Fehéroroszország szavazhatott, de nem választhatott, miközben a minszki diktátor foglyai egyre rosszabb helyzetben vannak. Az amerikai republikánus előválasztásokon Donald Trump dominál. Lemondott Mohamed Stajeh, a Palesztin Hatóság kormányfője, hogy enyhítse a terület lakosságának belső megosztottságát. Szavazott a magyar Országgyűlés is, Svédország NATO-csatlakozásának jóváhagyásáról, illetve az új köztársasági elnök személyéről. De kezdjük Emmanuel Macron francia elnök bejelentésével, hogy alapvetően nem zárja ki nyugati katonák bevetését Ukrajnában – amiről viszont (eddig) senki sem szavazott. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Madridig és New Yorktól Sanghajig.
A Nyugat akár katonákat is küldhet Ukrajnába
A prágai Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap kifejti:
„Macron minden bizonnyal reméli, hogy nyilatkozata elriasztja Oroszországot, és megakadályozza, hogy gyorsan ütemben foglalja el Ukrajna hatalmas területének további részeit. Ezt nevezik stratégiai kétértelműségnek. Az USA például ilyen nyilatkozatokat használ Tajvan és Kína vonatkozásában. Peking azonban nem tudja, hogy az Egyesült Államok valóban segítene-e Tajvannak egy támadás esetén. Kína ezért inkább nem támad. De Moszkva és Európa esetében ez azonban nem működik. Putyin orosz elnök úgy látja, hogy az európaiak mindig meghátrálnak. Macron nyilatkozata csak alátámasztja a Kreml főnökének azt az állítását, hogy a Nyugat háborúban áll Oroszországgal. Ez nem segít Ukrajnának.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így elemzi Macron kijelentését:
„Az, hogy Franciaország radikálisan megváltoztatta a keleti háborúhoz való hozzáállását, több tényezőnek köszönhető. A kiindulópont az Avgyiivka [kulcsfontosságú dombaszi város, ahol az ukrán csapatok Moszkva állítása szerint egy hatalmas szovjet kori kokszgyárban bújtak meg a háború egyik legsúlyosabb csatája után] eleste után létrejött egyre nehezebb ukrajnai helyzet. Kijev drámai lőszerhiánnyal küszködik, és az amerikai Képviselőház október óta blokkolja az ukránok katonai támogatását. Európa pedig még nem rendelkezik elegendő termelési kapacitással a hiány megoldásához. Ehhez idő kell. Macron ezért attól tart, hogy Oroszország úgy dönthet, most van itt az ideje, hogy végső csapást mérjen Ukrajnára. Ráadásul a franciák már nem zárják ki, hogy ha Putyin elnök megnyeri a mostani háborút, akár egy NATO-államot is megtámadhat.”
Látszatválasztások Fehéroroszországban
Fehéroroszországban parlamenti és helyhatósági választások voltak – jelentős ellenzéki részvétel és nemzetközi megfigyelők nélkül. A tallinni Postimees című legrégibb észtországi napilap erről ezt írja:
„Természetesen nem volt kétséges, hogy Lukasenka tábora nyer a parlamenti és a helyhatósági választásokon. A választásokat előre megszervezte, hogy ne érje meglepetés. Ennek a cirkuszi rendezvénynek a végeredménye nem okozott meglepetést. Lukasenka ismét csodatevőként mutatkozott be és bejelentette, hogy újra indul a jövő évi elnökválasztáson. Ezért most továbbra is támogatni kell a demokratikus ellenzéket és biztosítani kell a politikai foglyok szabadon bocsátását – a jelenlegi rezsim vezetőit pedig felelősségre kell vonni tetteikért.”
A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított liberális napilap így elemzi a fehéroroszországi választásokat:
„Hamis választások, üldözött ellenzék, elhallgattatott sajtó, diktátor, aki 1994 óta van hatalmon elnökként: Fehéroroszország szavazni megy, Ukrajna pedig olyan jövőbe néz, amelynek áldozata lesz, ha Putyin megnyeri a háborút. Ez az ország ebben az esetben a moszkvai rezsim kliens állama lenne, valódi függetlenség és szuverenitás nélkül, és egy elhallgattatott tiltakozó mozgalommal.”
