Nem hiszem, hogy tudományos kutatást kellene a témában folytatni, mivel köztudott a politikával foglalkozók zöme annyit ért a természettudományokhoz, mint tyúk az ABC-hez. Mindez fokozottan érvényes a mi hazánknak nevezett valamire, na meg még az anyaországunkra is, Bizonyítékként elegendő csak leellenőrizni, mindkét állam „vezetői” megszállottjai a lítium alapú akkumulátorok lehetséges gyártásának, nem is tagadják, akkumulátor gyártó „nagyhatalmak” szeretnének lenni. Vannak még olyan „hozzáértők”, akik mindezt „életcéljuknak”, sőt az állam egyedüli megmentőjének is kinevezik, mint a valamikori szerbiai miniszterelnök-asszony (tudom, a megnevezés egy kicsit túlzás), aki jelenleg Szerbia Népképviselőházának elnöki tisztjében tetszeleg. A napokban ezt jelentette ki: Nem a lítiumért, és a Rio Tintóért lobbizom! Csakis Szerbiáért!
Már maga ez a két mondat (na meg a hozzájuk tartozó „körítés”) egyszerű „paraszti logikával” vizsgálva teljesen értelmetlen, de én most ezzel nem kívánok foglalkozni, maradok az alapvető kérdésnél: Vajon a lítium alapú akkumulátorok lesznek-e az olyan országoknak, mint Szerbia és Magyarország a megváltása?
Kétlem, hogy a legtöbb politikus tudja, hogy a jadarit érc valójában két lítiumvegyületet, a LiNaSiB3O7(OH) [nátrium-lítium-bór-szilikát-hidroxid] és Na2OLi2O(SiO2)2(B2O3)3H2O [nátrium-lítium-szilikát-borát] képletű és elnevezésű molekulákat tartalmaz, de nehogy azt higgye valaki, óriási mennyiségben. Loznica mellett, a Jadar folyó völgyében az elsődleges becslések szerint 100 millió tonna jadarit található, amiből ki lehet nyerni 1,2 milió tonna lítiumot. Csakhogy, arra már (vagy még) csak becslés sincs, hogy a 100 millió tonna érc kibányászásakor, mekkora mennyiségű meddő anyagot kell még megmozgatni, emellett pedig (most lényegtelen, hogy milyen módszerrel), ha kiválasztják az ércből a fémes lítiumot, mi a fene fog lenni az abból visszamaradt 98,8% „hulladékkal”!!!
Akit több részlet is érdekel azt elolvashatja a Rio Tinto ausztrál bányavállalat igencsak hurráoptimistára sikeredett (szerb nyelvű) értesítését. Ezt a vállalatot Szerbia kormánya kiválasztotta, megbízta, a megbízást pedig visszavonta (habár még az is lehet, mégsem), így senki sem tudja, e pillanatban mi lehet a hivatalos álláspont és helyzet.
A jadarit lelőhelye a Jadar völgyében
Amennyiben „sikerül” a projekt, a kihalásra ítélt két falu: Sztupnica (k.b. 250 lakos) és Jarszenovó (k.b. 300 lakos). Igaz, a „szakemberek” állíthatják, amúgy is kihalófélben vannak! Érdekes, a Rio Tinto székhelye a lelőhelyektől igencsak távol, a környék egyik nagyobb településén, a Gornye Nedelyice nevűn van, így vált ez a település „híressé”
Azért azt se felejtsük el, a Jadar völgytől alig 40 km távolságra létezik még egy viszonylag nagy jadarit lelőhely, Egyetlen „hibája”, hogy Lopare falu és környéke már, Bosznia-Hercegovinában, sőt egészen pontosan: a Boszniai Szerb Köztársaság elnevezésű entitás területén található. Így már teljesen érthető a magyar kormány(fő) érdeklődése Dodik „törzsfőnök” iránt, de erről már sokkal többet az Átlátszó Vajdaságban olvashatnak!
