A budapesti Városligetben elhelyezkedő Magyar Zene Házáról már megnyitása előtt hallhattunk hideget is meleget is, így nem meglepő, hogy amint alkalom adódott rá, elmentünk megnézni az állandó kiállítást.

A Városliget a fejlesztéseket követően igazán kellemes, bár még vannak hiányosságok, összességében azonban egy melegebb napon, amennyiben Budapesten tartózkodunk, kár kihagyni, hiszen több nevezetességet is megtekinthetünk egy séta alatt. A Magyar Zene Háza is itt helyezkedik el, amely már kívülről is figyelemfelkeltő. Az épületet körbejárva aranyozott tetőszerkezet, lombkorona alatt sétálhatunk, a gyerekek pedig tematikus, szabadtéri játékhangszerekkel játszhatnak. Belépéskor kellemes, világos tér fogad bennünket, bemehetünk a kávézó részre, amelyhez terasz is tartozik, innen a parkot nézhetjük, de van egy kis üzlet is, ahol tematikus dolgokat árulnak. Három kiállítótérrel működik a helyszín, a Hangdómban koncertek, multimédiás előadásokra válthatnak jegyet az érdeklődők, vannak időszakos kiállítások és van az állandó kiállítás, mi utóbbira váltottunk jegyet. Mindkét helyre időszakosan engedik be az embereket, csoportokban, így érdemes érdeklődni a pultnál belépéskor. A kiállítás kezdetéig pont egy kávé még belefért időnkbe.

Interaktív élmények

Őszintén nem tudtam, mire számítsak, mit várjak a kiállítástól, hiszen nem néztem utána, így kicsit hezitálva vártam a beléptetésre. A kiállítás, a Hangdimenziók – Zenei utazások térben és időben az alsó szinten, alagsorban található, ahol nagyjából egy tablet méretű telefont kapunk, fülhallgatókkal, ezen pedig egy érzékelő is van. Érdekes megoldás ez, ugyanis a kiállítás önmagában néma, a headset és tablet kombináció vezet bennünket végig a kiállításon, ami egy labirintusra emlékeztet. A fülhallgatón szövegek szólalnak meg vagy zene, mindezt mozgás vezérli, így amerre fordulunk, azt a tárgyat, eszközt, történetet hallhatjuk.

Nem csak látványos, de maximálisan interaktív a kiállítás, amibe mi magunk is bevonódunk, ugyanis nem csak meg kell találnunk azokat a pontokat, ahol a narráció megszólal, vagy éppen a zene, de sok minden pont a jelenlétünkkel kel életre. Ebben az is hasznos, hogy a saját tempónkban tudunk haladni, és mivel kisebb csoportokat engednek be, így tumultus sincs, mindent ki tudunk próbálni.

A kiállítás a természet zenéjétől vezet bennünket a magyar népzenén keresztül az Európát meghatározó vallási zenék termein át különböző nemzetek operájáig, felkarolva a magyar alkotókat, egészen az ismert operettekig és a világi, illetve magyar modern pop és rockzenéig.

Beállhattunk Bach orgonája alá, ahol mozgással szólamokat szólaltathattunk meg, de a vonósnégyes helyére is beülhettünk, hogy első kézből halljuk a különböző szólamokat. Egy játéknak köszönhetően pedig a karmester szerepébe bújhattunk bele, de még DJ-ként is kipróbálhatjuk magunkat.

A modern zenei részlegnél pedig beülhetünk három kép alá, ahol semmi más dolgunk nincs, csak az, hogy zenét hallgassunk. Itt különösen megragadta a figyelmem Steve Reich Different Trains műve, amelyet nem csak hallgatni lehetett, de a kényelmes karszékben a képre tekintve az is mozgott.

Összességében nagyjából két órát töltöttünk el a kiállításon, amely európai szintű, mind interaktivitásban, mind tartalmában. Újszerű, színes, a gyerekeknek is interaktív sarkokkal, ahol ők is felfedezhetik maguknak a zenét.Így amennyiben lehetőségünk van, akár érdemes családi programként is beiktatni. A felnőtt jegy 3900 forint, foglalás nélkül, helyszínen is válthatunk belépőt.

  A Magyar Zene Háza a budapesti Városligetben (Fotó: Szappanos Veronika/SZMSZ)