VEGYEN RÉSZT KÖRKÉRDÉSÜNKBEN: Népirtás történt-e Srebrenicában?
Nincs az a nép, amely – ha egyszer maga is elszenvedett egy mégoly részleges népirtást – el tudná azt felejteni vagy hajlandó lenne az emlékezés eltörlése mellett lándzsát törni. Az 1944-es bácskai véres megtorlások (vagy az 1942-es Hideg Napok) okán az érintett vajdasági népek sem óhajtanak felejteni.
Vagy mégis!?
Az ENSZ Közgyűlése május 23-án szavazott az 1995-ös Srebrenicai Népirtás Nemzetközi Emléknapjának a bevezetéséről, aminek nyomán idén emlékezik először a világ arra, hogy egy véreskezű tábornok és szadista csapatai – szakadár politikai vezéreik álta meg nem állítva és a holland békefenntartók gyalázatos gyávasága következtében – legalább 8273 srebrenicai férfit és fiút lőttek tömegsírba az 1995 júliusi „forró napok” alatt, miközben édesanyák, feleségek, húgok/nővérek és leányok ezreit hajtották el szülővárosukból.
Van-e, aki erre nem akar emlékezni, hogy soha vissza ne térjen a gonoszság!?
Van-e, aki inkább szemet húnyna a jóérzés, az emberiesség és a nemzetközi bíróságok által sokszorosan kimondott népirtási bűnök felett!?
Van-e, aki szerint a „borítsunk fátylat az egészre” a legjobb út a „megbékéléshez”!?
Nos, bármilyen hihetetlen, de van!
Szerbia fura ura – a szintén népirtó orosz Kreml-úr segítségével – mindent megtett, hogy eltérítse a nemzeteket az emléknap támogatásától. Csak azért, mert szerbek voltak a fent említett elkövetők. Annak ellenére, hogy az ENSZ-Közgyűlés elfogadott határozata egy szóval sem említ szerbeket, hanem explicite kimondja, hogy a népirtásért nem nemzetek vagy népcsoportok felelősek, hanem egyének, akik azt elkövették. (Csak nem azt akarták ezzel jelezni Vučićék, hogy személyesen felelősek a történtekért!?)
Az ENSZ Közgyűlésének szavazótáblája a Srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapjának létrehozásáról. New York, 2024. május 23. (Képernyőfotó)
Az persze érthető, hogy „minden oroszok modern cárja”, Vlagyimir Putyin menekülne a világ bélyegétől, hiszen a bucsai népirtás az ő és parancsnokai lelkén szárad. Talán még az is, hogy Hszi Csin-ping lelkiismerete sem egészen tiszta az ujgurok politikai, szellemi és lelki „népirtása”, valamint a kínai keresztényüldözés miatt.
Az viszont a magyar urak gyalázatos szégyene, hogy a „Szent Korona Magyarországa” ezekkel az önkényurakkal szavazott a világszervezetben, olyan további diktatúrák társaságában, mint Belarusz, Kongó(i Demokratikus Köztársaság), Kuba, Nicaragua, Szíria és – kapaszkodjanak meg: Észak-Korea, ahol állítólag kutyákkal tépetik szét a túl rövid ideig tapsoló tábornok-nagybácsikat.
Madarat tolláról – ezt még megérthetjük. De azt végképp nem, hogyan fog ezek után a magyar „béketábornok” a délvidéki magyarok szemébe nézni, miközben az ő (levél)szavazatukat (is) kéri a teljhatalomhoz.
Béke a srebrenicai áldozatok és túlélő családtagjaik lelkének!
De soha ne legyen béke a diktátorokkal egy csapatban „békeharcoló” akarnokok lelkében!
A srebrenicai népirtás áldozatainak emléktemetője Potočariban, Bosznia-Hercegovina (Fotó: Shutterstock)
