Az elmúlt hét fontos hírei: Április 22-én világszerte megemlékeztek a Föld napjáról. Az Egyesült Államok republikánus többségű Képviselőháza végül is csatlakozott a demokrata többségű Szenátus decemberi döntéséhez az Ukrajnának szánt újabb 61 milliárdos segély ügyében. Frank-Walter Steinmeier német államfő Törökországba látogatott a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok századik évfordulójára. A brit kormány Ruandába toloncolhatja a menedékkérőket. – Átlapoztuk a világsajtót Brüsszeltől Dzseddáig és Washingtontól Tokióig.

Amerika továbbra is támogatja Ukrajnát

A Washington Post című fővárosi napilap úgy látja, hogy az ukrán segélyre vonatkozó kongresszusi megállapodás egyértelmű vereség a republikánusok azon csoportja számára, akik szilárdan kitartanak Donald Trump mellett.

„Rossz hét ez az olcsó trükkökkel játszadozó MAGA (Make America Great Again, Tedd újra naggyá Amerikát) mozgalmat követő republikánusok számára. Ezért jobb lenne, ha a mozgalom tagjai bármi mással foglalkoznának ahelyett, hogy a Képviselőházban szerepelnek. Ők elsősorban a jobboldali médiafogyasztókat halmozzák el alaptalan vádakkal, eredménytelen meghallgatásokkal és az orosz propaganda szajkózásával.  Ezek közül egyik sem szolgálja a választók érdekeit és nem növeli az Egyesült Államok biztonságát. Donald Trump ellenfelei számára úgy tűnik, a csoport célja a káosz, a munka megbénítása. A demokraták azonban rájöttek, hogyan lehet elejét venni ezeknek a bohóckodásoknak és lejáratni ezeket a republikánusokat, ami szerencsés körülmény az ország számára.”

„A legnagyobb elismerés a Képviselőház elnökét, Mike Johnsont illeti” – így értékeli a tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapjának vendégkommentátora az amerikai Kongresszus döntését:

„[Johnson] ugyanis annak ellenére »helyesen cselekedett«, hogy a radikális republikánusok a leváltásával fenyegetőztek. Most azt kell figyelnünk, milyen politikai sors vár Johnsonra. Elődjét, Kevin McCarthyt ugyanis a demokratákkal kötött kompromisszum mentén leváltották. A hétvégi döntés azonban azt üzente a világnak, hogy az amerikai Képviselőházban még mindig van némi erkölcsösség. Ha azonban Johnsont leváltják, a világ ismét meggyőződhet Donald Trump óriási befolyásáról.”

A római La Repubblica című napilap így kommentálja az Ukrajnának szánt új katonai segélycsomag elfogadását:

„A döntés megváltoztathatja a háború menetét, ahogy a csomag felfüggesztése is aggasztó következményekkel járt volna az ukránok számára. […] A szállítmányok készen állnak, még akkor is, ha felmerülnek aggályok, hogy az új fegyverek révén a hadműveletek Oroszország területére is kiterjedhetnek, és sokan attól tartanak, hogy ez a háború eszkalációjához vezethet. A közvetlen cél azonban az, hogy megakadályozzák az ukrán fegyveres erők összeomlását az orosz erők előrenyomulása következtében. Ezután fog világossá válni, hogy felhasználhatók lesznek-e ezek a fegyverek új ukrán ellentámadás indítására annak reményében, hogy rávegyék Vlagyimir Putyin orosz elnököt valódi diplomáciai tárgyalásokra a háború befejezése érdekében.”

Az amerikai republikánusok még nem vesztettek el mindent, olvashatjuk a Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című napilap vasárnapi kommentárjában, amely az Egyesült Államok Képviselőházának döntését elemzi az Ukrajnának szánt majd 61 milliárd dolláros segélycsomaggal kapcsolatban.

