Kossuth Lajos népszerűségétől ugyan még igen távol áll (a levert szabadságharc vezérét százezrek köszöntötték az amerikai utcákon), de azt már elérte Orbán Viktor, hogy az újvilági média minden politikai csatornáján felfigyeljenek jól időzített bosszantóhadjáratára. A normális világban ugyanis szokatlan, pontosabban soha nem látott és elfogadhatatlan, hogy egy katonai tömb egyik tagjának vezetője beteszi a lábát egy másik tagállam fővárosába, hogy ott a hivatalban lévő szövetséges vezető ellen szövetkezzen, majd annak esküdt ellenségéhez zarándokoljon és annak gazsuláljon.
Valamirevaló szuverenitásvédők doktrínája szerint ez főbenjáró bűn lenne – ha őszintén gondolnák, amit papolnak meg az éj leple alatt alkotmányba (f)irkálnak. Az egész szuverenitásvédelmi cirkusz közönséges bohózat csupán, ha ugyanakkor demonstratív módon saját szövetségesük belső demokráciaharcában az önjelölt diktátor oldalára állnak. Dehát nem véletlenül a NATO és az Európai Unió fenegyereke a magyar miniszterelnök – és még előszeretettel tetszeleg is a szerepben. Világpolitikai szinten ő a legsikeresebb bully, úgy illik hát, hogy a világmegvető és idegengyűlölő MAGA-mozgalom vezérbikájával parolázzon, tőle várja a bókokat – meg a „békét”. [A Make America Great Again, MAGA, Trump Reagantól plagizált jelszava, amit Orbán Európára koppintana át: Make Europe Great Again, MEGA.]
Orbán a szélsőjobboldali Heritage [Örökség] Alapítvány meghívására érkezett Washingtonba, ahol pont aznap tűzték napirendre a „magyar példát”, amikor Joe Biden elnök a svéd miniszterelnököt fogadta a Fehér Házban. A svéd kormányfő – mint tisztességes új szövetséges – az Unió-beszédre is hivatalos volt és a First Lady mellett ült a karzaton, s hatalmas tapsban részesült. Orbán persze nem kért találkozót egyetlen amerikai hivatalosságtól sem. Viszont a magyar nagykövetségen fogadta a csalásért, sikkasztásért és pénzmosásért perbe fogott, a Kongresszus elleni lázadást vizsgáló idézés semmibe vételéért elítélt, Európa-szerte összeesküvéseket szövő, szélsőséges fehér szuprematista Steve Bannont, aki többek között az FBI (Trump által kinevezett) igazgatójának a kivégzését(!) is követelte már.
A MEGA-vezér a nőnapon Donald Trumphoz zarándokolt, a szexuális zaklatási ügyben két polgári perben (az egyikben már jogerősen) elítélt és ugyanakkor 91 bűnügyi vádpont alatt álló gyanúsított floridai kastélyába, ahol nemhivatalos „társasági csevegésen” meg egy koncerten vett részt. Az utóbbi előtt végtelenül ízléstelen, szexista módon a Pretty Woman dallamára nyújtotta át olcsó csokrát a szlovén szoftpornó-exmodell exelnök-feleségnek – miközben saját nejét otthon hagyta, csak lányát vitte magával (Ivanka Trumpot viszont nem láttuk a társaságban).
A kemény szavakat és (találó) jelzőket félretéve, lássuk, mit is keresett Orbán Amerikában, és miért is tartja őt „fantasztikus főnöknek”, „nagy vezérnek” a diktátorok irigy utánzója, Donald Trump, aki eddig csak Kim Dzsongunnal váltott (saját bevallása szerint) szerelmes üzenetet. (Nem, Trump nem testsúlyuk alapján választja hőseit, még ha azok közelítenek is a saját 120 kilós tömegéhez.)
Orbán Viktor és propagandagépezete nyilvánvalóan világpolitikai „súlyának” szereti tulajdonítani azt, hogy a világ legnagyobb részét egyébként gúnyosan megvető valóságshow-bohóc oly nagyra tartja őt. A valóság azonban ennél sokkal banálisabb – és veszélyesebb.
Trumpot nem Orbán családvédelmi mantrája meg tiszta fajú „nemzeti keresztény” erkölcstanai érdeklik, hanem annak politikai pályája és bizonyítottan célravezető módszerei: az első győzelem utáni vereség, majd a visszatérés a hatalomba, végül ez utóbbinak az örökös biztosítása a jogállam korlátainak leépítésével. Egyszerű, mint a kétszeregy. Trump megdönthetetlen egyeduralomra tör, ezért a sikeres autokratákat, diktátorokat csodálja, azokat becsüli, akik már elérték azt, amire ő vágyik: Kim Dzsongunt, Vlagyimir Putyint, és újabban Orbán Viktort – aki még saját köztársasági elnökeit is akkor ejti, amikor kedve szottyan.
Van azonban egy másik szempont is, ahonnan nézve Orbán a legújabb amerikai hadjárattal megbocsáthatatlan kockázatot vállalt. Ha Trump győz novemberben, mindketten megdicsőülnek. De ha nem… akkor a magyar miniszterelnök minden hitelét elkockázta.
Sőt nemcsak a sajátját (ami az ő dolga), de egyben a hazájáét is – jó hosszú időre. Márpedig ilyen kockázatot igaz hazafi, a nemzet szolgája egyszerűen nem vállalhat.
Róluk szóltak a hírek: a mintakép és a dühös gyanúsított. Orbán Viktor (PBS képernyőmásolat) és Donald Trump (Fotó: Seriffi hivatal letartóztatási dokumentáció)
