Amint arról korábban beszámoltunk, Pásztor Bálint igen rosszul viselte, hogy olyan elemzések jelentek meg a Vajdasági Magyar Szövetség június 2-ai szerepléséről, amelyek neki nem tetszettek, s emiatt a reagálásában pártvezetőhöz méltatlan hangnemet ütött meg, és úgynevezett újságíróknak nevezte a Szabad Magyar Szó, az Észverés és a Napló munkatársait, akikre idézőjelbe tett jelzőket (oknyomozók, független, tárgyilagos) aggatott.
Pressburger Csaba, az Észverés szerkesztője pénteken délután tette közzé reagálását Pásztor írására, amelyet teljes terjedelmében közlünk:
„Pásztor Bálint FB-bejegyzése, amelyben a VMSZ önkormányzati választási eredményeit elemzi, számos megfontolandó állítást tartalmaz. Sajnálatos, hogy a független sajtóban megjelent analízisek kritikáját a pártelnök egy magára valamit is adó politikushoz nem méltó stílusban adta elő, így a fókuszt teljesen eltérítette a lényegi kérdésről. Ez pedig úgy szól, hogy győzelemként vagy vereségként értékelhető-e inkább a VMSZ szereplése.
UNALMAS ÉS SZÁRAZ RÉSZ KÖVETKEZIK
Megkísérlem pontokba szedve cáfolni, illetve kiegészíteni Pásztor állításait, hogy tisztábban és árnyaltabban lássuk a valóságot.
Szabadkán – mint állítja – az elmúlt 12 év második legjobb eredményét érte el a VMSZ. Mandátumszámok tekintetében ez igaz is: csak 2020-ban volt több mandátumuk (22), mint most (19). Ám ha az abszolút számokat nézzük, ez nem igaz: nemcsak négy évvel ezelőtt (17.131), de a 2012-es választáson is több (15.914) szavazatot szerzett a városban a VMSZ, mint most, amikor 13.348-at. Vagyis szavazatszám tekintetében az idei volt az elmúlt 12 év második legrosszabb eredménye.
Fizetett hirdetésben népszerűsíti a pártpropagandát az MNT elnöke
Pásztor kiemeli a 2020-as szabadkai csúcseredménynek azokat a körülményeit, amelyek felhajtóerővel bírtak a párt szempontjából: covid, pünkösd, hazatértek a kétlakiak és a vendégmunkások, az ellenzék bojkottot hirdetett. Ez mind igaz. Azokról a körülményekről azonban nem tesz említést, amelyek az idén jelenthettek volna felhajtóerőt, ez mégsem mutatkozott meg a VMSZ eredményén:
- nem volt (legalább részlegesen) magyar előjelű kihívója, mint a korábbi választásokon;
- az ellenzék legjelentősebb szereplője most is bojkottált, Szabadkán is
- Pásztor maga állítja – igaz, más kontextusban –, hogy az utóbbi négy évben, mióta ő a város képviselő-testületének az elnöke, 55 épületet mentettek meg a lebontástól és egy sor szimbolikus épületet újítottak fel.
Két apróság, amely a lényegen nem változtat, de ha már a tényeket és az objektivitást kéri számon rajtunk, újságírókon a pártelnök, illene neki is valós adatokkal operálnia: a Szerbiai Szocialista Párt 4 mandátumot szerzett 2020-ban Szabadkán, nem pedig 3-at, mint állítja. Az Orosz Párt négy évvel ezelőtt megszerzett egy mandátumát pedig úgy említi, mint ami automatikusan hozzáadódott a Szerb Haladó Párt által vezetett lista idei mandátumainak számához. Holott – az SZSZP-vel ellentétben – az OP névleg sem szerepel a haladók koalíciós listáján.
VMSZ-es mérleg: négy év, négy község, hétezer elveszített szavazat
Azt állítja, a VMSZ mozgástere nem változott Szabadkán, amit annak kontextusában állít, hogy a Szerb Haladó Pártnak és legszorosabb szövetségeseinek, amelyekkel ezúttal közös listán indultak, most is 35 mandátumuk lesz, akárcsak négy évvel ezelőtt. Ez igaz. Viszont a VMSZ-nek, amely nyilván közösen alkotja majd a városi hatalmat ezzel a 35 képviselővel, a korábbi 22 helyett most csak 19 képviselője lesz. Vagyis a súlya a koalíción belül csökkenni fog.
