Dermedten nézi az ember ebben a nagy kánikulában is mindazt, amit a magyar miniszterelnök az elmúlt napokban véghez vitt. Alig tíz napja vette át Magyarország az európai uniós soros elnöki tisztségét, Orbán Viktor pedig már megjárta Kijevet, Moszkvát, az azerbajdzsáni Şuşát, Pekinget és Washingtont. Ja, és közben alapított egy új frakciót is az Európai Parlamentben…
Lehetne ez akár egy sikersztori is.
Elvégre, ha egy kis ország vezetője nagy országok ügyes-bajos dolgainak elsimításában segédkezik, az általános elégedettségre adhat okot.
Csakhogy itt nem erről van szó.
Amikor Magyarország a múlt hét hétfőn átvette az unió soros elnöki posztját, a magyar közmédia az Orbán Viktorral Brüsszelben készített, előre felvett interjút este felvételről sugározta. Mint utóbb kiderült, a sugárzás időpontjában a magyar kormányfő már úton volt Kijevbe, ott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel találkozott, és mintegy másfél órán át tárgyaltak zárt ajtók mögött, négyszemközt, még a tolmácsokat is kiküldték a teremből. Volt egy még egyszer ennyi ideig tartó egyeztetés az ukrán meg a magyar delegáció között is. Az előzetes tervek ellenére a találkozót követően Orbán és Zelenszkij a sajtónak is nyilatkozott – kérdések feltevésére ugyan nem volt lehetőség, de a két politikus ott állt egymás mellett, némileg karót nyelve, láthatóan nem túl kedélyesen, de azért nem harapták át egymás torkát. Orbán elmondta, hogy felajánlotta Zelenszkijnek, hirdessen tűzszünetet, hogy annak nyomán megkezdődjön az orosz–ukrán béketárgyalás, Zelenszkij meg közölte, hogy akkor ő kérne egy kis időt ennek a javaslatnak az átgondolására. Aztán kiderült, hogy beszéltek ők azért a kétoldalú kérdésekről is, a kárpátaljai magyar kisebbség jogairól, meg arról, hogy ukrán iskolát kéne nyitni a menekült gyerekeknek Magyarországon, meg persze pénzről is, a majdani újjáépítés fényében, amiben a magyar cégeknek igyekezett Orbán jó előre előkészíteni a terepet.
A világ nagyobbik része ugyan nem értette, hogyan került sor erre a találkozóra, elvégre Orbán kitartóan ignorálta Zelenszkij meghívásait, de mindenki örült, hogy végre megtörtént a dolog. Az senkinek sem volt világos, hogyan képzeli ezt a tűzszünet dolgot Ukrajnával kezdeni, amely védekezik az orosz támadókkal szemben, de ezen is átsiklott a többség, hiszen beszélgetnek! És ez jó.
A látogatás tényét ugyan beárnyékolta, hogy Oroszország bejelentette: amíg Orbán Kijevben tárgyalt, addig külügyminisztere felhívta Szergej Lavrovot telefonon, és beszélt vele valamiről. Csak így, ilyen titokzatosan.
Aztán csütörtök délután érkezett az első hír, hogy Orbán másnap Moszkvába utazik, amit a magyar miniszterelnök köreiből természetesen senki sem erősített meg. Izgalmas volt nézni, ahogy a honlapok a repüléskövető portálokat fürkészték nagy figyelemmel, hogy indul-e, és ha igen, merre, az a kormányzati gép, amely a magyar kormányfőt szokta szállítani. És indult!
Mire landolt Moszkvában, már teljes pánik és düh uralkodott az európai fővárosokban. Brüsszelben különösképpen. Ugyanis Vlagyimir Putyinnal nem azért nem tárgyalnak az Európai Unió országainak tisztségviselői, mert Putyin erre nem hajlandó, hanem azért, mert úgy tartják, hogy azzal, aki megtámad egy szomszédos országot, nincs miről tárgyalni. És annak már a gyanúja is, hogy Orbán az Európai Unió nevében tárgyal Putyinnal, kiverte a biztosítékot mindenkinél rendesen. Még levegőben volt a gép, amikor Josep Borrell, az unió külügyi főképviselője közleményt adott ki, amelyben leszögezte: Orbán semmilyen formában sem képviseli az Európai Uniót Moszkvában, kizárólag a Magyarország és Oroszország közötti kétoldalú kapcsolatok keretében látogat Putyinhoz. Ugyanilyen tartalmú közleményt adott ki az Európai Tanács vezetője, Charles Michel is, még előző nap. Mi több: a moszkvai út előtt adott, péntek reggeli rádióinterjúban Orbán is leszögezte: a soros elnökség nem jogosítja fel őt arra, hogy az unió nevében tárgyaljon. Mindez azonban nem gátolta Putyint abban, hogy az Orbánnal közös sajtótájékoztatón úgy beszéljen, mintha Orbán az Európai Unió nevében érkezett volna.
