A katolikus világ egyik legnagyobb ünnepe a húsvét, amikor Jézus feltámadását ünneplik a hívek. Az ünnep hagyományosan már csütörtökön elkezdődik, pénteken a nagyböjttel folytatódik, majd vasárnap a hívek a templomokba özönlenek imádkozni, megünnepelni a feltámadást. Locsoló hétfőn pedig a lányok várják a fiúkat a locsolkodásra. A húsvéti ünnepkörben összekapcsolódik a vallás és a hagyomány, erről beszélgettünk Dr. Szőke Annával, néprajzkutatóval, aki a régi szokásainkról is mesélt.


A húsvét megünneplése valamikor két szemszögből történt, az egyik a vallási oldala volt, a másik pedig a gyermekek oldala, hiszen ilyenkor a gyermekek is várják a nyuszit, készülnek. A két esemény egybefonódott. Évtizedekkel ezelőtt a húsvét nagy ünnep volt, sőt évszázadokkal ezelőtt is. A feltámadás ünnepének lelke volt, azonban ma ellelketlenedtek ünnepeink-fejtette ki Dr. Szőke Anna. Mint mondta, a szülei, és nagyszülei emlékezete élénken megmaradt, sokat beszélgettek régen arról, hogy közeleg a húsvét, és a 40 napos böjt is nagy esemény volt.
Régen a böjtöt nem úgy tartották, hogy egyáltalán nem ettek húst, vagy zsírosat, hanem mindent módjával csináltak. Sokan lemondtak az alkoholról, cigarettáról. A nagypénteki böjt olyan komoly volt, hogy még mi, gyerekek sem ettünk uzsonnát az iskolában. Ezt szinte mindenki betartotta. A 40 napos böjt pedig nem csak az ételről szólt, tettekkel is készültünk, beszélgettünk, készülődtünk. A temetők is fontos szerepet játszottak, ugyanis húsvétra a temetőket is rendbe tették, a sírokat, a kálváriát. A kálváriát sem csak az egyház emberei tették rendbe, hanem az egyházközösség is, hiszen mindenki úgy érezte, hogy ezt az ünnepre el kell rendezni. Az emberek átszellemültek, otthonaikat kitakarították, de nem csak a fizikai rendrakás volt a fontos. A lelkünben is rendet tettünk, és nem csak gyónással, hanem az egymás iránti tisztelettel, valamint a szegényekről való gondoskodással egyaránt az ünnepre készültünk -tette hozzá, kiemelve, hogy régen a koldusoknak ilyenkor sokat ajándékoztak, hogy ők is érezzék, hogy ünnep lesz. Az otthonokat kitakarították, a függönyöket kimosták, felmázolták a gangot, a szőnyegeket kikefélték. Az emberek gyakran jártak templomba.

Maga az ünnep nagycsütörtökkel kezdődött, amit zöldcsütörtöknek is mondunk, ilyenkor spenótot, friss termékeket ettek, készültek a böjt megünneplésére. Nagypénteken pattogatott kukoricát ettünk, néhány háznál volt egyszerű leves, de az emberek tartották azt, hogy nem esznek. A szüleim rostában az udvaron pattogtatták a kukoricát. Nagypénteken szabad volt halat fogyasztani, azonban aki nem folyó mellett lakott, annak erre nem volt lehetősége -emelte ki a néprajzkutató, emlékezve arra, hogy a családok körében is gyakoriak voltak a felolvasások, elmesélték a bibliai történeteket.

Mi került az asztalra?

A húsvéti fogások nem változtak az évek alatt, erre a néprajzkutató is rámutatott. Mint mondta, sonkát főztek őseink is, a sonkát pedig a téli disznóvágásból tartalékolták.