Abszolút számokkal operálva állítja, hogy egész Vajdaság szintjén a második legjobb eredményt érték el 2012 óta. Ezt nem vitatom. A csúsztatás ott van, amikor hozzáteszi: „ahogy Szabadkán…is”. Amint fent már kifejtettem: Szabadkán az abszolút számokat, vagyis a VMSZ-re leadott szavazatok számát tekintve ez nem a második legjobb, hanem a harmadik legjobb (második legrosszabb) eredménye a pártnak. Almát almával, pontyot ponttyal, ugye: a szavazatszámot szavazatszámmal, mandátumszámot mandátumszámmal lehet csak összehasonlítani.
AZ UNALMAS ÉS SZÁRAZ RÉSZ ITT VÉGET IS ÉRT
Szerintem pontosan fogalmazott Pásztor első sajtótájékoztatóján, amikor úgy jellemezte az eredményeket, hogy a VMSZ „talpon maradt”. Nincs igazán ok az ünneplésre, de éppenséggel katasztrofálisnak sem mondható ez az eredmény. Ha tekintetbe vesszük, hogy a magyarok lélekszáma, vagyis a VMSZ potenciális szavazói konglomerátuma természetes módon és nem csak elpártolás útján csökken, akkor főleg nem mondható ez az eredmény nagyon rossznak. Sőt, egyes önkormányzatokban még több szavazatot is szereztek, mint 2012-ben.
Érdemes viszont azt is megvizsgálni, hogy mi ennek az oka.
2012-ben sok magyar a még hatalmon lévő nem-magyar pártokra szavazott, elsősorban a Demokrata Pártra. 2012 után viszont a DP gyakorlatilag megszűnt és az újonnan létrejött kisebb polgári pártok nem voltak magyar szempontból elég vonzó opció, még érdek-alapon se, hiszen a hatalom közelébe se volt esélyük jutni.
A VMSZ lényegében egyedül maradt a vajdasági magyar politikai színtéren.
„Pásztor Bálint nyilvánosan kérjen bocsánatot, amiért az újságírókat sértegette!”
Ebbe rondított bele egyetlen választás erejéig, 2016-ban a Magyar Mozgalom, amikor a VMSZ nagyon be is zuhant. Miután az MM-et sikerült kicsinálni, a magyar alternatívaállítást pedig hosszú időre ellehetetleníteni és a demokratikus/liberális/polgári pártok sem tudtak még annyira megerősödni, hogy a DP egykori vonzerejével bírjanak, a 2020-as választáson a VMSZ igazán jó eredményt ért el. Ezt a körülményt se felejtsük el, amikor soroljuk a többit: covid, pünkösd stb. A 2020-as eredmény tükrében ez a mostani egy visszaesés, igaz, de nem szörnyű.
Van viszont egy igencsak fenyegető tendencia a VMSZ számára, amit a párt elsősorban magának köszönhet.
Olyannyira jól sikerült neki, a Fidesszel karöltve, a haladók megszerecsenmosdatása, hogy immár egyre több magyar szavaz rájuk még a szinte színmagyar községekben, településeken is. Ami egyébként logikus folyománya annak, hogy megszüntették a magyarok haladókkal szembeni zsigeri undorát, és már kizárólag úgy tekintenek rá sokan a magyarok közül is, mint egy hatalmon lévő, abszolút befolyással rendelkező pártra, amelytől a személyes boldogulásuk függ.
Egyre több vajdasági magyar gondolja úgy, hogy miért támogatná közvetetten, a VMSZ-re szavazva a hatalmat, ha megteheti direktben is, az SZHP-re szavazva. Kizárólag érdek-alapon gondolkodva tehát: a haladóktól többet remélhetnek, mint a VMSZ-től. És ezt a haladók is nagyon jól tudják, ezért egyre gátlástalanabbul kóstolgatják a VMSZ hagyományos szavazóbázisát, ami sokáig no-go zóna volt számukra.
A helyi VMSZ-szervezetek tudnának mesélni, morgolódnak is rendesen, de amíg fel nem lázadnak párton belül a haladók koalíciós partnerhez nem illő gátlástalansága ellen és kurzusmódosításra nem kényszerítik a VMSZ vezetését, a szavazótábor erodálódása tovább folytatódik. És ha minden így marad, 2028-ban már nemcsak Belgrádban, Verbászon, itt meg ott elszórtan lesznek rákényszerítve arra, hogy a haladókkal (és a radikálisokkal!) közös listán induljanak, ha a hatalom része akarnak maradni, hanem akár olyan községekben is, ahol ma ez még elképzelhetetlennek tűnik.”
