A One Love idei, nagy sikerű film főhősét róla mintázták, Robert, azaz Bob Nesta (A hírnök) Marley neve évtizedek óta visszhangzik mindannyiunk fülében, hisz ő volt a rasztafarianista vallás (Ras Tafari – Isten fia) kulcsfigurája Hailé Szelasszié, etióp császár mellett, akiről a rasztafariánusok – egyszerűbben: raszták – úgy tartották, hogy Isten megtestesülése a Földön.”You can fool some people sometimes, / But you can’t fool all the people all the time! … Mighty God is a living man!”– hangzott Bob Marley egyik slágere. Vagyis: „Becsaphatsz néhány embert néha, / De nem csaphatsz be mindig mindenkit. … A hatalmas Isten: élő ember!”
És a prófétának igaza lett: a ganjah-szívó vallás globálissá vált, a szeretet-vallás, amely a Bibliát csakúgy óriási becsben tartja, mint a „Holy Peebee”-t, a fekete ember bibliáját – „I’ll never forget, no way, / They crucified Jesus Christ, / I’ll never forget, no way, / They sold Marcus Garvey for rice”. („Sosem felejtem el, esély sincs rá, / hogy keresztre feszítették Jézus Krisztust, / Sosem felejtem el, esély sincs rá, / hogy Marcus Garvey-t eladták rizsért”) Marcus Garvey fekete rabszolga volt, aki később a Holy Peebee kialakulásánál–megírattatásánál fontos szerepet töltött be. Ma már szinte nem találni sem kontinenst, sem országot, ahol a cannabis sativa, az indiai vadkender nem vált honossá, kezdve Hollandiától, ahol nagyon szép haszonra tett szert annak idején az állam a ganja-használat legalizálásával. Úgy is mondhatni, anno Hollandia monopóliumot vezetett be egy időre a cannabis-használatra, azonban egyre több helyen legalizálták és jelen pillanatban is legalizálják a szert, úgyhogy az egykori tengeri nagyhatalom (amely elsőként iparosította a famegmunkálást) pozíciója megdőlni látszik. Németországból, Dániából ideiglenesen hazatérő ismerőseimtől hallottam: „kint” olyannyira liberálisak már a kenderhasználattal szemben, hogy a csendőrök is csupán annyit mondanak a használóinak: „Na, ne épp itt szívd!”
Az USA államainak jóval több, mint felében már elég régóta legális az orvosi vadkender, vagyis a cannabis sativa használata. S ez a szer tulajdonképpeni legalizációját jelenti az adott területeken.
Az egész biblia ismerete pedig alapvető a rasztáknál, akik Izrael 13-adik, elveszett törzsének tartják magukat. A „fehér ördög” „ellopta” őket Afrikából, és eladta őket Amerikában, hogy a kigyúrt, munkától teherbíró és testi erőfeszítésekben felsőbbrendű Buffalo Soldierek – a Bölénykatonák – segítségével hódítsa meg a Vadnyugatot. Erről szól a „Buffalo Soldier”, amelyben Marley elmondja, egyáltalán nem tudatlan, s a Chant down Babylon c. válogatáslemezen őt Chuck-D (a Public Enemy-ből) is követi, a „The Black Survivors” c. számban azt rappeli, hogy „I’m a survivor, / I know how the West was won!”: „Túlélő vagyok, / tudom, hogyan hódították meg a Nyugatot!”
Az államszerkezetet-államszerkezeteket a raszták a Nagy Babylonnak látják, (szótárukban, amely mindig legalább kétértelműségeket hordoz, az írásmódot is ehhez alakították ki, s a „babylon” például rendőrt is jelent), ahonnan le kell lépniük. Az Exodus, mint a kilépés kinagyított képe a babilóniai fogságból, a Nagy-Babilonból jelképes értelemben, elsődleges célja a rasztafarianizmusnak, ami után az Ígéret Földjére vezérli majd őket Jah (azaz Yahveh, avagy magyarosan: Jáhve, a seregek Ura). Bob Marley Exodus c. lemeze nagyszerű bizonyítéka ennek, s egy idő után az igazhitű raszták elismerték, hogy Bob Marley személyében az Isten Prófétát küldött a Földükre, segítsen utat mutatni, s kiverekedni magukat a fogságból.
Bob Marley óriási hatékonysággal hintette el a vallásának és szent növényének a magvait, ma már a banánfán is kender terem, főként a nyugati világban. Mindehhez nemcsak a prófétai tudat járult hozzá, hanem az is, hogy ő szentül hitt abban, hogy az Embereknek kell zenét készítenie, amellyel óriási térítő erőre tett szert, s az a hír járja a mai napig, hogy: „The rastaman vibration is Earth-moving and sky-shattering”: „A raszta-ember (zenei) vibrációja földrengető és egeket romba döntő”. Mindemellett zenéje, a reggae, fülbemászó ritmusaival, kedves harmóniáival mindvégig az emberek számára készült, a karibi ritmusok fennkölt kellemessége, és spirituáléi, a hatalmas Istent dicsőítő számainak (amelyekből több tucatnyit is készített) kiemelkedő volta hozzájárultak ahhoz, hogy rengeteg hívet sikerült toboroznia a nyugati és afrikai világban úgyszintén. Zimbabwéban is tartott koncertet, akárcsak Afrika több országában. A Survival c. album arról szól, hogy Afrikának illene egyesülnie a lakosai jólétéért. „Africa Unite” … ”for the benefit of your people”. Ugyanezen a lemezen van az „Ambush in the Night” című szám is, amelyben Bob beszámol arról, hogyan próbálták egy éjjel több lövéssel eltenni láb alól, amit csodával határos módon gyorsan kihevert egy kórházban, és mivel kinőtte már gyerekkorát, és komoly embertömegeket megmozgatni képes, hivatástudatos figurává nőtte ki magát – a támadásról csupán annyit mondott „Tuff Gong”, azaz ”tough gang”, meg hogy : „jealousy” … ”you know…”, vagyis: „tudod … az irígység”.
