A „béke pártján” háborúzó magyar miniszterelnök óriásit csalódhatott a tegnapi választások nyomán. Hiába ámította híveit éjfél után a Bálnában azzal, hogy „A mai napon két választást tartottak, mindkettőt megnyertük”. Az igazság az, hogy a Fidesz sem a magyar, sem az uniós fővárosban nem tudta elfoglalni a legfontosabb állásokat. Brüsszel helyett legfeljebb idegcsillapítót vehetett csak be a budai kolostorban.
Mivel a majd másfél évtizede uralkodó, állampárttá dagadt Orbán-gárda rég kisajátított magának pénzt, paripát, fegyvert, s olyannyira lejtett nekik a pálya, hogy a felemás győzelem valójában totális vereséggel ér fel.
Brüsszelt nemhogy nem „foglalták el”, ahogy Unió-ellenes hadakozásában számtalanszor megígérte, hanem a nyugati bevándorlásellenes szélsőjobb erősödése ellenére Orbán és pártja a 2019-esnél is nagyobbat bukott az Európai Parlamentben, és így az Unió jövőjének átszabási kísérletében is.
A Fidesz kiszorulva lépett ki az Európai Néppártból, abban reménykedve, hogy Orbán majd az uniós szélsőjobb élén lovagolhat be a bigottosítandó Brüsszelbe. Ezzel szemben még azok is vesztesként fognak rá tekinteni, akiket olyannyira vezetni szeretett volna: Giorgia Meloni és Marine Le Pen meg félfasiszta híveik.
Orbán annyit autózott a sztrádán uniós szövetségeseivel szemben, hogy maga is elhitte: mindenki más bolond és csak ő tudja, merre van az arra. A Fidesz csökkentett EP-delegációja kénytelen lesz bekunyerálni magát valamelyik szélsőjobb pártcsaládba, miközben – tisztességesebb uniós politizálás esetén – megmaradhatott volna középen.
Az Európai Parlament összetétele pártcsoportok szerint (Infografika: SZMSZ)
Orbán óriási bajt hozott Magyarországra – és magyarokra mindenütt! – azzal, hogy a putyini délibáb jobban vonzotta minden racionalitásnál. Még a normandiai partraszállás 80-ik évfordulóján is inkább Oroszországba küldte külügyminiszterét, hatványozottan hátat fordítva annak az Európának, amelynek pénzéből a magyarok feletti hatalmát bebetonozta.
Pompomozhat a pesti fő-főispán ahogy akar, a vármegyéken túl még sokáig – akár az örökkévalóságig – várhat arra, hogy a putyini csábítás szárnyain kijjebb tolhassa a magyar mesgyét. Egyetlen reménye az marad, ha a Magyar Péter nevű váratlan „messiás” – ha egyáltalán marad valami 2026-ra a kegyelmi botrány „kegyelméből” fakadt „TISZA-áradásból” – visszaterjeszti majd esetleges kegyelmét arra a fészekre, ahonnan kiröppent(ették).
Európa pedig – Orbán valószínű végtelen vétóvillogtatása mellett – továbbra is a normalitást keresi majd, annak a feje fölött, akinek a „béketábora” (ez a fogalom a kommunista Kreml öntömjénezése volt évtizedeken keresztül!) a putyini háborúra adta áldását. A Fidesz meg menetelhet tovább a Moszkva partján.
Az orbáni Magyarország egyre inkább kilóg Európából (Illusztráció: SZMSZ)
