Van a szerbiai közoktatásban jó néhány olyan ellentmondás, amely évtizedeken át feloldatlan, ráadásul megannyi feszültség forrása a közvetlenül érintettek (iskolák, tanulók, szülők) körében, esetenként pedig a közvéleményben is. Ezek közül lassan negyed évszázada kimagaslik egy, csupán két elem alkotta tantárgycsoport, a kötelezően választandó tantárgyaké. Ebbe, mint ismeretes, a hitoktatás és a polgári nevelés tartozik. Már az elnevezés is ellentmondásos, hiszen, ha valami választható, ugyanakkor kötelező, az akaratlanul is a kommunizmus diszkrét bájairól szóló viccet juttatja eszünkbe: „nem sok mindent szabad, de amit szabad, azt muszáj.”
Az iskolai hitoktatás kérdése időről időre hullámokat ver a közéletben, ezeket a téma szilárd bástyáját képező és a szerb államvezetésre kivételesen nagy befolyással bíró szerb pravoszláv egyház rendre igyekszik visszaverni, még akkor is, ha netán maga is hozzájárul a gerjesztésükhöz.
Nagyjából hasonló történik napjainkban is.
Kirívó diszkrimináció?
Valamikor idén februárban Irinej bácskai püspök szerzői írást jelentetett meg, amelyben bíráló hangon szólt az iskolai hitoktatást érintő „kirívó diszkriminációról”, továbbá nehezményezte, hogy a hazai oktatásirányítás nem egyeztetett az SZPE és a többi történelmi egyház vezetőivel, mielőtt tanrendbe iktatta volna az Értékek és erények elnevezésű tárgyat, és amelynek oktatásából kizárták a hitoktatókat.
(Emlékeztetőül: a fentebb említett tárgy a tavaly májusi belgrádi tragédiát követően nem kötelező tantárgyként, hanem szabad aktivitásként került be a tanrendbe, azzal a céllal, hogy a gyermekekben erősítse a pozitív emberi és etikai értékeket és erényeket.)
A hittan iránti diszkriminatív állami magatartást Irinej püspök abban véli felismerni, hogy „áltudományos kitalációk, valamint az illetékes állami hatóságok által jóváhagyott biológia- és szociológia-tankönyvek révén a homoszexualitás és a transzneműség ideológiáját és gyakorlatát nyíltan és hivatalosan a terjesztik diákok körében”.
A minisztérium hivatalos álláspontja szerint ez az állítás teljességgel megalapozatlan, a biológia tankönyvek tartalmát ugyanis „éppen az SZPE nyomására változtatták meg a szakma, valamint a tankönyvkéziratok áttekintéséért felelős személyek ellenkezése dacára”.
A főpap nehezményezi azt is, hogy húsz év elteltével sem rendezték a hitoktatók munkajogi státusát.
Ebben az állításban van ugyan némi igazság, mert, ahogy azt már többször elmondtuk ezeken a hasábokon, az iskolai hittan (a többi tantárgytól és az alternatívaként szereplő polgári neveléstől eltérően) egyfajta „állam az államban”. Munkajogi és szakmai szempontból is. A hittanárok ugyanis az iskolák alkalmazottai, elvileg tehát valamennyi vonatkozó jogszabálynak rájuk is egyaránt érvényesnek kellene lennie. Ellenkező esetben joggal lehetne diszkriminációról beszélni. Ellenben pont az egyházi hatóságok bizonyos vélt vagy valós ingerenciái révén ez nem egészen így működik. Ők nem pályázat útján és szigorú szakmai követelmények mentén létesítenek munkaviszonyt, hanem a saját felekezetük illetékes hatósága, általában az egyházmegye elöljárója (köztük pl. maga Irinej bácskai püspök is) rendeli ki őket. Ráadásul egy tanítási évre, és nem állandó jellegű munkaviszonyba. Nemkülönben az oktatás szakmai részének teljes körű meghatározása, szakmai felügyelete stb. is a felekezeti hatóságok hatásköre.
A fent leírt fonák helyzet komoly gondokat tud okozni, amelyekkel számos iskola szembesül, és hosszasan lehetne sorolni ezeket. A jogállásra vonatkozó legfőbb érvként arra szoktak az egyházi hatóságok hivatkozni, hogy ezekhez a jogokhoz azért ragaszkodnak, mert így időben tudnak reagálni, ha valamelyik hittanár netán (csak számukra ismert körülmények folytán) méltatlanná válna a munkakör ellátására.
Újból hullámzik
A közelmúltban ismét vitahullám gerjedt, egyházi körökben ugyanis erőteljes a meggyőződés, hogy egyes intézményekben gátolják a tanulókat abban, hogy a hitoktatást válasszák, és jól érzékelhetően ösztönzik, hogy az alternatív lehetőségként felkínált polgári nevelés mellett döntsenek. Erre egy két évvel korábbi nyilatkozatában maga Porfirije pátriárka is utalt, sőt kilátásba helyezte, hogy nyilvánosan megnevezi azokat az intézményvezetőket, akik ilyen magatartást tanúsítanak.
A Danas napilap értesülései szerint az Oktatásügyi Minisztériumhoz nem érkezett ilyen jellegű információ, de ha érkezik, akkor „megteszik a szükséges lépéseket” – mondták.
Egyébként a két kötelezően választandó tantárgy aránya több évre visszamenően olyan 60-40% a hittan javára. Nem mellékes viszont, hogy a hittanra jelentkezők száma megoszlik a történelmi felekezetek (pravoszláv, katolikus, iszlám, két protestáns és az izraelita) között, bár kétségkívül legtöbben a pravoszláv hittant választják, ami az SZPE szemszögéből kis mértékben módosít ezen az arányon.
Az Oktatási Minisztérium adatai szerint a 2023/2024-es tanévben a szerbiai általános és középiskolákba 477 985 diák jár hittanórára, 272 351 tanuló pedig a polgári nevelést választotta.
A magyar nyelvű oktatásban a katolikus hittanra járók száma ennél valamivel magasabb, és szabad becslés szerint 80% fölött lehet. A református hitoktatásra vonatkozóan nincsenek adataink, más felekezetről nem tudunk.
Bár a katolikus egyház sem nézi igazán jó szemmel az alternatív tantárgy választását, egészen más, sokak által vitatható módszert alkalmaz az iskolai hittan fenntartására, amely szorosan kötődik az itteni magyarság hagyományaihoz, amihez a családok többsége ragaszkodik. A diákkorban esedékes szentségek (első gyónás, első áldozás, bérmálkozás) kiosztását ugyanis szigorúan az iskolai hittan folyamatos látogatásához köti, és a kérdéses osztályokban (második, harmadik, nyolcadik) egyházi hitoktatást is tart. A korábban 3–5 évente esedékes bérmálkozást évi rendszerességűvé tették, a nyolcadik osztály végére, nem titkoltan azért, mert egyébként a korábban bérmálkozottak körében csökkent volna az iskolai hittant választók száma.
A korábbiakhoz hasonlóan ez a mostani vita is előbb-utóbb lecsendesül, ám igazából nem hisszük, hogy főleg az SZPE befolyása az állami döntéshozatalra és egészében véve az elvileg szekuláris állam jelenlegi, meglehetősen ortodox és nemzetközpontú irányvonalára, csökkenne. Ennek tudatában értelmezhető az is, hogy a tanári szakokra jelentkező egyetemisták körében kritikussá vált hiány ellenére a belgrádi Hittudományi Karon (Bogoslovski fakultet) idén kétszeres volt a túljelentkezés.
BERETKA Ferenc
