A finnek a boldogság bajnokai Szerbia sokkal elégedettebb, mint Magyarország

Minden évben a boldogság világnapján teszik közzé a World Happiness Report c. jelentést, amely a világ népeinek „közérzetét” igyekszik tükrözni. A finnek hetedik éve vezetnek, a legutolsó helyet pedig mintha kibérelte volna Afganisztán. Magyarország újra visszaesett – évek óta csúszik lejjebb –, Szerbia viszont nagyot lépett előre a vizsgált 143 ország között. Március 20-át azért választották a boldogság világnapjává, mert a tavaszi napéjegyenlőség minden kultúrában a megújuláshoz, a kikelet vidámságához kapcsolódik.

A jelentést a Gallup kutatóintézet készíti az ENSZ Fenntartható Fejlődés Hálózata számára az Oxfordi Egyetem és a Világbank támogatásával.

A World Happiness felmérés hat mutató alapján rangsorolja az országokat. A GDP és a születéskor várható élettartam mellett azt vizsgálják még, hogy az adott ország polgárai mennyire hozhatnak szabadon döntést a saját életükre vonatkozóan, mennyire érzékelik a korrupciót (kormányzati szinten és az üzleti szférában), mennyire stabil a szociális helyzetük és milyen mértékben nagylelkűek.

Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy mennyire van segítő szándék az emberekben egymás iránt, önkénteskednek-e, adakoznak-e jótékony célra vagy támogatnak-e olyan kezdeményezéseket, amelyekhez nem fűzödik saját érdekük.

A szociális helyzetet nem kizárólag az állami ellátórendszer jelenti, hanem az is, hogy amikor az egyén bajba kerül, mennyire számíthat családtag vagy közeli barát támogatására.

Az utóbbi években a koronavírus-járvány hatásai is bekerülnek a jelentésbe. Ennek oka, hogy a pandémia kihat a várható élettartamra, illetve felerősítette a negatív mutatókat, valamint hogy a félelem, harag, stressz és bizonytalanság sokkal inkább előtérbe került, mint a járvány előtt. Ahogy múlik a világjárvány, úgy kiegyenlítődni látszik a negatív hatás; a jelentés ezt azzal magyarázza, hogy az emberek megtanultak a nehéz időkben gondoskodni egymásról.

A több mint két éve tartó orosz–ukrán háború hatásai már az egész világra kiterjedtek. A fenyegetettség érzése, a jövőtől való félelem, szorongás olyan országokban is megjelent, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak a háborúhoz. Oroszország a 72. helyen áll, az orosz agresszió áldozata, Ukrajna pedig a 105-ik helyen.

Szerbia az utóbbi években jelentősen „megboldogult”, folyamatosan jött föl. Tavaly némi megtorpanással a 45. helyen állt, idén pedig már a 37. helyig vágtázott előre. Szerbia tavaly sem szolgáltatott kellő mennyiségű és minőségű adatot a kutatáshoz, így statisztikai becslésen alapultak számai. A mutatók közül a szerbiaiak a saját életükkel kapcsolatos döntési szabadságot értékelték jónak, úgy gondolják magukról, hogy kellően adakozóak és nagylelkűek és valami egészen érdekes módon nem igazán érzékelik a korrupciót maguk körül. (Esetleg már annyira hozzá vannak szoktatva, hogy azért nem vesznek róla tudomást.)

Magyarország a tavalyi 51. helyről az 56. helyre csúszott vissza. A magyarok már sokkal inkább érzik, hogy a saját életükkel kapcsolatban nem hozhatnak önálló döntéseket, a várható élettartam sem valami fényes, a segítő szándék évek óta nagyon alacsony szinten van, és a szerbeknél jelentősebb, de még mindig alacsony szintű a korrupció-érzékelésük.

A lista első helyeit hagyományosan Európa északi országai foglalják el, de tavaly Izrael is bekerült a legjobbak közé. Most is az ötödik helyen áll. Fontos megjegyezni, hogy a kutatásban még nem jelennek meg a tavaly októberben kezdődött gázai háború hatásai. A jelentés kiemeli, hogy Izraelben óriásit zuhant szinte minden mutató a háború óta, ezek majd a következő évben jelennek meg az eredményekben.

Az első tízbe még Ausztráliának sikerült bekerülni, ott hagyományosan kellemes az élet. Új-Zéland is mindig a lista elején helyezkedik el.

A jelentés felhívja a figyelmet, hogy a nagy változás nem is az első tízesben, inkább az első húszasban következett be. Costa Rica és Kuvait új belépők a legjobbak között. Az Egyesült Államok és Németország viszont idén már nem került be: tavaly még a 15. és 16. helyen álltak, idén a 23. és 24. helyig csúsztak vissza.

A kontinensek közül Afrika a legboldogtalanabb, rendre az ottani legszegényebb országok kullognak az utolsó helyeken, csak Libanon és Afganisztán tud még boldogtalanabb állampolgárokat felmutatni. Afganisztán már évek óta a legutolsó helyre szorul.

Az EU országai általában elégedettek, bár Németország nagyon lépett vissza. Bulgária évek óta tartja a legutolsó helyet az Unióban, idén a 81. az összes ország között. Az Unión kívül Svájc és Norvégia a legboldogabb – persze az utóbbi is Európai Gazdasági Térséghez tartozik, az előbbi pedig azonos jogállású.

A jugoszláv utódállamok között mindig a szlovének vezetnek, most is a 21. helyig jutottak, de Koszovó is meglepően boldog. Idén még előbbre lépett és már a 29. helyen áll.

A jugoszláv utódállamokkal kapcsolatban még egy érdekességet kiemel a jelentés, mégpedig az életkor szerinti szakadékot. A világ országai közül Közép-Kelet-Európában és Latin-Amerikában mutatkozik a legnagyobb eltérés a fiatalok és idősek válaszai között. A horvátoknál a legnagyobb az eltérés, a fiatalok ott sokkal, sokkal jobbnak érzik a helyzetüket, mint az idősek. Montenegró, Szerbia, Bosznia-Hercegovina is hasonló szakadékot mutat a generációk között, ezt a kutatás úgy magyarázza, hogy az idősek még a háború hatása alatt állnak ezekben az országokban.

Az életkor szerinti megítélés a lista elején úgy alakul, hogy általában az idősebbek a boldogabbak, elégedettebbek. Így van ez Kanadában, az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, de például Kínában is.

A boldogság világnapját 2012-ben jegyezte be az ENSZ Közgyűlés a Bhutáni Királyság és egy indiai származású fiatalember közös javaslatára.

Bhután arról vált híressé, hogy az 1972-ban trónra lépő király úgy vélte, nem a gazdasági teljesítményt jelző GDP a legfontosabb, hanem az emberek boldogságérzete. Ezért kitalált egy új mutatót, a GNH-t (Gross National Happiness, Bruttó Nemzeti Boldogság), amely olyan tényezőket vesz figyelembe, mint a fenntartható fejlődés, a természeti környezet megóvása, a kormányzás minősége és az ország kultúrájának ápolása.

A GNH-t azóta több ország is átvette és hivatalos statisztikai mutatóként használja.

A világnapra vonatkozó javaslatot Jayme Illien nyújtotta be, aki Indiában született és Teréz anya árvaházában nevelkedett, majd egy amerikai hölgy fogadta örökbe, aki maga sem volt gazdag, mégis minden megtett, egyedülálló anyukaként, hogy a kisfiúnak a lehető legjobb életkörülményeket biztosítsa.

Finn család: a boldogság világbajnokai (Fotó: Shutterstock)