Hailé Szelasszié, „Júda oroszlánja” huszonhat oroszlánt tartott palotájának kertjében, kétszer tizenhármat, hogy jobb- és bal oldaláról is védve legyen az édenkerthez hasonlító oázis, és a Császár oroszlánjai úgy heverésztek a kertben, mint vajmi hatalmas kutyakedvencek – számolt be az akkor Szelasszié országában uralkodó állapotokról a korabeli sajtó és rádió. („… The Lion of Judah keeps twenty-six lions, the Emperor’s lions are like enourmous pet dogs, the way they lie around the palace in Ethiopia” – ez hangzik el ismét és ismét a hangmintákból (is) összeállított Chant Down Babylon (kb.: Omlasszuk be Babylont énekkel) c. Bob Marley-tribute lemezen, amelyet azoknak ajánlok, akik részletesebben is meg akarnak ismerkedni Marley-val és a raszta–kultúrával. Hogy a raszta számukra ne csak egy bozontoshajú, „dreadlockos”, „brand new second hand”-ben járó fűszívó pacákot jelentsen, hanem egy lassan számbeli fölénybe kerülő vallási felekezetet, civilizációs hajtást is felidézhessen. Példának okáért, a kiemelkedő reggae-, bluebeat és ska-zenészek (mind rokon zenei irányzatok, a jamaikai “sound-system”-ek pedig tényleg jellemzőek az irányzatra) közül Peter Tosh is a rasztafarianizmus kemény irányvonalát követte.
Ma már alig találni olyan kölyköt, aki életében nem nyomott el legalább két-három „jointot”, azaz „rakétát”, a kannabisz-származékok valamelyikéből készült cigarettát. Hisz Bill Clinton is bevallotta, hogy „szívott”, csakhogy nem alkoholt, és hozzátette, hogy „nem tüdőzte le” – ami tényleg vicces.
Bob hivatalos látogatást is tett Hailé Szelassziénál, s kapott tőle egy érdemgyűrűt, amelyről azt mesélte, állandóan szorongatta, égette a bőrét, úgyhogy kiváltságosnak érezhette magát, hogy megismerkedhetett „az élő Istennel”, és egy ilyen artefaktumra tett szert. Tény, hogy Etiópia két olasz fasiszta támadást is oly sikerrel vert vissza, hogy az olasz katonaság legényei legyekként hullottak el a konfrontációban. Ez állítólag annak volt köszönhető, hogy Etiópia földje a jogos birtokosa Izrael frigyládájának, amely tulajdonképpen egy óriási kondenzátor, és amelynek sugarait állítólag gondolati–szellemi erőfeszítéssel irányíthatják a hozzáértők. Tény, hogy a frigyláda őrzésével megbízott kiválasztottak egész nap imafüzért morzsolnak és nyolcvan éves koruk felé már a szinte teljes vakság köszönt rájuk, mivel „The Ark of the Covenant is a thing of fire” – „Az Istennel kötött szövetség Frigyládája a tűz megtartója”, azzal a radioaktív „fénnyel” világít, sugárzik, amitől az óvatlanok hamar kinyiffannak, lásd a részt a Bibliában arról, hogy a lévita papok milyen öltözéket kellett, hogy viseljenek, s hogyan kellett, pontos előírások szerint bánniuk a Frigyládával. Meg arról, hogy mi történt azokkal, akik nem tartották magukat az „előírásokhoz”.
“I and I” – vagyis: Én és én, mondják a rasztafárik egymásnak, mert tudatában vannak, hogy minden élő és létező ember, a legmélyebb valóság szintjén egy, de persze e besorolás alá nem vonnak be mindenkit, csak a hasonlóan gondolkodó (általában fekete bőrszínű, „dreadlockos”, azaz a göndör fekete hajból készített vastag, hosszú tincseket viselő embereket), és egyes, erősen megkérdőjelezhető források szerint a Szt. Peebee előírja a fehér ember gyűlöletét is, de eddigi információimat alapul véve ez így nem teljesen igaz. Sőt, már arra is volt példa, hogy fehér embert avattak igazhitű rasztafáriánussá.
“Jah would never give the power to a baldhead” – Jah sosem adna hatalmat egy kopasznak (Itt: rövidre nyírtnak), és: „We built your penitentiaries, / we built your schools, / Brainwash education, / to make us the fools“ … ”We gonna chase those crazy baldheads outta town”, azaz körülbelül: „Mi építettük a börtöneiteket, / Mi az iskoláitokat, / Agymosó tantervetek, / Hogy belőlünk tegyetek szamarakat”… „Ki fogjuk űzni, kiűzzük a bolond kopaszfejűeket a városból” – szól a Crazy Baldheads szövege.
Bob mindössze harminchat évet élt, és halála előtt elfogadta Jézust egyedüli megváltójának, de a szelleme a mai napig az emberek között létezik tovább, és képes a síron túlról is meggyógyítani a sebesült lelkeket – ez pedig a tényleges halhatatlanság.
Amikor megkérdezték Rita Marley-t, Bob Marley első hites feleségét (később egy fehér bőrű holland modell volt a nője), milyen is volt Bob Marley tulajdonképpen, Rita könnyek között válaszolt: „He was like… always smile, always smile…” („Milyen is volt… csupa mosoly, csupa mosoly…”)
Bob Marley egy nottinghami falfestményen (Fotó: Lucian Milasan/Shutterstock)
