Alekszej Navalnij halála meggyengíti az orosz ellenzéket, de újabb konfrontációt jelent Putyin számára. A müncheni biztonsági konferencián számos nehéz kérdésről tárgyaltak, miközben befutott a hír a legismertebb orosz ellenzéki vezető büntetőtelepi meggyilkolásáról. Másik hír, hogy Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke szeretne maradni. A nemzetközi sajtó a közel-keleti helyzettel is tovább foglalkozik. – Átlapoztuk a világsajtót Riótól Stockholmig és Londontól Tokióig.

Nem tudni, ki okozta Navalnij halálát, de sejteni lehet

A Kreml legerőteljesebb kritikusa, Alekszej Navalnij halála kapcsán a Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című liberális lap ezt írja:

„Navalnij halála egy büntetés-végrehajtási táborban az Északi-sarkkörön túl mindenkinek fel kell nyissa a szemét Vlagyimir Putyin orosz elnök rendszerének természetéről. Csakugyan? Az AfD [Alternative für Deutschland, Alternatíva Németországért] körökben például a szomorú hír után Navalnijról még mindig mint egy »úgynevezett Kreml-kritikusról« beszélnek. A Putyin-tisztelők pedig az Egyesült Államokban, mint az egyébként beszédes volt tévéműsorvezető, Tucker Carlson, inkább nem mondanak semmit. A jelenlegi orosz rezsim kegyetlen, embertelen és cinikus karaktere azonban mindazokat érinti, akik bármilyen politikai okokból is kedvező véleményt formáltak Putyinról. Nem volt ez másként Sztálin idejében sem, aki Európában is lelkes tisztelőkre talált, és akinek zsarnoksága a Putyin-rezsimben is megmutatkozik. A Nyugat tárgyalni tudott Sztálin utódaival. Putyin Oroszországa azonban annyira konfrontatív és ugyanakkor annyira hiteltelen, hogy a tárgyalás, de még a tárgyalások kérdése sem merül többé fel.”

A londoni Observer című, 1791 óta megjelenő, közép-baloldali, a világ legrégibb vasárnapi lapja kemény reakciókat követel a Nyugattól Navalnij halála miatt:

„Navalnij meggyilkolásának Putyinra és gonosz rezsimjére gyakorolt ​​következményei közé kellene tartoznia, hogy elkobozzák az orosz állami pénzeszközök és vagyontárgyak milliárdjait, amelyeket az ukrajnai invázió két évvel ezelőtti kezdete óta Nyugaton befagyasztottak. Ezt a pénzt a felhalmozott kamattal együtt Ukrajna újjáépítésére szánták. A szövetségeseknek most olyan vállalatok és országok ellen is fel kell lépniük, mint Magyarország, Törökország, India és Kína, amelyek megkerülik a szankciókat. És meg kell szakítani a diplomáciai kapcsolatot Moszkvával. Hazug, cselszövő diplomatáit ki kellene utasítani az országokból. El kell zavarni mindegyiküket! Ideje most komolyan foglalkozni Oroszországgal. Akár tetszik, akár nem, a Nyugat egy egzisztenciális csatát vív, amelyet meg kell nyernie. Navalnij halála után ideje feladni azt az illúziót, hogy Putyin Oroszországa egy normális ország, amellyel józanul lehet tárgyalni. Oroszországban egy gyilkos rezsim van hatalmon, amely veszélyt jelent nemcsak saját népe, de az egész demokratikus világ számára is.”

A stockholmi Aftonbladet című független szociáldemokrata napilap az oroszországi ellenzék folyamatban lévő elnyomásával foglalkozik:

„Vlagyimir Putyin megmérgez, meggyilkol vagy bebörtönöz mindenkit, aki csak bírálni merészeli rémuralmát. Az ellenzéki vezető, Navalnij a legutóbbi tragikus áldozat ezen a hosszú listán. Most Navalnij felesége, Julija Navalnaja bátran átvette férje stafétabotját. Nyilvánvaló a hasonlóság Szvetlana Tyihanouszkaja fehérorosz ellenzéki vezetővel. Ő is magára vállalta a vezető szerepet, miután férjét Lukasenka rezsimje letartóztatta és bebörtönözte. Julija Navalnaja most azt mondja, hogy folytatja Alekszej Navalnij munkáját. Nekünk pedig ugyanazzal az elkötelezettséggel, amellyel katonai támogatási csomagokat küldünk Ukrajnának,  támogatnunk kell a megmaradt kis orosz ellenzéket is.”