Nem mellesleg Orbán sajtósait sem akadályozta semmi abban, hogy az útról a közösségi médiában az elnökségi logó alatt számoljanak be.
Hogy mi hangzott el? Lényegében semmi. Putyin Orbán érkezését megelőzően mondta el, mi a véleménye a tűzszünetről (szó sem lehet róla), de dicséretesnek tartotta, hogy a magyar fél igyekszik megérteni az orosz álláspontot.
Putyintól Orbán a Türk Tanács értekezletére röppent, ami megint az uniós elhatárolódást vonta maga után, majd Pekingbe vette az irányt, amit már-már fásult közleménykiadással honoráltak az uniós partnerek, megismételve, hogy Orbán Magyarország nevében tárgyalhat, akivel tetszik, de az unió nevében nem, mert erre nincs felhatalmazása.
Ugyanis ez az alapvető probléma. Orbán útjai titokban zajlottak, azokról előre nem tájékoztatta a partnereit – és itt az európai uniós országokra, uniós tisztségviselőkre kell gondolni, elvégre Magyarország ennek a klubnak a tagja. A moszkvai megállóról is csak Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt értesítette, vélhetően, hogy nagyobb baj ne legyen a kiruccanásból.
Orbán békemissziónak nevezi körútját, saját állítása szerint azért turnézott, hogy megteremtse a békét Ukrajnában. Na most, ez egy elég ügyes húzás. Ugyanis a történelmi tapasztalatokból okulva elmondható, hogy minden háború befejeződik egyszer, előbb-utóbb béke lesz, a fegyverek valamikor majdcsak elhallgatnak, akkor pedig mondhatja, hogy az első lépéseket ő tette meg. Az nyilvánvaló, hogy ezt a nagypolitikai turnét előre meg kellett szervezni, sem az orosz elnök, sem a kínai államfő nem az az ember, akihez csak úgy be lehet ugrani egy kávéra, de még az ukrán elnöknek is kell idő, hogy átszervezze az életét a magyar delegáció érkezése előtt. A szervezésből pedig láthatóan a teljes Európai Unió kimaradt. Amellett, hogy ez biztosan önérzeteket sért, a nagyobb baj, hogy Orbán láthatóan magasról tesz arra a tényre, hogy az unió egy közösség, amely közösen dönt dolgokról, és utána azokat közösen képviseli.
Úgyhogy alig tíz nap elég volt az Európai Uniónak arra, hogy máris elege legyen a magyar uniós elnökségből. A Politico már a pekingi látogatás másnapján arról írt: uniós diplomaták szerint Orbán csak a saját érdekeinek előmozdítására használja fel a soros elnöki tisztséget.
„Elképesztő az a gyorsaság, amellyel ezt a trollkodást végzi” – idézte a Politico az egyik diplomatát.
És még ő fogalmazott finoman, másokhoz viszonyítva.
Az uniós államok nagykövetei szerdán ülnek össze, s a tervek szerint az értekezleten megvitatnák Orbán sajátos shuttle-diplomáciáját. Hogy ez megtörténik-e, az lapzártánkkor még nem világos. Tény azonban: többen is úgy látják, le kell állítani Orbán ténykedését, még mielőtt súlyos károkat okozna. Egyesek már azt is említik, hogy ha a magyar miniszterelnök továbbra is semmibe veszi az egész Európai Uniót, akár a magyar uniós elnökség megszakítása is napirendre kerülhet.
Itt még persze nem tart a dolog.
Azt pedig, hogy Putyin mennyire fontolta meg a tűzszünetre vonatkozó magyar javaslatot, abból is láthatjuk, hogy hétfőn az orosz erők lebombáztak egy kijevi gyermekkórházat…
