Aktív levelezésbe bonyolódott április elején Szerbia ENSZ-képviselete. Szeretnék ugyanis megakadályozni, hogy a világszervezet elfogadja a srebrenicai mészárlásról készülő határozatot, amely egyebek mellett felszólítja a tagállamokat arra, hogy határolódjanak el a háborús bűntettek miatt elítélt személyek magasztalásától, mindenféle ünneplésétől. Nemanja Stevanović, Szerbia ENSZ-nagykövete április 4-én körlevélben kereste meg az összes, a világszervezethez akkreditált hivatali kollégáját, valamint az ENSZ főtitkárát, António Guterrest is. A küldeményhez csatolta Željka Cvijanovićnak, Bosznia-Hercegovina elnöksége tagjának sorait is. Ennek érdekessége, hogy a bosnyák államelnökség tagja nem Bosznia ENSZ-képviselete révén mondta el véleményét, hanem szerbiai közvetítéssel. Aleksandar Vučić szerb elnök időközben bejelentette, hogy április 21-én New Yorkba utazik, s mint mondta, szeretne egyhuzamban akár hét-nyolc napot is ott tölteni, hogy minél több ország képviselőjével konzultálhasson annak érdekében, hogy megakadályozza a határozat elfogadását.
Aleksandar Vučić szerint a Srebrenicával foglalkozó ENSZ-határozat elfogadása egyúttal azt is jelentené, hogy Bosznia-Hercegovina peres úton követelhetne háborús kártérítést Szerbiától, illetve ez a dokumentum a boszniai Szerb Köztársaság megszűnéséhez, felszámolásához vezetne. Mivel Szerbia elnökének szavai erősen túlzónak, a szerb ENSZ-képviselet reakciója pedig eltúlzottnak tűnik, megkerestünk a témával kapcsolatban egy olyan szakértőt, aki első kézből ismeri a helyzetet, és tisztán átlátja a jogi lehetőségeket és a következmények hálózatát is.
A jogi helyzet a következő: kártérítést attól követelhetnek, akit károkozásért elítéltek – nyilatkozta a Családi Körnek Várady Tibor jogász, egyetemi tanár, a nemzetközi jog szakértője, egykori jugoszláv igazságügyi miniszter, aki több korábbi perben képviselte Jugoszláviát. Mint mondta, a srebrenicai embertelen események ügyében korábban már valóban született ítélet, sőt, elítélt is van, de az se nem Szerbia, se nem Jugoszlávia, hanem Radislav Krstić generális, a boszniai Szerb Köztársaság hadainak egyik vezére. Őt a hágai Nemzetközi Törvényszék ítélte el.
Várady Tibor kitért arra is, hogy nemcsak személyek ellen folytak peres eljárások, hanem a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, majd a helyébe lépő Szerbia és Montenegró Államközössége ellen is. Fontos azonban különbséget tennünk, hogy ez utóbbi nem a hágai Nemzetközi Törvényszék, hanem a Nemzetközi Bíróság előtt folyt, amely az államok közötti perekben illetékes. Ebben az eljárásban előbb a joghatóságról folyt igen hosszú és bonyodalmas per, amelyben én magam is részt vettem – folytatta a nemzetközi jogász szakértő –, s a bíróság végül megállapította, hogy van joghatósága eljárni ebben az ügyben. Ez a döntés azonban ma is vitatott, több nyugati jogtudós is másképp látja a helyzetet – tette hozzá.
Miután a Nemzetközi Bíróság döntött a joghatóságról, a per érdemi részében megállapította, hogy Szerbia nem ítélhető el népirtásért.
Várady Tibor emlékeztetett arra is, hogy 2017-ben Bosznia-Hercegovina tett még egy kísérletet, és perújrafelvételt – vagyis revíziót – kezdeményezett az ügyben, ezt azonban a Nemzetközi Bíróság azzal az indoklással utasította el, hogy Sakib Softićnak, a perújrafelvétel kezdeményezőjének ehhez nem volt meg a megfelelő jogosultsága. Mint mondta, a kérdés lényege annyi, hogy az eredeti perben a két szembenálló állam Bosznia-Hercegovina és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – majd a helyébe lépő Szerbia és Montenegró Államközössége, végül pedig Szerbia – volt.