A müncheni konferencia

„München szótlanul áll” – írja a moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap a müncheni biztonsági konferenciáról és így folytatja:

„A konferencia a legelején tart. Ugyanúgy, ahogyan 60 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a németek megvitatták az amerikaiakkal, hogyan szálljanak szembe a Szovjetunióval, ma az európaiak ismét arról tárgyalnak az amerikaiakkal, hogyan állítsák meg Oroszországot. A rendezvényen számos magas rangú résztvevő igyekezett a színpadról optimizmust és bizalmat árasztani Ukrajna győzelmével és a transzatlanti kapcsolat megbízhatóságával kapcsolatban. De ezekről a témákról számos zárt ajtós ülésen is tárgyaltak, amelyek hagyományosan a fórum fő programját kísérik, és azokon bizony pesszimistán, bizonytalanul és zavartan tárgyaltak.”

„Mindenki veszít?” – teszi fel a kérdést a prágai Právo című országos napilap:

„A 60. találkozó egy pesszimista biztonsági bejelentéssel kezdődött, a sokatmondó »Mindenki veszít« címmel. A rendezők azzal érveltek, hogy a jelenlegi világrend nem képes megbirkózni a válságokkal. Oroszország Ukrajna elleni háborúja, a növekvő feszültség az indo-csendes-óceáni térségben, a közel-keleti veszélyes fejlemények a Hamász Izrael elleni terrortámadását követően, az afrikai Száhel övezet instabilitása, a tömeges migráció veszélye, a klímaváltozás negatív hatásai és a kiber-támadások – mindez a biztonság stabilitását komolyan megrendítette.”

A torinói La Stampa című liberális, régebben fasiszta, majd antikommunista napilap a müncheni biztonsági konferenciáról és az ott tárgyalt globális politikai konfliktusokról ezt írja:

„Az idei müncheni biztonsági konferencia, a globális diplomácia elitjének találkozója sivár háttér előtt zajlott. […] A jelenlévő európaiak azonban tudatában voltak a veszélynek és tudták, hogy a legrosszabbra kell felkészülniük. Az Egyesült Királyság után Franciaország és Németország is aláírta a biztonsági egyezményt Ukrajnával. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy ha újraválasztják, azonnal ki fog nevezni egy védelmi biztost. […] Egyszóval az európaiak nem ülnek tétlenül. De ez nem elég. Olaf Scholz kancellár nem tett új bejelentéseket, például a Taurus cirkálórakéták bevetéséről, miközben a nagy európai országok, mint például Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Lengyelország nem éltek a lehetőséggel, hogy hangosan és egyértelműen jelezzék nekünk, mik a teendők, ha Donald Trumpot újraválasztják a Fehér Házba, és végrehajtja fenyegetéseit, hogy sorsára hagyja Európát. […] Ezután határozottan fel kellene tennünk magunknak a kérdést, hogy mit tehetünk a háborúk megállítása és az igazságos béke előkészítése érdekében.”

Ursula von der Leyen a posztján akar maradni

Von der Leyen a kereszténydemokraták legesélyesebb jelöltjeként indul az európai parlamenti választásokon. Még azonban meg kell válaszolnia egy kulcsfontosságú kérdést: miért ő a megfelelő személy az EU gazdasági kihívásainak kezelésére? Ezt a kérdést teszi fel a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke minden bizonnyal felhívja magára a figyelmet ezen a hétfőn. A CDU elnökségénél tett látogatása során be akarja jelenteni, hogy ő akar lenni a júniusi európai parlamenti választások első számú jelöltje. Ez nem új üzenet. Jelöltségének koreográfiája már hetek óta nagyon  jól ismert. […]

Minden más is fel van térképezve: az Európai Kereszténydemokraták márciusban őt jelölik. Ők valószínűleg ismét a legerősebb pártként kerülnek ki a választásokból. Majd az állam- és kormányfők – talán Orbán Viktor kivételével – megerősítik von der Leyent az elnöki poszton. Az Európai Parlament is követni fogja a példát – a megerősödött jobboldal zavaró jelenléte ellenére. Második hivatali ideje ősszel kezdődik. »La von der Leyen«, nagyon kiszámítható és újraválasztása ezért szinte elkerülhetetlen.