A minszki uralkodó újra „szavazni” engedi az embereket, miközben foglyai egyre rosszabb helyzetben vannak, közülük 2022 óta legalább öten haltak már meg, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Aljakszandr Lukasenka örökös uralkodó hazája szovjet mintájú lobogója – mínusz sarló-kalapács és vörös csillag – előtt válaszolt az »egységes szavazás napjának« legfontosabb kérdésére Fehéroroszországban. Lényeges, hogy nem a vasárnapi, úgynevezett parlamenti és helyhatósági választásokról volt szó, hanem a következő, jövőre esedékes elnökválasztásról: egy állami híradó munkatársa megkérdezte, hogy indul-e Lukasenka újra ezen a választáson, mert »ellenzéki kampány« kezdődött ellene ebben a kérdésben. A 69 éves uralkodó ezután többször is biztosította, hogy indulni fog. Ő csaknem 30 éve uralja Fehéroroszországot. Az ellenzéknek, amely annál aktívabbá válik, minél nehezebb a helyzete, ezt üzente: »Senki, egyetlen felelős elnök sem hagyja el népét, aki követte őt a csatába.« És így folytatta: »Minél jobban uszítják a társadalmat, annál inkább indulok majd a választásokon. Szóval ne aggódjatok, mindent megteszünk, ami szükséges Fehéroroszország számára.«”
Elnökválasztásra készül Amerika is
Most pedig térjünk át az USA-ba. A novemberi elnökválasztás republikánus előválasztásain Dél-Karolinában és Michiganben is a korábbi elnök, Donald Trump kapott több szavazatot, mint vetélytársa, Nikki Haley. „Az eredmény azonban egyáltalán nem volt ok arra, hogy a Trump-tábor ünnepeljen”, írja az oslói Dagbladet című liberális napilap, majd így folytatja:
„Az ő szemszögéből a választási eredménynek nem lett volna szabad ennyire szorosnak lennie. Trump a Republikánus Párt egyeduralkodója. Hűséges követői vannak, akik támogatják, bármit is mond vagy tesz, és mögötte van az összes jobboldali média. Ilyen körülmények között meg kellett volna semmisítenie Haley-t Dél-Karolinában. Ez azonban nem történt meg. Haley a szavazatok csaknem 40 százalékát kapta. Ezeknek a számoknak vészharangot kell kongatniuk Trump táborában. Még ha ő a Make America Great Again [Tedd újra naggyá Amerikát] univerzum szuverén vezetője is, ez nem elég az elnökválasztás megnyeréséhez. Ehhez a mérsékeltebb republikánusokat és a független szavazókat is meg kell nyernie.”
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, amerikai gazdasági és nemzetközi témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap ezt írja a michigani szavazás után:
„A két nagy párt egy újabb Biden–Trump párharc felé tart, amely valószínűleg a szavazók millióit nyomasztja. Trump uralja a republikánusok előválasztásait, még akkor is, ha ismét elmaradt a közvélemény-kutatási előrejelzésektől. Feladatának most azt tartja, hogy megnyerje párton belüli riválisa, Nikki Haley szavazóit. Ő azonban inkább feldühíti őket. De Bidennek is van oka az aggodalomra. Michiganben nem volt komoly kihívója, de a demokrata szavazók 13 százaléka »határozatlan« volt. Ez több mint százezer szavazatot jelent.”
Kormányváltás a palesztin területeken
Lemondott Mohammed Stajeh, a Palesztin Hatóság miniszterelnöke. Erről a sanghaji Jiefang Ribao című kínai állami napilap ezt fejti ki:
„Amint Stajeh lemondása mutatja, a PFSZ [Palesztin Felszabadítási Szervezet] és a Hamász közötti szakadék komoly problémát jelent a palesztinok számára. Míg a Ciszjordániát irányító PFSZ fő frakciója, a Fatah, politikai szinten támogatja a párbeszédet Izraellel, addig a Gázai övezetet irányító Hamász fegyveres harcra támaszkodik. Stahej lemondásával ezt a belső megosztottságot akarta leküzdeni. Félő azonban, hogy nagyon sok időbe telik majd, amíg mindkét palesztin tábor felülkerekedik nézeteltéréseiken, már csak azért is, mert Netanjahut nyilvánvalóan nem érdekli a Fatah és a Hamász egymáshoz való közeledése.”
