Orbán szokásos „záróimája”: „A Jóisten mindannyiunk fölött! Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”
Ezzel szemben a „Békemenet” nyúlszigeti díszletének valósága: A magyarok a mélyben (a tömeg legalul); a Jóisten (feszületként) ugyan egy szinttel feljebb, de szimbólumként még így is a legalacsonyabban; Magyarország (a nemzeti lobogó képében) árván leng kifelé minden szövetségből. Orbán Viktor pedig mindannyiuk fölé emelkedve háborúval fenyegeti azt, aki nem rá szavaz. (A háborút kirobbantó Putyin meg röhög a magyarokon.)
A magyarok (felének) háborús hisztériát szító, ördögűző (fél)istene alighanem élete leghazugabb, legzavarosabb, legparlagiasabb – és leggyengébb – tirádáját zúdította a magasságból alázatos népe fejére a Nyulak szigetén. Még azt is elmagyarázta, hogy IV. Béla saját Margit lányát ajánlotta fel az Úrnak a békéért. (Hajrá, Ráhel, talán még Putyinnak is megesne a szíve a kárpátaljai magyarokon és beszüntetné a háborút, ha bevonulnál a zárdába.)
A békeangyal 34 perc alatt NEGYVENHÉTSZER huhogta a háború szót, kiátkozva saját nemzete másik felét és mindkét szövetségének teljes egészét.
És vajon hányszor említette, hogy ki kezdte azt a háborút, amelyikből ő – aki a magyar történelem legnagyobb fegyverkezésébe fogott – olyannyira ki akar maradni? Értsd: legfontosabb gáz- és atomkupec orosz haverját, Vlagyimir Vlagyimirovicsot, valamint az annak gyilkos háborúját rendszeresen megáldó, Orbán Viktort pedig az orosz Dicsőség és Becsület érdemrend első fokozatával kitüntető KGB-s főpapot, Kirill pátriárkát?
Természetesen egyetlenegyszer sem.
Az oroszokat mégis kétszer említette Orbán. Oroszország az, ahová nem mennek a magyarok (csak gázért, atomért meg kitüntetésekért), és amely legyőzhetetlen. De amely másokat természetesen legyőzhet, ha éppen olyanja van.
Orbán Viktor (orosz-magyar) szótárában a háborút az akarja, aki védekezik. Segíteni meg annak kell (semmittevéssel meg putyinista propagandával), aki a szomszédot lerohanja és legyilkolja.
A félórás hősködés és gyalázkodás temérdek képzavarát és hazugságait nem is listázzuk. Orbán Viktor a gyalázatok gyalázatát hozta és hozza a magyarokra, Magyarországra – és ehhez kéri legújabb, legnagyobb, talán örökös megerősítését.
Hát… hajrá, magyarok… egyszer majd csak felébredtek, remélhetőleg nem a putyini atomkoporsóban.
A nép legalul, kiemelkedik egy magányos feszület, még feljebb a nemzet jelképe, legfelül meg a „magyarok (fél)istene”, aki azzal a háborúval ijesztgeti népét, amit saját cimborája kezdett. Orbán Viktor beszél a Békemenet zárórendezvényén. Margit-sziget, 2024. június 1. (Fotó: MTI)