Eredetileg bárányt kellene ilyenkor enni, hiszen Isten báránya elveszi a világ bűneit, azonban ehhez nehéz volt hozzájutni, így maradt a sonka. Van, aki mellé kolbászt is evett, de jellemzőbb volt a tojás és a sonka. Üres kalácsot, buktát sütöttek még, a kelttésztából fonatokat készítettek, ez minden házban kötelező volt, a tisztaságot szimbolizálta. Volt, aki linzert is sütött, hiszen a linzertészta sokáig eláll. A böjt után, vasárnap az üres kalácsot reggelire fogyasztották, sonkával, ez volt a húsvét vasárnapi reggeli. A böjtnek akkor volt vége, amikor feljött az első csillag. A sonkát szombaton főzték, azonban ma már a családok alkalmazkodnak a kialakult helyzethez, és úgy főzik a sonkát, hogy abból már szombat reggel tudjanak enni. A vasárnapi, ünnepi ebéd része volt a gyöngyöző húsleves, sültek, vagy a sonka. A húsleves a magyarság számára azért is volt fontos, mert ez szimbolizálta az ünnep nagyságát- tudhattuk meg.

Tojásfestés

A tojásfestésről is megkérdeztük Szőke Annát. Mint mondta, őseink nem festették írókával a tojást.
A délvidéken a tojásokat nem díszítették írókával, nem ismertük az írott tojásokat. Egyszerű módon festették őseink a tojásokat. A piros tojás volt a legjellemzőbb, ezt krepp papírral oldották meg. Gyakori volt az is, hogy vöröshagyma héjával berzselték a tojást, ettől barna színűek lettek.
Szőke Anna azt is elmondta, hogy miért fontos, hogy a tojások pirosak legyenek. Mint mondta, az anekdota szerint, amikor Jézust keresztre feszítik, vére lecseppen, és Veronika által odavitt tojásokra hullt, amelyek pirosra változtak.

Őseink ragaszkodtak az egyszerű dolgokhoz, és ahhoz, hogy amit megeszünk az egészséges legyen, így gyakran berzselték a tojásokat vöröshagyma héjából, a tojásokat így később meg is ették, ehető maradt. Volt, ahol leveleket kötöttek a tojásra, és úgy berzselték, mintás maradt a tojás, de ez is ritkább volt- tette hozzá Anna, aki elmesélte, hogy ő hogyan tölti a húsvétot.

Nagypénteken én felmegyek a kálváriára, magam, és imádkozom. A kálváriák dombon vannak, hiszen a Gecsemáné kert az Olajfák hegyén volt, ahova Jézus ment imádkozni. Fel kellene eleveníteni ezt a szokást, és fel kellene vonulni ilyenkor a kálváriára, tisztába tenni lelkünket, hiszen ez az igazi gyónás.

Régen az ünnep nem csak az otthonra vonatkozott

Korábban az ünnep nem csak az otthonokra vonatkozott, ma azonban beszűkült ez, otthon készülünk a húsvétra. Elkopott az, hogy eljárjunk a templomba, temetőbe, kevés idő jut arra, hogy nyilvánosan gyakoroljuk a vallásunkat. A húsvétra való készülődés otthon történik, kapkodással, sietséggel, ez azonban régen nem volt jellemző-emlékeztetett a néprajzkutató. Mint mondta, régebben a református egyház lelkésze, Bácsfeketehegyen húsvét délután összehívta a gyerekeket, akik szavaltak, énekeltek, és ezért csokitojást kaptak.

Húsvét vasárnap is sokan együtt énekeltek, ez fontos stádiuma az összetartozásnak, manapság szinte teljesen kiveszett -tette hozzá.
A templomban nagypénteken nem szólnak a harangok, a harangok Rómába mennek, elhallgatnak, a stációt pedig végig járják a hívek. Régen ezek a stáció képek, a 14 stáció állomás a kálvárián volt, ma a templomban vannak.

Átalakult, de még megmaradt. Vasárnap pedig a hívők a templomba mennek – tette hozzá Szőke Anna, aki felelevenített Dél-bánáti szokásokat is.