Igencsak érdekes, mert miközben nagyban folyt a huzavona, a tudósok bejelentették, előrehaladott állapotban vannak már a nem lítium alapú akkumulátorok (szilárdtest-akkumulátorok, alumínium-ion akkumulátorok, fém-levegő akkumulátorok stb.) kifejlesztése, amelyek estében nem áll fenn a gyártás közbeni robbanás veszélye, emellett környezetvédelmi szempontól is megfelelőbbek, de ami a legfontosabb, még olcsóbbak is. Ezek közül csak kettőt említek:
Ausztrál fejlesztés, egy új „víz akkumulátor”
Az ausztráliai RMIT (Royal Melbourne Institute of Technology University – Melbourne-i Királyi Technológiai Intézet Egyeteme globális kutatókból és ipari partnerekből álló csapatot hozott létre egy új újrahasznosítható „vízakkumulátor” kifejlesztésére, amely várhatóan jelentősen biztonságosabb, mint a lítium-ion akkumulátorok.
A lítium-ion energiatárolás kiforrott technológiája miatt uralja a piacot, de a nagyméretű-hálózati energiatárolásra való alkalmassága korlátozott a belső illékony anyagokkal kapcsolatos biztonsági problémák miatt.
Az intézet vezető kutatója és professzora elmondta: „Amit megterveztünk és megépítettünk, azt víz-fém-ion akkumulátornak hívják – vagy nevezhetjük vízakkumulátornak.”
A csapat szerves elektrolit helyett vizet használt – ami lehetővé teszi az elektromos áram áramlását a pozitív és negatív elektródák között –, ez pedig azt jelenti, hogy az akkumulátoruk nem fog lángra lobbanni vagy felrobbanni, mint a lítium-ion akkumulátorok, valamint a fémek közül a természetben óriási mennyiségben előforduló magnéziumot és cinket használták, ezért nemcsak sokkal olcsóbbak, hanem megfelelő elővigyázatossági szabályok betartásával egyáltalán nem károsak az élőlények, köztük az emberek egészségére, tehát még környezetkárosító hatásuk sincsen.
Kínai tudósok (tenger)vz – cink –levegő akkumulátora
A pekingi Tsinghua Egyetem (清華大學 北京) talán az előbb említett ausztrál kutatásnál még előbb tart, hiszen eredményeit, amit az állam a Kínai Nemzeti Természettudományi Alapítvány segítségével támogatott Nemzeti Kulcsfontosságú Kutatási és Fejlesztési Program részeként hoztak nyilvánosságra, megalkották a cink-levegő néven futtatott, elektrolitként tengervizet használó, talán legolcsóbb és legkörnyezetkímélőbb akkumulátort. Ők már nemcsak elméletben (papíron), hanem a gyakorlatban is továbbléptek, mert „terméküket” már szabadalmaztatták is, azaz készen állnak a sorozatgyártásra!
E két példa ékesen bizonyítja, miért olyan sürgős túladni Kínának jó pénzért (persze kedvező kamatú kölcsönért) ezt a pár éven belül értéktelenné váló technológiát az „akkumulátor nagyhatalom” büszke címére vágyó „balekoknak”! Gondoljuk bele, hogy mi várt arra a vállalkozóra, aki a cséplőgép felfedezésekor elkezdte volna óriási tömegben gyártani a cséphadarókat!
Úgy tűnik mindig akadnak olyanok, akik nem tanulnak elődeink hibáin. Ne felejtsük el mi történt az emberi kapzsiság miatt az Amazonasz őserdeivel, Voltak olyan „merészek” akik hittek a Guttenberg galaxis örökérvényűségében, ezért feláldozták az emberiség legnagyobb kincseit a „papírgyártás oltárán”!
Semmi baj, Szerbiában, ha elkezdik építeni a bányát, azt lehet múzeumként is majd hasznosítani, Magyarországban pedig ki tudja hány emlékobjektumot lehet majd avatni az emberi butaság tiszteletére!
