Egyre komolyabb problémát jelent a műanyagszennyezés: míg a természetben szétszórt műanyagok – palackok, csomagolóanyagok stb. – a látható részt képviselik, van egy még nagyobb, ettől nem függetleníthető gond: a mikroműanyag. Ezek az apró, a műanyag (igen lassú) bomlási folyamata során keletkező részecskék óriási veszélyt jelentenek a környezetre és az állatvilágra – ideértve az embert is. Megtalálták már ugyanis a mikroműanyagot a szívben, az agyban, sőt, még a herékben is.

Egy friss tanulmány most a nanoműanyagot helyezte a vizsgálatok középpontjába – szemben az eddig említett mikroműanyagokkal, ami az 5 mm-nél kisebb szemcséket takarja, a „nanoműanyag” jelző a 100 nanométer alatti műanyagdarabokat illeti.

Talán nem meglepő, hogy az említett, az Environment International folyóiratban leírt tanulmány is elég aggasztó megállapításokra jutott. A holland Leideni Egyetem biológusai csirkeembriókkal vizsgálták, hogyan hatnak a nanoműanyagok az embriófejlődésre. Ehhez intravénásan fecskendeztek nanoműanyag-részecskéket a csirkeembrióba, ami aztán bekerült az állat embrionális véráramába. Mivel a részecskék rendkívül kicsik, fluoreszkáló festéssel vagy európiummal jelölték meg őket, hogy észrevehetők legyenek. Az eredmények elég aggasztók: a nanoműanyagok átjutnak az érfalakon, és nagy számban felhalmozódnak a májban és a szívben is – van, ami a vesén keresztül választódik ki. Még olyan szívszövetben is találtak nanoműanyagot, amelyben nincsenek erek.

A tanulmányt vezető Meiru Wang elmondta: már ma is vannak olyan kutatások, amelyek a nanorészecskéket a szívroham és a stroke magasabb kockázatához kapcsolják. Ezek a részecskék pedig különösen veszélyesek lehetnek a fejlődési fázisban – írja a hvg.hu.