Bánátban, egyes településeken az volt a szokás, hogy a vasárnapi nagymise után ágyúdörgéssel és zeneszóval köszöntötték a feltámadást. Mozsár ágyúból lőttek ki, Nagyszereden még mindig megvan ez a mozsárágyú a sekrestyében. Dél- Bánátban több településen is szokás volt, hogy élő zenével köszöntötték a híveket, amikor jöttek ki a templomból, harmonikán játszottak, ágyúdörgéssel köszöntötték a feltámadást. Élő hagyománya van a sír őrzésének is, ezt általában a tűzoltók őrzik, Kishegyesen is felelevenítették ezt a szokást. Szintén bánáti magyar szokás, Udvarszálláson, hogy kerepelnek, a fiatal férfiak az utcát járják, házról házra mennek, kerepelnek, és hívják a híveket a misére. A magyarság körében ott élnek ezek a régi ősi hagyományok.

A nyuszi

Szőke Anna kiemelte, hogy a húsvétot a gyerekek is szeretik, és megoszlik ugyan a vélemény abban, hogy miért a nyuszi hozza az ajándékot, valószínűleg németalföldi eredetű lehet ez. Azonban a tavasszal is kapcsolatban van az, hogy érkezik a nyuszi. A gyerekek ilyenkor fészket készítenek, ami ma is élő szokás.
Ezt az élményt pedig meg is kell hagyni a gyermekeknek-tette hozzá Szőke Anna.
Ajándék terén- emlékszik vissza a néprajzkutató- a gyermekkoromban a fészekbe apróságok kerültek. Édesség, töltőtoll. A családokban továbbá élő szokás volt az, hogy húsvétra a gyermek új cipőt, esetleg új ruhát kapjon. Ezt már nem a nyuszi hozta, de húsvétra kapták, hiszen sok új ruhája nem volt senkinek. Ma már azonban az ajándékozás a nagy dolgokról szól, ez szomorú.

Locsoló hétfő

A húsvéti ünnepkör utolsó napja a locsoló hétfő. Szőke Anna elmondta azt is, hogy miért locsolkodunk ezen a napon.

Két szokás találkozik itt. A zsidó hagyományban illatos vízzel megszentelték az elhunyt holttestét. A másik hagyomány szerint Mária, Magdolna és Veronika együtt mentek megöntözni Jézus holttestét, azonban nyitva találták a sírt, hiszen Jézus feltámadt. Ennek hagyományát őrizzük a locsolkodásban, a fiúk ennek tiszteletére öntözik meg a lányokat. Az igazi az, ha a lányokat vödörből, tiszta vízzel locsolják, ez ugyanis az egészséget szimbolizálja, míg az illatos víz kimondottan Jézus Krisztus sírjához vezető utat jelképezi- emelte ki. Mint mondta, régen tényleg tojásért locsoltak, és a lányok ilyenkor esetleg süteménnyel, kaláccsal kínálták a fiúkat, ma azonban sok kisgyerek pénzre számít a locsolásért cserébe.
Ez nagyon szomorú, elanyagiasosdott az ünnep-tette hozzá.

Mint mondta, az a szokásunk teljesen elhalványodott, hogy ilyenkor a szegényeket, koldusokat, akik kellemes húsvétot kívánnak, étellel kínáljuk.

A hétfői nappal befejeződik a nagy ünnepkörünk. Három ünnepköre van a katolikus családoknak, a karácsony, a húsvét és a pünkösd, a pünkösd azonban teljesen elhalványodott. A húsvét pedig a családokba, otthonokba szorult, kevésbé jellemző, hogy a természetbe kimennénk, a kálváriára, templomokba. A hangsúly ma az otthoni megvendégelésen van. Ha így ünneplünk, úgy az asztalnál kívánjunk egymásnak hangosan kellemes húsvéti ünnepeket, köszönjük meg, hogy van mit ennünk, egészségesek vagyunk. Ha ezt elmondjuk, talán valamennyire már lélekben is tisztábbak leszünk -zárta gondolatait dr. Szőke Anna.