„Az Egyesült Államok Kongresszusában a republikánusok hónapok óta blokkolták az Ukrajnának szánt segélyeket. Mivel ezt az amerikai segélyt sem az EU, sem más ország nem tudja pótolni, a frontvonalon harcoló ukrán katonáknak nincs sem elég lőszerük, sem pedig fegyverük. […] Az a tény, hogy most a Képviselőház is elfogadott egy Ukrajna-csomagot, Mike Johnsonnak köszönhető. Arról van szó, hogy helyesen cselekedjünk – mondta Johnson. Ez csodálatra méltó. Hisz a republikánus Johnson maga is korábban többször az Ukrajnának szánt források jóváhagyása ellen szavazott. Most pedig a párt egy része még leváltással is megfenyegette. Johnson azt mondta erre, hogy a titkosszolgálati információk meggyőzték arról, hogy Putyin az ukrajnai háború után Európát venné sorra, ha ezt megengednék neki. Így hát ennek tudatában Johnson meggondolta magát és cselekedett. De nem a belpolitikára vagy a saját érdekeire való tekintettel. Ebből látható, hogy a Republikánus Párt még nem veszett el teljesen.”

A brüsszeli De Standaard című, tradicionálisan keresztény-demokrata flamand napilap is az amerikai segélycsomag jóváhagyását kommentálja:

„Az a tény, hogy az Egyesült Államok Képviselőházának republikánus elnöke végül beadta a derekát a bizonytalan ukrajnai helyzetről és Putyin lehetséges következő lépéseiről szóló tájékoztatásoknak köszönhetően, azt sugallja, hogy Trump pártjában a csata hevében a józan ész fog győzni. Ukrajna megkönnyebbülve fellélegezhet. Az utolsó pillanatban megindul ugyanis a fegyverszállítás, amely ismét lehetővé teszi, hogy Ukrajna megvédje az országot az orosz túlerővel szemben. De az Amerika által garantált biztonságérzet mégsem tér vissza teljes mértékben. Éppen ellenkezőleg, ez az egész egy főpróbának tűnik arra az esetre, ha Trump novemberben visszatér.”

A Föld Napjának ünneplése

Április 22-én ünnepli a világ a Föld Napját, ami egyben a környezet- és klímavédelem érdekében folytatott globális cselekvés napja is. A Jeddában megjelenő Arab News, a szaúd-arábiai kormányhoz közel álló napilap egyik vendégszerzője ezzel a témával foglalkozik.

„Az idei év hivatalos mottója »Bolygó a műanyag ellen«, és rávilágít korunk egyik legsürgetőbb ökológiai kihívására. A műanyagszennyezés elleni küzdelemtől a megújuló energia és a környezetvédelem előmozdításáig még sok a tennivaló egy fenntarthatóbb és ellenállóbb jövő megteremtése érdekében. Meg kell ragadnunk a lehetőséget, hogy pozitív változást kezdeményezzünk – a jövő nemzedékek örökségeként.”

A kínai kormányhoz közel álló hongkongi South China Morning Post napilap egyik vendégkommentátora szintén a Föld Napjával foglalkozik.

„Az egyszer használatos műanyagok gyártásának folyamatos növekedése aggasztó, mivel az összes előállított műanyag körülbelül 36 százalékát egyszer használatos csomagoláshoz használják fel. Azt gondolhatjuk, hogy ez nem probléma, ha újra hasznosíthatjuk a műanyagot. Ám a kellemetlen igazság az, hogy az egyszer használatos csomagolások túlnyomó többsége hulladéklerakókban vagy a természetben végzi. Innen a műanyag mikrorészecskék a levegőbe, az ivóvízbe, az élelmiszereinkbe kerülnek és végül a vérkeringésünkben kötnek ki. Ez pedig veszélyezteti az egészségünket.”

A német államfő Törökországban

Frank-Walter Steinmeier német szövetségi elnök törökországi látogatásáról először az isztambuli székhelyű T24 című online napilapot idézzük.

„A hivatalos közlemény szerint a látogatás célja, hogy egyértelművé tegye: a török ​​bevándorlók négy generációja Németország szerves részét képezi. A német szövetségi elnök úgy döntött, hogy Arif Keleş berlini kebabkészítőt díszvendégként viszi magával a hivatalos törökországi látogatásra. Milyen kedves gesztus ez! Képzeljük el: a Németországban élő harmadik generációs török Arif Keleş ​​díszvendégként szerepel a német szövetségi elnök törökországi látogatásán. Ez egy nem mindennapi jelzés. A német kapcsolatok Törökországgal szorosak, sőt nagyon szorosak. És ez egy jó dolog.”