[…] Első hivatali ideje azonban nagy bukást is hozott az uniós politikába: a Corona-alap, amelyet először nagyarányúan finanszíroztak megosztott hitelekből, nem bizonyult csak túlméretezettnek. Ezzel von der Leyen kinyitotta Pandora szelencéjét. Nem múlik el válság, legyen bármilyen kicsi is, anélkül, hogy ne létesítenének egy új adósságalapot.

De von der Leyen figyelmen kívül hagyta az EU jólétének alapját is, a versenyképességet. […] És a vállalkozói szabadság helyett elsősorban állami finomhangolásra és állami támogatásra támaszkodik, legyen szó félvezetőkről vagy zöld technológiákról.”

„Itt a bejelentés, hogy második ciklusra készül Ursula von der Leyen az Európai Bizottság élén”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap és így folytatja:

„Hónapokig tartó találgatások után Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) hétfői ülését követő sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy egy második ciklusra is pályázik az uniós testület élén – derül ki a Politico cikkéből.

A The Guardian azt írja, feltételezések szerint Kaja Kallas, Észtország miniszterelnöke lehet majd von der Leyen kihívója a tisztségért.

A CDU jelölése után az Európai Bizottság jelenlegi elnökének még két párt támogatását kell megkapnia az Európai Néppárton (EPP) belül, majd meg kell nyernie a szavazást az EPP márciusi, bukaresti kongresszusán. Az Európai Bizottság elnökének megválasztása az EP-választás után következik.”

„Kiváló lenne, ha von der Leyen hivatalban maradna” – olvashatjuk a stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlapban:

„És nem csak azért, mert nagyon világosan megmutatta, mennyire fontos a jogállamiság az uniós projekt számára. Az általa meghirdetett »Fit for 55« klímacsomag ambiciózus. Bár von der Leyen továbbra is ellenállásba ütközik, valószínűleg nincs senki, aki alkalmasabb lenne ezeknek a terveknek a megvalósítására. Ő mindenekelőtt azért jó jelölt, mert megérti, hogy az EU-nak biztonságpolitikai egységként kell fellépnie most, hogy Oroszország és Kína tekintélyelvű vezetői egyre inkább megadják az alaphangot a világban, az USA pedig egyre szeszélyesebben lép fel.”

A Közel-Keleten továbbra is tragikus a helyzet

Lula brazil elnök az Afrikai Unió csúcstalálkozóján tartott felszólalásában Izrael gázai övezeti fellépését a náci Németország Hitler vezette zsidóüldözéséhez hasonlította. A Rio de Janeiro-i O Globo című konzervatív napilap úgy véli, hogy ez tévedés:

„A nemzeti-szocializmus egyedülálló bűntény az embertelenség hosszú történetében, és nem helyénvaló a zsidók millióinak tömeges meggyilkolását összehasonlításként felhasználni, hogy vádaskodjanak mások ellen, ahogy ezt most  az izraeli kormány ellen teszik. Gyors korrekcióval megelőzhető lett volna a közel-keleti válság, de ez nem történt meg. Most az út el van zárva, mert Netanjahu miniszterelnök ennek megfelelően reagált, és gyalázatosnak minősítette Lula megjegyzéseit. Most Lulát azzal vádolják, hogy tagadja a holokausztot, és a hangnem egyre keményebb.”

Lula brazil elnöknek igaza van Izraellel szembeni kritikájában – írja viszont a tokiói Asahi  Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 milliós, este pedig 1,55 milliós példányszámban megjelenő közép-baloldali liberális napilap vendégkommentátora:

„Izrael nyilvánvalóan teljes szívéből azt akarja, hogy a palesztinok eltűnjenek a világból, és ezt gyilkosságokkal, éhezéssel és kiűzéssel valósítja meg. Ennek következménye a mészárlás. Olyan országok, mint Japán, követik az USA-t, amely elvesztette iránytűjét. Ezzel részt vesznek az Izrael által kezdeményezett népirtásban. Az ENSZ palesztin menekülteket segítő segélyszervezetének folyósított kifizetések leállítása azt jelenti, hogy úgy döntöttek, elfogadják a Gázai övezetben élők halálát. Ez valószínűleg az első eset, hogy Japán a második világháború óta részt vesz egy népirtáshoz hasonló cselekményben.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)