A madridi El País című közép-baloldali napilap ezt fejti ki erről:
„Tekintettel a Gázai övezet elpusztítására és a Közel-Kelet többi részén növekvő feszültségre, sürgősen szükség van egy nemzetközi békekonferenciára, amely tűzszünethez, a túszok szabadon bocsátásához, a civil élet normalizálásához és a nemzetközi béke fenntartásához vezet. Emiatt teljesen logikus a Palesztin Hatóság kormányfőjének lemondása, amelynek szerepét a korrupció hiteltelenítette el, a megosztottság és a háborús feszültségek meggyengítettek, és a helyzet alig tekinthető elfogadhatónak, mivel ott már 16 éve nem voltak választások.”
Svédország útja a NATO-ba
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap szerint:
„Ritkán fordul elő, hogy egy ország kevesebb mint két év alatt jutott el a jelentkezéstől a csatlakozásig. Ez azonban még csak a menet kezdete. Fegyveres erőinket tovább kell fejleszteni és integrálni kell őket a NATO struktúráiba. De mindenekelőtt mentalitásváltásról van szó. Biztonsági garanciákat kapunk, de ezeket másoknak is meg kell adnunk, hogy együtt védhessük meg a demokráciát. Ez így van – de ez egyben valami teljesen új dolog is a mi számunkra.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja erről:
„Orbán mindent megtesz, hogy ártson a megtámadott Ukrajnának. Mindent megtesz az EU-ban és a NATO-ban is Putyin javára. A nyugati szövetségekben való tagsága azonban korlátokat is támaszt számára. Orbán tettei teljes mértékben e korlátok feltárására irányulnak. Nem tudta megakadályozni Svédország NATO-csatlakozását, csak késleltette. Orbán magára maradt – azzal a nevetséges érvvel, hogy a svéd politikusok és a média bírálja a magyarországi demokrácia állapotát. De ki nem teszi ezt a szabad világban? Most másképp alakultak a dolgok. Orbán őrült színjáték után üres kézzel marad.”
Sulyok Tamás Magyarország következő köztársasági elnöke
Magyarország március 5-én új köztársasági elnököt kap: a győztes és egyetlen jelölt Sulyok Tamás volt. Több ellenzéki frakció meg sem jelent a szavazáson, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az erről szóló titkos szavazáson 134 igen és 5 nem ellenében az Országgyűlés fideszes többsége megválasztotta Magyarország következő államfőjének Sulyok Tamást. 147-en vették fel a szavazólapot, 146 képviselő adta le a szavazatát, heten szavaztak érvénytelenül. Az MSZP, a DK, a Momentum és a Párbeszéd frakciójának a tagjai távol maradtak a szavazástól. A 134 szavazat pont azt a minimális kétharmados határt jelenti, amellyel az új köztársasági elnök megválasztásához a Fidesznek szüksége volt.
Izgulni nem igazán lehetett miért, ugyanis kizárólag az Alkotmánybíróság elnöke szerepelt a képviselők szavazólapján. A korábbi ellenzéki összefogás pártjai nem állítottak közös jelöltet. Egyedül a Mi Hazánk Mozgalom próbálkozott Csath Magdolna közgazdász indításával, de nem tudott elég támogatót gyűjteni. Sulyok Tamás jelölését összesen 133 kormánypárti képviselő írta alá, sokkal több a képviselők egyötödét jelentő minimumnál, vagyis 40-nél.”
Sulyok Tamás jó választás a köztársasági elnöki tisztségre, írja a budapesti Magyar Nemzet című nemzeti-konzervatív kormánypárti napilap:
„Sulyok Tamás rendkívül jó a köztársasági elnöki pozícióra – fogalmazott az Alapjogokért Központ elemzője, aki felidézte az új államfő hétfői beszédét, melyben azt hangsúlyozta, hogy a kölcsönös bizalom a nemzet egységének alapja. Szikra Levente a közszolgálati televízió adásában azt mondta: soha nem volt pártpolitikus, tehát ezzel sem lehet bírálni. Még az 1990 előtti állampártba sem volt hajlandó belépni, azért nem lehetett akkor bíró – mondta Szikra Levente. Az elemző Sulyok Tamás alkotmánybírói tevékenységével kapcsolatban két olyan döntést is kiemelt, amelyek szerint a magyar alkotmányos identitás védelmét akár az európai joggal szemben is érvényesíteni kell.”
[Szerkesztőségi megjegyzés: Sulyok Tamás édesapjának nyilaspárti múltja és a leendő elnök erről szóló évekkel ezelőtti hazugsága csak a szavazás után derült ki.]
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