Steinmeier a Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel való tárgyalása előtt találkozott a nem hivatalos török ​​ellenzéki vezetővel is. Ez nem véletlen, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap.

„Tíz éve, hogy egy német szövetségi elnök utoljára járt Törökországban. Ez részben  érthető. Egyrészt, mert a kapcsolat Recep Tayyip Erdoğan török ​​elnökkel régóta nem zökkenőmentes. Másrészt meglepő, hogy olyan kevés hivatalos kommunikáció folyik egy olyan országgal, amely sok személyes életrajzon keresztül szorosabban kötődik Németországhoz, mint szinte bármely másik.

Frank-Walter Steinmeier ezekre a kapcsolatokra kíván összpontosítani, amikor hétfőn Isztambulban landol. A szövetségi elnök megfelelő időpontot választott a német–török ​​kapcsolatok újraértékelésére. Az ellenzék három héttel ezelőtti önkormányzati választási győzelme kiszélesítette a törökországi politikai térséget. Természetesen nem véletlen, hogy Steinmeier találkozik a nem hivatalos ellenzéki vezetővel, Ekrem İmamoğlu isztambuli polgármesterrel, mielőtt Erdoğan elnökhöz utazna Ankarába. A legutóbbi választások meglengették annak a lehetőségét, hogy előbb-utóbb lesz egy Erdoğan utáni Törökország, amely jobban Európa-irányultságúvá válhat és demokratikus szabályokat juttathat érvényre.

Persze naivitás lenne azt hinni, hogy Ankara egyik napról a másikra simán partnerré válna egy új vezetés alatt. Tekintettel a térségben zajló háborúkra és konfliktusokra, az ország biztonsága és geopolitikai helyzete valószínűleg éppoly kevéssé változna meg azonnal, és ez érvényes a Görögországhoz és Ciprushoz való viszonyára is.

Az EU-csatlakozási folyamat mindkét fél számára zsákutcává vált. Törökország EU-tagságában egyébként egyelőre senki sem hisz, sem Brüsszelben, sem Ankarában. De a tagjelölt státus ténye is akadályozza a kapcsolatok további fejlődését a csatlakozás lehetőségén túl is. Egy modernebb vámunió bevezetése például mindkét fél számára előnyös lenne. A brüsszeliek örömmel bújnak Ciprus blokkoló álláspontja mögé és elfogadják, hogy a farok csóválja a kutyát.”

A brit kormány Ruandába toloncolja a menedékkérőket

A brit parlament végül is úgy döntött, hogy kitoloncolhatják a menedékkérőket Ruandába. A londoni Financial Times liberális-konzervatív napilap is foglalkozik a témával.

„Két év vita után hatályba lép egy törvény, amely lehetővé teszi a brit kormány számára, hogy a La Manche csatornán kis csónakokon átkelő menedékkérők egy részét Ruandába szállítsa – ez évek óta az egyik legfelháborítóbb brit jogalkotási javaslat. A probléma nemcsak az, hogy ez az embertelen és rendkívül költséges terv esetleg el sem éri a célját. Azok a jogi eszközök, amelyekhez a kormány folyamodott, hogy megkerülje az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bíróságának blokádját, katasztrofális precedenst teremtenek a brit demokrácia számára.”

A bécsi Der Standard szociál-liberális napilap is kommentálja a brit döntést.

„Rishi Sunak miniszterelnök még pénzügyminiszterként is ellenezte azt a tervet, hogy a menedékjog megszerzését Ruandába tegyék át a költségek miatt. Igaza volt: eddig egyetlen menekültet sem tudtak feltenni egy Ruandába induló repülőgépre, így az ügy körülbelül negyedmilliárd fontba került a brit adófizetőknek, nem is beszélve a sziget hírnevének elvesztéséről, hiszen a brit szigetet a világ kozmopolitának tartotta. A lakosság nem becsüli a drága menekültügyi politikát, de kit érdekel ez? Sunaknak meg kell békítenie pártja jobbszárnyát, hogy még néhány hónapig hivatalban maradhasson. Csak a Munkáspárt választási győzelme vethet véget ennek a rémálomnak.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)