Mirjana Bobić, a bölcsészettudományi kar professzora elmondta, hogy Szerbiában bár növekszik a válások száma, de bizonyos európai mércével mérve ez viszonylag még mindig alacsony szinten van.

Általában elmondható, hogy a világban, a nyugati fejlett országokban a házasság népszerűsége csökkent, az együttélésé viszont nem – értékelte. Mint mondta, a házasság, mint intézmény nem népszerű, miközben egyes alternatív modellek, mint a hivatalos élettársi kapcsolat népszerűsége egyre nő.

Hazánkban a szociológiai megfigyelés kimutatta, hogy ezek többnyire próbamodellek még a gyermekek születése előtt, vagy végső soron olyan modellek amely a pár élete során házassággá alakul át – mondta Bobić. Szerinte az élettársi kapcsolat nem általánosan elfogadott modell Szerbiában, ez leginkább a házasság felé vezető átmeneti szakasz.

Egyszerűen azt gondolom, hogy olyan környezet vagyunk, ahol a házasság egyfajta biztonság, egyfajta elfogadható szociális védelmi mechanizmus – mondta a professzor. Mint mondta, az együttélésben viszonylag elvárható, hogy mindenki egyenlő legyen, és gyakran előfordul, hogy amikor az együttélés házassággá válik, akkor aszimmetria lép fel, különösen a környezetünkben.

Az emberek nagyobb biztonságban érzik magukat a házasságban, a házasságnak nagy a stabilitás funkciója, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez egy szubjektív érzés. A kutatások azt mutatják, hogy a kommunikáció, a kapcsolatok minősége és az érzelmi elégedettség nagyon fontos a nők számára. A férfiaknál a házasság társadalmi státusza hangsúlyosabb. Ez különösen szembetűnő az újraházasodásra törekvő özvegy vagy elvált férfiak kutatásában, mert számukra ez – mint mondom – védelem, és támogatás, különösen idős korban – magyarázta Bobić. Hozzáteszi, Szerbiában a munka, a kereset, a lakhatási gondok a szülés elhalasztásához, halogatásához vezetnek.

A bizonytalan munkahely, instabil helyzet oda vezet, hogy a fiatalok úgy érzik, bizonytalan társadalomban, időkben élnek. Ennek a későbbi évekre való áttérésnek pedig két lehetséges következménye van – másodlagos sterilitás léphet fel, és előfordulhat, hogy egyszerűen nem talál társat, nem talál megfelelő embert, és egyedül maradhat gyermek nélkül – zárta gondolatait Bobić.