„Az egyéni felelősség kérdésében helyes mederben folytak a dolgok, de az államok közötti perben nem a háborús szereposztás folytatódott. Igazán különös volt ebben a helyzetben, hogy a boszniai Szerb Köztársaság, amelynek hadserege volt a fő vádlott, jogilag a felperes, vagyis az áldozat, és nem a megvádolt tettes oldalán állt. A másik oldalon, amikor a per megindult, még Milošević volt hatalmon, de a megvádolt államhoz tartozott a szerbiai ellenzék, a vajdasági magyarok, a koszovói albánok és a sandžaki muzulmánok is. Aztán Milošević megbukott, következett a đinđići Szerbia, de a per folytatódott – ekkor kaptam én is jogászszerepet.” Vitatott volt az is – folytatta Várady Tibor –, hogy jogában állt-e Bosznia-Hercegovinának pert indítani az egyik saját tagállama, a boszniai Szerb Köztársaság beleegyezése nélkül.
Amikor ez a per elkezdődött, nem volt még tisztázott az alkotmányjogi helyzet, és a bíróság elfogadta, hogy a boszniai Szerb Köztársaságot is magába foglaló Bosznia-Hercegovina legyen a felperes. Ekkor Sakib Softić lett a meghatalmazott, időközben azonban tisztázódott, hogy egy új per elindításához a boszniai Szerb Köztársaság jóváhagyása is szükséges, ezért 2017-ben a kulcskérdés már azt volt, hogy a perújrafelvétel új per megindítását jelentené-e, vagy a korábbi folytatását. Ha ugyanis ez a korábbi per folytatása lenne, akkor Sakib Softić meghatalmazása is érvényes lehetne még. A hágai Nemzetközi Bíróság – korábbi precedensek alapján – végül úgy döntött, hogy a perújrafelvétel új pert jelent, tehát nem érvényes a perújrafelvételi kérelem. Ezzel az ügy véglegesen lezáródott, más jogorvoslati lehetőség nincsen – nyilatkozta lapunknak Várady Tibor, a nemzetközi jog szakértője.
A hágai Nemzetközi Törvényszék tehát kimondta, hogy Srebrenicában valóban történt népirtás, de ezzel összefüggésben csak egyéni felelősséget állapított meg. Az ugyancsak hágai Nemzetközi Bíróság pedig kimondta, hogy a megvádolt állam – a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, Szerbia és Montenegró Államközössége, illetve Szerbia – nem követett el népirtást. A perújrafelvételi kérelem formális okokból el lett utasítva – összegezte nyilatkozatában a volt igazságügyi miniszter.
„Srebrenicában tehát volt népirtás, ezt tudni kell, és erre emlékezni kell, mint ahogyan más rémtetteket sem szabad kiiktatni a tudatunkból. Azokat sem, amelyek ezekben a napokban történnek. Remélem, hogy az ENSZ-határozat, amit végül valószínűleg elfogadnak, pontosan definiálja majd azt, ami történt. Azonban, tekintettel a hágai Nemzetközi Bíróság döntéseire, nem látom reális alapját egy Szerbiával szemben támasztott kártérítési igénynek” – fogalmazott Várady Tibor.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése a tervek szerint április végén szavaz majd a srebrenicai határozatról, amelyet Bosznia-Hercegovina ENSZ-képviselete készített elő Zlatko Lagumdžija bosnyák ENSZ-nagykövet vezetésével. Aleksandar Vučićnak tehát nem sok ideje maradt arra, hogy cselekedjen, bár, mint láthattuk, oka sincs igazán. Annak tehát, hogy milyen erélyesen tiltakozik a téma ellen, egészen más motivációi lehetnek…
