan sikerült megvalósítani?
– Néhány éve más támogatók mellett a Kulturális Minisztérium segítségével sikerült a Cnesa Oktatási és Művelődési Intézményt felújítanunk, ekkor sikerült jó kapcsolatot kiépítenünk a kulturális miniszterrel és az ott dolgozókkal, akik hajlandóságot mutattak arra, hogy egy nagyobb projektben is a segítségünkre legyenek, ha arra szükség van. A Vigadó felújítása 95 millió dinárba kerül, így úgy döntöttünk, hogy ez lesz az a projekt, amelyben a segítségüket kérjük. Ők lesznek a mi stratégiai partnereink, és nekik köszönhetően tudja majd a következő években a Vigadó újra elnyerni azt a formáját és funkcióját, amiért annak idején annyira és annyian szerették. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő négy évben az idegenforgalom területén kitűzött további céljaim is ugyanígy megvalósulhatnak.
