Az ENSZ Közgyűlése az 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapjává nyilvánította július 11-ét. Az uniós tagállamok közül csak Magyarország szavazott a javaslat ellen. Vessük össze ennek a szégyenletes szavazatnak az értelmét azokkal a mantrákkal, amelyeket az Irgalmasság anyja tiszteletére szentelt budai rendház („Karmelita”) mai szerzete lakója ismételget évek óta!
A magyar kormány, amely folyamatosan áldozatként állítja be önmagát és népét, a valódi áldozatok emléke ellen szavazott.
A magyar kormány, amelynek feje állandóan békéért kiált, olyan szakadárok mellé állt a világszervezetben, akik háború árán kerültek hatalomra és háborús bűnösöket ünnepelnek.
Annak a népnek a kormánya, amelynek legalább egy része maga is véres megtorlás áldozata volt, a népirtás tagadóinak gazsulál.
A magyar kormány, amely dühösen felhorkan, amikor igaz szövetségesei jogállamiságot kérnek rajta számon, nyilvánosan olyan diktatúrákkal szavaz együtt, mint Észak-Korea, Belarusz, Kuba, Oroszország és Kína.
A magyar kormány, amely mindig mindenütt arra panaszkodik, hogy „nem kap elég tiszteletet”, újabb bizonyítékkal szolgált a világnak arra, hogy ez miért történik így.
Ennek a kormánynak a népe rá kell végre, hogy döbbenjen: Vezetői egyre nagyobb szégyent hoznak az országra és a nemzetre a civilizált világ szemében.
MÓDOSÍTOTT ILLUSZTRÁCIÓ: Az eredeti jobb oldalán a srebrenicai népirtás következményei láthatók (j) és akik nem hajlandók emlékezni: Orbán Viktor (bf1) átveszi a legmagasabb kitüntetést (ba) a szakadár Milorad Dodiktól (bf2) (Fotók: Miniszterelnöki Sajtóiroda–bf; a Republika srpska elnöki hivatala–ba; Nemzetközi Büntetőbíróság–j). A közösségi háló letakarta a kép jobb oldalát, ezért mi is módosítjuk azt.